Legendáktól a modern kor áhítatáig

Mária-zarándoklat Európában

A Szűzanya őrködik Avignon fölött

Számunkra itt, a Kárpát-medencében Szűz Mária több mint egy évezrede a Magyarok Nagyasszonya. De Jézus anyját, mint a legnagyobbat a szentek között, akit nyelvünk nem egyszerűen szentnek, hanem szentségesnek mond, számos ország, város és közösség választotta patrónusául. Ő többek között Lengyelország királynéja, Bajorország oltalmazója, Párizs pártfogója... Európa ezer szállal kötődik Máriához - öreg kontinensünknél talán csak Dél-Amerikában nagyobb a tisztelete. Nem csoda hát, hogy a Családok V. Világtalálkozóján részt vevő zarándokcsoportunk olyan ismert és kevésbé ismert helyeken tett rövid látogatást útja során, amelyek mind valamilyen módon Jézus anyjára, illetve a Szent Családra irányították figyelmünket.

Jézus szüleivel a Sagrada Família altemplomának oltárképén

Az osztrák-olasz határtól nem messze, Karintia hegyei őrzik az ősi Maria Saalt. A történelmi idők kezdeteitől éltek a területen emberek, a rómaiak pedig provinciaközpontjukká tették Virunum városát - ahogyan ők nevezték a települést. A III. században, mikor a birodalom ezen részén is hivatalossá vált a kereszténység, a régió legelső egyházi központja, püspöki székhely lett a város. A VIII. század a kereszténység újabb felvirágzását hozta a vidéken. Salzburg főpásztora kezdeményezésére Modestus püspök, akit később szentté avattak, 750 körül templomot emeltetett a közelben lévő jól védhető, sziklás fennsíkra. A Napba Öltözött Asszonyról Maria in Zolnak nevezték el, amit a változó nyelv Maria Saallá formált.

Saint Honorat, a nyugalom szigete

A legenda homályába vész, miért vált a hely zarándokok célállomásává; a főoltáron ma őrzött Mária-szobor, amelyet a köznyelv Szépséges Madonnának hív, már egy új építkezés alkalmával került a templomba. A ma látható épületet ugyanis az 1400-as években kezdték építeni, amikor mind több zarándokot kellett fogadnia a templomnak. A falakhoz felhasználták a régi kápolna és az ősi római erőd köveit is. A korai gótikától a posztmodernig mindenféle stílust megtalálunk az épületen vagy a berendezés tárgyai között. Sőt, a falakra felerősítve ott vannak a római kori sírok és domborművek, amelyek között van néhány egyedülálló alkotás is. Maria Saal temploma mégis harmonikus egységet alkot - így őrzi a történelem folyamát, amely fölött a Napba Öltözött Asszony őrködik.

Maria Saal impozáns temploma

Karintia romantikus hegyeitől és tavaitól merőben különböző vidéken, a francia Riviérán egy kis sziget szintén a Szűzanya oltalma alatt áll. Az európai filmipar csillogó fővárosával, Cannes-nal szemben emelkedik ki a tengerből a Lérins-szigetekhez tartozó Saint Honorat-sziget, ahol az V. század óta élnek szerzetesek. A kolostort a névadó Szent Honoratus alapította, aki szabályzatot is írt a hozzá csatlakozó remetéknek. S bár Honoratusnak el kellett hagynia a kolostort, amikor Arles püspökévé nevezték ki, a közösség tovább virágzott. Itt nevelődött többek között Lyoni Szent Eucherius, Riezi Szent Maximus és Faustus, Lerins-i Szent Vince, Canterbury Szent Ágoston, s a hagyomány szerint néhány évet Szent Patrik is eltöltött a szigeten, hogy megtapasztalja a szerzetesi életet. Aigulf apát 660 körül bevezette a bencés regulát, amelyet ma is követnek a lérins-i szerzetesek. A történelem viharai ezt az elzárt közösséget sem kímélték: a VIII. században a szaracénok megölték a szerzeteseket, a XVI. századtól a hatalmi harcok miatt hol egyik, hol másik kongregációhoz csatolták, míg 1786-ban a király feloszlatta a közösséget. 1859-ben Jordany püspök, Fréjus főpásztora megvette a szigetet és a cisztercieknek adományozta, akik újra megvalósították a kolostoralapító szándékát.

A világ egyik leghíresebb Madonna-szobra, a Moreneta

Ma harminc szerzetes él a közösségben. Benedek regulája szerint az imádság és a munka tölti ki napjaikat, keresve az Istennel való egységet. A ciszterci lelkiség fontos része Jézus szent embersége, a megtestesült Ige iránti mély tisztelet.Krisztus embersége út, mely istenségéhez vezet. E gondolatkör pedig elválaszthatatlan Máriától, így nem meglepő, hogy a cisztercieket gyermeki ragaszkodás köti a Szűzanyához. Ennek jele az is, hogy a házaikat eleitől fogva a Boldogasszony oltalma alá helyezik. A lérins-i szerzetesek utolsó éneke is mindennap Máriához, legfőbb pártfogójukhoz szól.

A közös imádságon túl a szerzetesek állandó hallgatásban élnek. Egyedül dolgoznak, a munkában is Jézust keresve. Virágzó gazdaságot vezetnek, szőlőt és olajbogyót termelnek, bort, mézet, sört készítenek és eladásra szánt süteményeket, gyógynövénykivonatokat, levendulaparfümöt. S bár a kolostort sok turista látogatja, akiket bolt és vendéglő is vár, Szent Honoratus szigete a csend otthona, ahol a természettel és Istennel való egység tapintható, látható és hallható valóság.

Eltávolodva a tengertől a Rhone folyó partján találjuk Avignon történelemtől terhes városát, amely ma virágzó turistaközpont. A pápai palotát, múzeumait és templomait naponta több százan látogatják. Sajnos a forgatagban csaknem elvesztették már szakrális jellegüket az épületek. Pedig Avignon, túl azon, hogy a pápák lakhelye volt, számtalan szállal kötődik a kereszténységhez. A legenda szerint templomát maga Szent Márta alapította. Az ősegyház üldözése során ugyanis a közösséget, amelynek Márta háza adott otthont, elfogták. Nem merték megölni őket, hanem egy evező, vitorla és kormánylapát nélküli bárkán tengerre bocsátották a közösség tagjait Mártával, Máriával és Lázárral együtt, hogy majd a viharos víz végezzen velük. Ám a hajó nem süllyedt el, Gallia partjainál szerencsésen szárazföldet ért. A hagyomány szerint Lázár püspök lett Aix városában, Mária remeteként élt, Márta pedig amellett, hogy Aix betegeit és szegényeit gondozta, ékesszólóan hirdette az evangéliumot. Azokban az időkben - szól a legenda - a Rhone partján a berekben, Arles és Avignon között élt egy sárkány: félig szárazföldi állat, félig hal, vastagabb egy ökörnél, hosszabb egy lónál, palloshoz hasonló fogai és éles agyarai voltak, s kétfelől kettős páncél védte. A folyóban bújt el, és minden átkelőt elpusztított, minden hajót elsüllyesztett. A nép kérésére Márta megkereste a sárkányt. Mikor rátalált a berekben, éppen embert evett. Meghintette szenteltvízzel és egy keresztet mutatott neki, amitől a sárkány úgy állt ott, mint egy birka. Szent Márta saját övével megkötözte, s az emberek ott helyben lándzsákkal és kövekkel elpusztították. Márta ezután Avignonban maradt, ahol nővérek népes közösségét gyűjtötte egybe, és bazilikát építtetett a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.

A ma látható avignoni Miasszonyunk-templom, a Notre-Dame des Domes nagy részét a XI., illetve a XII. században építették. A pápai palota közvetlen szomszédságában lévő templomot természetesen többször átépítették, de mára, a világörökség részeként viszonylagos nyugalomra talált. Falai között kapott helyet XII. Benedek és XXII. János síremléke, illetve a trón, amelyet hetven évig használtak a pápák. Harangtornyáról hatalmas aranyozott Mária-szobor vigyázza a palota előtti, turistáktól hangos teret.

Egy még zajosabb nagyvárosban, egy másik, ugyancsak a világörökség részét képező templom szintén a Szűzanya, illetve a Szent Család tiszteletét őrzi. A Sagrada Família-bazilika a katalán főváros, Barcelona leghíresebb nevezetessége, melynek hivatalos katalán neve: Temple Expiatori de la Sagrada Família (A Szent Család engesztelő temploma). Altemplomában nyugszik megalkotója, Antonio Gaudí.

A bazilika - amely nem katedrális, hiszen Barcelona főtemploma a gótikus Santa Eulália-katedrális - megépítésének ötlete egy gazdag könyvkereskedőtől ered. José María y Bocabella álma volt egy olyan templom, ahol gazdagok és szegények együtt imádkozhatnak. Az épület alapjait Francesco Paula de Villar tervezte, majd mikor összeveszett az építtetőkkel, Joan Martorell, Barcelona egyházmegyei főépítésze folytatta a munkát. Gaudí 1884-ben kapta meg a templom elkészítésének feladatát. Életének további részét főként ennek a munkának szentelte, de nem tudta befejezni, mert baleset érte: figyelmetlenségből egy villamos elé lépett az utcán. A spanyol polgárháború alatt a félkész épület egy részét, Gaudí modelljeit és műhelyét is lerombolták. A bazilika azonban mindvégig a katalánok szívügye maradt; néhány éve folytatják építését a megmaradt tervek alapján, bár a híres építész egyedi stílusától meglehetősen eltérő módon - a szecessziós, organikus ívek mellé szögletes, modern szobrokkal díszített falakat húznak. De bármennyire is megtörik az épület összhatása, a katalánoknak mégis sikerül megőrizniük a hely spirituális jellegét, az áhítatot, amelyből a bazilika az ég felé tör. Az altemplom főoltárának domborműve különösen bensőségesen ábrázolja a Megváltó és szüleinek kapcsolatát: a fiatal Jézus kezet csókol Józsefnek, miközben Mária figyeli őket. Felettük pedig ott a hűség ámenje, amelyet mindhárman kimondtak.

A katalánok legfontosabb zarándokhelye azonban nem a Sagrada Família-bazilika, hanem Montserrat, amely egyben nemzeti jelképük is: Franco idejében egyedül itt tarthattak szentmisét az anyanyelvükön. A híres fekete Madonnához, amely a Moreneta nevet viseli, minden hívő katalán ellátogat legalább egyszer, de a világ minden tájáról érkeznek zarándokok, hogy a Szűzanya közbenjárását kérjék. Nem tudni pontosan, mitől fekete Mária és az ölében ülő Jézus arca, illetve keze - feltételezik, hogy oxidáció, illetve a sok gyertya és lámpa füstje színezte el az évszázadok alatt.

A hegy barlangjait a kora középkortól remeték lakták. A Mária-szoborhoz köthető csodás történetek hatására a IX. században templomot építettek a Szűzanya tiszteletére. A legenda szerint a szobrot még Szent Lukács készítette, amelyet Szent Péter vagy Jakab ajándékozott a barcelonai püspöknek. A mórok támadásakor elrejtették, s később pásztorok találták meg a hegy egyik barlangjában. A bencések, akik mindig hegyre építkeznek, a X. században telepedtek meg Montserratban. A virágzó kolostort Napóleon csapatai lerombolták; a mai épületegyüttes a XIX. század végén, XX. század elején neves katalán mesterek közreműködésével és a megmaradt részek rekonstrukciójával készült. Akár több napot is el lehet tölteni a hegyen, hiszen hatalmas múzeum, különböző nehézségű kiránduló útvonalak, szakrális és kulturális rendezvények marasztalják a látogatót. A montserrati szerzetesek, akik egyébként jó kapcsolatot ápolnak Pannonhalmával, fiúiskolát is vezetnek a kolostor mellett. Monserrat mégis elsősorban spirituális hely, ahol Istent hirdeti minden szikla. A bencések a pezsgő élet közepette is törekednek megvalósítani a szerzetesi élet eszményét, a magány és a közösség, az ima és a tevékeny élet harmóniáját, örökké bízva Mária közbenjárásában.

Szöveg és kép: Szalontai Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu