Lőni lehet, hittant tartani nem!

Megdöbbentő és lesújtó az, ami a Budapesti Műszaki Egyetem pincéjében történt. Három ártatlan, hősies szolgálatot betöltő tűzoltó életével kellett fizetnie a magyar társadalomnak azért, mert a Műegyetem lőteret enged üzemeltetni az iskola pincéjében. A kérdés természetesen adódik, mi köze ennek a szórakozásnak a kutatáshoz, a tanuláshoz, az építészethez, a gépészethez, egyáltalán az emberséghez és mindahhoz, ami ennek az intézetnek a profilja? A felelősséget persze, mint általában, most sem vállalja senki.

A valóság azonban még bonyolultabb: lőni és sokféle más tevékenységet folytatni lehet a Műegyetemen, de a diktatúrából immár tizenhét éve felszabadult országunkban hittant tartani és vallási tevékenységet folytatni, közösségi foglalkozást tartani nem. Erről a jelenlegi rektor, Molnár Károly döntött, hivatalba lépésének első napjaiban. Nem fogadja sem a katolikus, sem a protestáns egyetemi lelkészeket. Elődje, Detrekői Ákos, aki maga is többször részt vett az egyetemi oktatóknak tartott rendezvényeinken, eljött az egyetemi tanárok konferenciájára Rómába, a történelmi egyházak kérésére nagylelkűen szinte minden közösségi rendezvényhez hozzájárulását adta. Utódja vagy ötven évet visszalépve mindezt megtagadta, illetve beosztottjai révén értésünkre adta, ha terembérletet fizetünk, akkor lehet szó bizonyos programok megtartásáról. Imádságra, hittanra, közösségépítésre azonban nincsen elkülönített pénzünk, és méltatlannak tartjuk ezt a sarcolást.

A rendszerváltás után érdekes módon legelőször a műegyetemisták szerveződtek keresztény közösségbe. Ma is az Egyetemi Lelkészség legerősebb csoportja. Az MKK(Műegyetemi Katolikus Közösség) minden csütörtökön este a Magyar Szentek temploma alagsorában gyűlik össze. Régen kinőtték már ezt a helyet, de iskolájukban nem találkozhatnak. A több mint százhúsz tagot számláló közösség a nyáron tábort, csónaktúrát, biciklitúrát szervezett. Év közben könyvvásárt, szociális segítségnyújtást, kiscsoportos beszélgetéseket, áhítatgyakorlatokat szerveznek, tehát élők, öntevékenyek. A magyar jövőt építik.

Felsőoktatási törvény ide, privatizálás oda, mintha ez a kiüresedett, Istenről hallani nem akaró világ csak a pénz, a szórakozás, a határtalan önzés foglyává válna. Vajon mikor és kik vonják le a tanúságot? És nem lesz túl késő?

Pákozdi István

egyetemi lelkész

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu