Bod Péter Ákos

Ördögi körben a hazai gazdaság

Folyamatosan kaptunk és kapunk adatokat az ország költségvetési helyzetéről, és ezek az adatok egyre rosszabb képet mutatnak. Ez nem politikai indíttatású vélemény, hiszen a tőkepiac szereplői és külföldi elemzők is úgy látják, hogy a magyar gazdaság elakadt, a Financial Times vagy a The Economist című gazdasági szaklapot is idézhetném. A gazdaság egyébként még jelenleg is jó közepes teljesítményt nyújt, tehát nem úgy általában van gond a hazai gazdasággal, sőt azt lehetne mondani, hogy "úgy általában" már nincs is magyar gazdaság, mert nagyon eltérő helyzetű szektorokból tevődik össze. Vannak, akik kényszervállalkozóként egyik napról a másikra tengődnek, vannak kisvállalkozók, akik családi szinten működnek ugyan, de befektetni, beruházni már nem tudnak, és vannak a nagy cégek, amelyek elég jól prosperálnak.

Az év igazán kellemetlen meglepetése, hogy a fejlett nyugati országokban szokásos statisztikai módszertan szerint idén a nemzeti össztermék (GDP) tíz százalékát meghaladó hiány várható. Ha a néhány évig igénybe vehető statisztikai módosítást, nevezetesen a magán-nyugdíjpénztári befizetést államinak tekintenénk - bár nem az -, akkor is 8,6 százalék volt a pénzügyminiszter által bejelentett várt hiány (a magán-nyugdíjpénztári befizetés figyelembevétele nélkül pedig 10 százalék). A puszta számok önmagukban talán nem sokat mondanak az olvasónak, emlékeztetőül tehát hozzáteszem: az európai huszonötök között ez a legnagyobb deficit. Utánunk Lengyelország következik, az ő hiánymutatójuk 5 százalék. A megengedett felső határérték 3 százalék, függetlenül attól, hogy az illető uniós ország tagja-e az eurózónának, vagy sem. Ez általános követelmény, és különösen kellemetlen annak az országnak, amely - mint hazánk is - be akar lépni az eurózónába.

A következmények: a külföld finanszírozza a magyar államháztartás hiányának jelentős részét. A forintban kibocsátott állampapíroknak is körülbelül a fele van már külföldieknél, és a magyar állam ki szokott lépni a devizapiacra is: több milliárd euróban vesz fel hitelt évente! E hitelek kamata nődögél, a forint iránti étvágy viszont csökken. Ennek nyilvánvaló következménye az, hogy a forint gyengébb, mint valaha is volt, még a néhány hónappal ezelőttihez képest is jelentősen romlott. Nagyon sok családnak ez megdrágítja a hiteltörlesztését, hiszen sokan a költséges forintkamatok elkerülése végett döntöttek úgy, hogy svájci frankban vagy euróban adósodnak el. Az ő jövedelmük azonban nyilvánvalóan forintban képződik, és nekik forintban kell majd megvenniük a törlesztéshez szükséges külföldi valutát.

Azt látjuk, hogy a kormány kiigazítási csomagterve, amely Gyurcsány-csomag néven híresült el, új adók bevezetésével és a meglevő adók kulcsának növelésével igyekszik növelni az állam bevételeit; emellett bizonyos mértékű megtakarítást is meghirdettek: létszámleépítés az állami szektorban és hasonlók. A komoly gazdasági szakemberek egyöntetűen elfogadják, hogy a kiigazítás szükségszerű, de az is látszik - és ebben is egyetértenek a bankárok és a pénzügyi elemzők -, hogy az említett eszköz problematikus. Ugyanis ha az állami adóbevételeket növelik egy olyan országban, ahol a lakosság részéről egyébként is nagy a hajlam a közteherviselés kikerülésére, akkor ezzel a lépéssel visszatolják a gazdasági élet kis- és középszereplőit a feketepiacra. A feketepiac megjelenése és az adóemelés szokásos gazdasági hatása miatt is csökkenni, lassulni fog a gazdasági növekedés. Ez ördögi kör, mivel visszahat az államra, mert a lelassult gazdaság miatt kisebb mértékben nőnek majd az adóbevételek. Tehát a Gyurcsány-csomag csupán szűk látókörű, rövid távú megoldás.

A másik nagy kérdés az unióhoz való viszonyunk. Hiszen a háromszázalékos hiánykritérium és egyéb más mutatók számukra roppant lényegesek, és bár a régi, nagy alapító tagállamok - a németek és a franciák - időnként átlépegetik ezt a határvonalat, de közel sem ilyen óriási mértékben.

A mi szempontunkból kulcsfontosságú, hogy a benyújtandó úgynevezett konvergenciaprogramot megfelelőnek ítéljék az illetékes szervek. Mit is jelent ez? A konvergenciaprogram olyan, mint egy gazdasági terv, amelyet két döntési fórum - az Európai Bizottság, utána pedig az ECOFIN-tanács, azaz a tagországok pénzügyminisztereiből álló testület - fog megítélni, abból a szempontból, hogy eleget tettünk-e az európai normáknak. Ezt a programot már tavaly decemberben viszszadobták, azzal az indokkal, hogy nincs alátámasztva megfelelő intézkedésekkel, és nyolc hónap haladékot adtak. Ez a nyolc hónap szeptember elsején lejár, s ez a határidő kényszerítette ki, hogy a kormány most nyáron, mindössze hetekkel az országgyűlési választások megnyerése után a hajrában elhangzott ígéreteivel homlokegyenest ellenkező irányban indult el. A dolog politikaerkölcsi része nyilvánvaló, de kérdés marad, hogy ezek az intézkedések meghozzák-e a kívánt hatást. A politikai kampány annyira kerülte az igazi kérdéseket az elmúlt egy évben, hogy egyszerűen nem készültek komoly tervek például az egészségügy területén vagy a vasútnál, tehát egyszerűen nem látszik, nem válik nyilvánvalóvá, milyen szakmai programot akar végrehajtani a kormány.

Hogy mi lenne a továbblépés útja? Nehéz ezt látni, hiszen most inkább a gondok tornyosulnak előttünk, és szaporodnak a kételyek a kormány munkájával és szavahihetőségével kapcsolatban. Mi a legroszszabb változat? Amit nem tudunk még, és csak találgatni lehet, hogy 2007-től végre egy olyan költségvetési terv részesévé válik Magyarország - és a kilenc új tagország -, amelynek kidolgozásában már részt vett, tehát most valóban nagy pénzekről van szó. Vannak a mezőgazdaság számára szánt pénzek, amelyek függenek az adott országban megtermelt gabona mennyiségétől. Vannak azonban olyan felzárkóztatási alapok, amelyek a vidékfejlesztéshez, az úthálózat-fejlesztéshez hatalmas lendületet tudnának adni. Ezeket a pénzeket költötte el gondolatban a kormány. Ugyanis ha nem felelünk majd meg a korábban említett elvárásnak, ezekhez a öszszegekhez nem tudunk majd hozzáférni. Magyarán: ezek a pénzek akkor hívhatók le, ha Magyarországnak jóváhagyott konvergenciaprogramja van. A jogosultságnak ugyanis két kritériuma van: az illető ország ne legyen túlságosan gazdag, tehát az európai átlag 90 százaléka alatt legyen az egy főre jutó nemzeti jövedelem (ennek a követelménynek sajnálatos módon könnyedén eleget tudunk tenni). A másik pedig az, hogy az országnak legyen megfelelő konvergenciaprogramja, amely tulajdonképpen egy felzárkóztatási forgatókönyv. Ebben a pillanatban még nincs ilyen programunk, és ez veszélyes, mert közeleg szeptember elseje.

Arra még nem volt példa az unió történetében, hogy átdolgozás után ne fogadnának el egy programot, de arra sem, hogy többször kelljen visszaadni átdolgozásra, mint ez esetünkben megtörtént. Tehát a legrosszabb felállás az, hogy ezeket a pénzeket nem tudjuk igénybe venni, nem azért, mert nem adnák, hanem mert nem felelünk meg a követelményeknek. Én azért reménykedem benne, hogy Magyarország egy jobb konvergenciaprogrammal áll elő, vagy abban, hogy "forgatókönyvünket" jóindulattal ítélik meg a társnemzetek. Az sajnálatos, és szégyenkezve kell hozzátennem, hogy jó hírünk, szavahihetőségünk nagyon megroppant az unión belül a folyamatos adatügyeskedés, a határidők és a vállalt kötelezettségek be nem tartása miatt. Emlékeim szerint ilyen rossz híre nem volt még Magyarországnak, talán 1989-ben, az adathamisítás idején, amikor félrevezették a lakosságot és a külföldi hitelezőket az ország eladósodásának mértékéről, bár az nem volt ennyire nyilvános, mint a mostani fiaskó. Az Európai Unió sokkal nyitottabb és áttekinthetőbb szervezet, tehát például a görög kormány adathamisítása, amely két évvel ezelőtt bukott ki, nem maradhatott sokáig véka alatt. Most ez a helyzet a magyar kormány ügyeskedésével is.

(A szerző közgazdász)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu