Az önzetlenség öröme

Sipos Imre újabb könyvével jelentkezett. A természettudományos gondolkodás és a hívő gondolkodás területén mozog tanulmánya. Amint tudjuk, a XIX. és a XX. században a kettő kapcsolata igen bonyolult, kényes és kérdéses volt. Bonyolult, mert az újkori felfedezések miatt a keresztény és a természettudományos gondolkodás között ellentmondásos helyzet kezdett kialakulni. Először feltűnt a két gondolkodásmód különbözősége. A gondolkodók próbáltak egyeztetni, de ezek a kísérletek nem sikerültek. Hamarosan - súlyos konfliktusok következtében - úgy tűnt, ellenséges kapcsolat jött létre a két gondolkodásmód között. Úgy látszott, útjaik elválnak egymástól. Közben azonban komoly természettudósok és teológusok érezték a helyzet tarthatatlanságát, és megpróbáltak "különbékét kötni". A különbéke után elhallgattak a harcok és a vádaskodások, majd tapintatos, óvatos közeledés bontakozott ki, amely napjainkban már sok természettudósnál és hívő gondolkodónál együttműködésre ad lehetőséget. Ezen a területen fejti ki gondolatait a könyv írója. Értsük meg, hogy a hit nem a tudomány ellenlábasa, hanem a világot magyarázó rendszer beteljesítője, világértelmezési horizontunk kitágítója. A hit mindig alapot és továbbgondolkodásra serkentő indíttatásokat adhat. A kettő - ha nem is ugyanaz, mégis - a legszorosabban összetartozik. Az utóbbi évszázadokban sajnos elveszítette hitelét ez a viszonyulási alap. Tudományos és technikaközpontú gondolkodásunk elhomályosította a kettő kapcsolatát. Súlyos ideológiai, világnézeti harcok keletkeztek. Komoly erőfeszítésre van szükség, hogy a szüntelen vetélkedés, ellenségeskedés szempontjait tisztázzuk, és a tudományosan igazolt felismeréseket integráljuk vallásos világképünkbe. A hittudósok figyelmeztetnek, hogy az emberré válás során bekövetkező minőségi változásoknak túlmutató jelentésük van: szellemet, Istent feltételeznek.

Érdemes egy pillantást vetni arra, miért is alakult ki ez az igen kényes és bonyolult helyzet. A keresztény hit önmagában véve nincs hozzákötve egy meghatározott világképhez. Ahhoz azonban, hogy a hit igazságait egy adott kor emberének kifejtse és azokat vele megértesse, mindig szükség van egy éppen aktuális, manapság már tudományosan kidolgozott világképre. Mert Isten a kinyilatkoztatást a történelem folyamán adta, és történetivé lett a kinyilatkoztatás. Mint ilyennek szüksége van az adott kor világképére. A feszültség onnan adódik, hogy az új természettudományos megállapítások és a hitigazságok között ténylegesen eltérés, értelmezési különbség, sőt szakadás állhat fönn. De itt világosan kell látnunk, hogy az ellentét nem a hit igazsága és a természettudományos igazság mint olyan között áll fenn, hanem a régi és az új világkép között, amelyben a kereszténység testet öltött, hogy érthetővé tegye mondanivalóját az adott kor embere számára. Amikor feszültség keletkezik, és a kutatás nyomán váltás szükséges, újra át kell gondolni a hitigazságokat, úgy, hogy azok mindig összhangban legyenek az adott, már új és tudományos világképpel. Itt nagy szükség van a természet- és hittudomány nyíltságára és őszinteségére. Mondhatjuk, hogy a kettő között nem szükségszerű az összeütközés. Igazi konfliktus sohasem lehetséges. A hit és a tudomány kapcsolatában a tudományos kutatásoknak közvetlen befolyásuk lehet a hívő ember világképére, de amikor a kettő ellentétbe kerül, akkor újból meg kell fontolni mindkét oldal értelmezési törekvéseit. Tudjuk, hogy mind a természetes világnak, mind az emberi életnek a teremtő és megváltó Isten az Ura, az ő elgondolása és akarata mindkét tudomány végső alapja és iránymutatója. A kereszténységnek kultúraformáló ereje van.

Ezek után figyeljük meg a szerző gondolatmenetét új könyvében, amely a legutóbbi idők együttműködési elve alapján íródott. A szerző három lépésben fejti ki témáját, az altruizmus természetrajzát. Az első lépésben azt fejtegeti, hogy minden élőlény egymásra szorul, a másokon segítés előnye az élővilágban tudományosan és konkrétan kimutatható. Nem csak a létért való küzdelem és ennek agressziója jelenik meg. Nem csak a teremtmények veleszületett agresszivitásának nyomai mutathatók ki, hanem alaposabb megfontolásban kiderül, hogy az ember az egyik legbékésebb élőlény. A valóság mindig bonyolultabb annál, mint ahogy érthetőbbé próbáljuk tenni, ezért a szerző megkísérli kimutatni az élőlények fejlődése során kibontakozó altruista trendet. Továbblép, amikor rámutat nemcsak az agresszió, hanem az altruizmus, a másokért való törekvés fontosságára az emberré válás folyamatában. Ha figyelmesen vizsgáljuk a múltat, akkor lassan körvonalazódnak a jövő perspektívái. A szocializáció konkrét föltételei az élővilágban mindjobban előtérbe kerülnek, mert a másokért élés az élőlényeknél az élet előfeltételévé válik. Nemcsak az egymáshoz való alkalmazkodás jelenik meg a szocializálódás konkrét föltételeként az élővilágban, mint előfeltétel, hanem ennél több: a tanulni tudás törekvése is mint belső hajtóerő megjelenik a filogenezis történésében, és ezt követi lassan, fokozatosan egy genetikai programozottság. Újabb lényeges előrelépés akkor következik, amikor a csoportos életmód kialakul az élőlények között. Ekkor létkérdés az egymásra figyelés, lassan az önálló egyed, későbbiekben személy, majd csoport, későbbiekben közösség kibontakozása. A csoportidentitás és a kommunikáció lassan fejlődik, és megjelennek a fejlettség fokozatai és eredményei. A tanulmány végeredménye abban a szempontban jelenik meg, hogy az ember mint élőlény személlyé válik, és mint ilyen, képes lesz, hogy egy feltétlen személy (Isten) felé tájékozódjék. Tudatos kutatás, tanulmányozás és a gondolkodás kezd megjelenni az emberi élőlény esetében. A végső következmény az, hogy nemcsak ember és ember között, hanem ember és Isten között is kialakul egy kapcsolat. Ez a lelki, kegyelmi kapcsolat talán még küzdelmesebb és kockázatosabb, mint az emberré válás kezdő és közbeeső fokozatai, hiszen szabadon dönthetünk: vele vagy nélküle. Legvégül tárul föl a tanulmány igazi mondanivalója: az önzetlenség mint a személyes kapcsolatok beteljesítője. Kialakul az a konkrét, személyes, szabad kapcsolat, amely az élőlényeket, azok közösségét létrehozhatja, fenntartja. Az ilyen élőlény, az ember meghallhatja Isten önkinyilatkoztatását, amennyiben Isten megszólítja az embert, és kapcsolatba akar lépni vele. Ez az egyház és a szentek életében konkrétan megvalósult. A hitelesen megélt keresztény élet már nemcsak az Istennel való kapcsolatra vezet el, hanem a vele való személyes egységre, egyesülésre is. Tudatosul egy élőlényben, az emberben sorsának alapvető rendeltetése: hogy meghallja, elfogadja és megvalósítsa Isten tervét és akaratát. A legnagyobb, ami megtörtént eddig az élőlények sorában, amikor egy szabad, véges teremtmény, elfogadva az isteni hívást, dönt és válaszol: megyek, Uram. Hogy ez megvalósulhasson, önzetlen, másokra figyelő szeretetre van szükség. Ha erre képesek leszünk, és valóban törekszünk ennek megvalósítására, akkor a jövőben élő ember újra fölfedezheti és megélheti Istennel való találkozását és egyesülését, és akkor az élet előbbre léphet, beteljesedhet, s képesek leszünk embertársaink hasznára és jobbítására. A természet- és hittudományos kutatás a szerző imájával fejeződik be.

Vessünk egy pillantást Sipos Imre személyére és munkásságára. A szerző teológiai, doktori értekezésében már lefektette alapvető szemléletmódját, a két tudomány közötti pozitív, baráti, termékeny együttműködés alapelveit. Ezt követte 1997-ben újabb könyve, A szabadság diadala, amely igen lényeges szempontokat villantott fel. Jelen kötete folytatja és elmélyíti ezt a szemléletet. Kutatásai, úgy tűnik, hasznára válnak mind a tudománynak, mind a hitnek. A szerző a természettudomány, a biológia területéről indult el, ahol magas fokú képesítést szerzett.

Majd igazán a hittudományi tanulmányok elvégzése után alakult ki tudományos és hívő világnézete. Őszintén, valóban tudományos és mélyen hívő, tanúságtévő szerzetes és lelkipásztor ő. Szívből gratulálunk jelen művéhez, és kérjük, folytassa munkáját ebben a szellemben. Várjuk kutatásainak újabb eredményeit, várjuk újabb könyveit. A most kiadott könyvet realista és lelki elmélyülésre vágyó olvasóknak komolyan ajánljuk.

(A könyv beszerezhető Sipos Imre címén: SJP Szerzetesház; 7286 Miklósi, Petőfi Sándor utca 49. Tel.: 84/385-179)

Fila Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu