Megóvni az életet és a munka becsületét

Beszélgetés Semjén Zsolttal, a KDNP elnökével

Államalapító királyunk ünnepe alkalmából aktuális kérdésekről: nemzeti érdekeink és a keresztény értékek érvényesüléséről, valamint az ország jelenlegi gazdasági helyzetéről beszélgettünk Semjén Zsolttal, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével.

A KDNP ismét meghatározó politikai erő a parlamentben. Melyek a fő céljai, mint világnézetileg elkötelezett pártnak?

- Programunk két fő pilléren nyugszik. Az egyik a hagyományos értékek védelme - ide tartozik a családok támogatása, beleértve a házasság védelmét; a nemzeti identitás megerősítése; az egyházak szabadságának biztosítása -, a másik a szociális igazságosság képviselete. Utóbbiról írta XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájában, hogy a tőke és a munka összetartozik, de közülük a munka az elsődleges, mert jobban hozzátartozik az ember személyiségéhez. Mi ennek fényében a munkát védelmezzük, annak becsületét, szemben más pártokkal és irányzatokkal, amelyek a tőke mindenekfeletti uralmát kívánják érvényre juttatni, ami a napjainkban is érzékelhető vadkapitalizmushoz vezet.

Hatvankét éves múltunkkal mi vagyunk az egyetlen történelmi párt a parlamentben, és egyúttal az egyetlen világnézeti párt is. Ez az elkötelezettség arra ad garanciát, hogy politikai álláspontunk mindig a keresztény társadalmi tanításhoz igazodik. Ugyanakkor nem vagyunk vallási párt vagy hitbuzgalmi egyesület. Törekvésünk nem vallási, hanem természetjogi alapon áll. Mindaz, aki ezt a jogot tiszteletben tartja, könnyen azonosulhat programunkkal. Amikor kiállunk a leginkább jogfosztott és kiszolgáltatott kisebbség, a magzati korukat élő embertársaink jogai mellett, akkor ezt nem vallási, hanem természetjogi érveléssel teszszük. Ugyanez igaz a családi adózásra is.

Gyakran érik Önöket támadások, hogy a KDNP a püspöki kar csatlósa, amolyan katolikus párt. Mi erről a véleménye?

- Nem vagyunk katolikus párt, jóllehet a történelmi előzmények kétségkívül ebbe az irányba mutatnak, hiszen már kezdetektől a pápai enciklikák határozták meg konkrét programunkat. Ugyanakkor a Barankovics-párt tudatosan kereste a kapcsolatot a protestáns egyházakkal. Ez a folyamat tovább erősödött, amikor 1990-ben újraszerveztük a KDNP-t, amellyel párhuzamosan megalakult a protestáns műhely. Ma egyértelműen ezen az ökumenikus alapon állunk, s hála Istennek sok protestáns tagunk és képviselőnk van.

Miként vélekedik a jelenlegi kormány lépéseiről az egyházpolitikában?

- Ha egy kicsit visszatekintünk a régi-új kormány tevékenységére, láthatjuk, hogy az elmúlt négy évben számtalan módon megsértették a vatikáni szerződést és a hatályos törvényeket, folyamatosan súlyos diszkriminációk érték az egyházi intézményeket. A most felállt kormány még semmi érdemi dolgot nem tett, oly mértékben, hogy 2002 óta nem képesek egy egyházpolitikai programot letenni az asztalra. Jó példa erre, hogy az "egyház" szó csak úgy szerepel a jelen kormányprogramban, mint a "nyíregyházi elkerülő út" kifejezés része. Szinte az egyetlen említésre méltó dolog az MSZP úgynevezett hívő tagozatának néhány közelmúltbeli nyilatkozata, amelyek határozottan egyházellenesek, és arról árulkodnak, hogy a nevezett csoport tagjainak halvány fogalmuk sincs arról, miként történik egy temetés vagy esketés, ami már önmagában is minősíti a buzgalmukat.

Azt is látni kell, hogy a jelenlegi kormány sajátos taktikát folytat. Amíg a szélsőségesebb, SZDSZ-es oldal folyamatosan éles kirohanásokat intéz az egyház ellen, addig az MSZP - retorikájában legalábbis - folyamatosan ígéretet tesz a szerződések betartására, a párbeszédre. Így viszont nagyon nehéz megállapítani, végül is mi a kormány valódi álláspontja egyházpolitikai kérdésekben. Az pedig határozottan minősíti, mennyit ér a kormány szemében az egyházakkal való kapcsolattartás, hogy még csak egy államtitkárságot sem hoztak létre e célból, hanem főosztályvezetői szintre süllyesztették az egészet.

Az egyházpolitikai lépéseken túl a gazdasági jellegű döntések sem reményt keltőek...

- Minden gazdasági elemző egyetért abban, hogy a várható adóemelések csak tovább súlyosbítják a válságot: növekedni fog a munkanélküliség, folytatódik a vállalkozók "kivándorlása", s az államháztartási bevételek csökkennek. Ehelyett - épp ellenkezőleg - adócsökkentést kellene végrehajtani, amelynek következtében felpörögne a gazdaság, különösen ha újabb "Széchenyi-tervekkel" tudnánk azt megtámogatni.

Aggodalomra ad okot a multinacionális cégek elfogadhatatlan mértékű támogatása is a hazai kis- és középvállalkozásokkal szemben. Szeretném hangsúlyozni: nem arról van szó, hogy legyen hátrány ebben az országban az, hogy valaki nem magyar, de az tűrhetetlen, hogy a saját hazámban hátrányban vagyok, csak azért, mert magyar vagyok. Tehát a magyar államnak olyan nemzetpolitikát kell folytatni, amely megvédi a kis- és középvállalkozásokat, és a nemzeti érdekre helyezi a hangsúlyt.

Van egyáltalán nemzetpolitikája a jelenlegi kormánynak?

- Sajnos nincs. Erre 2004. december 5-e a legmegrázóbb példa, amely természetesen egy folyamat része. Meghasonlott a nemzetünk, egyfajta lelki Trianont éltünk és élünk át. Amíg más országokban magától értetődő a kettős állampolgárság lehetősége, addig mi ezt megtagadtuk saját testvéreinktől. Azután a sor folytatható például a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetésével, és jól látható, hogy az egyes döntések során a nemzeti érdek valahogy mindig zárójelbe kerül.

A nemzet életét alapvető erkölcsi döntések határozzák meg, és nem mindegy, milyen értékek mentén...

- A pénzügyi válság mellett sajnos demográfiai és erkölcsi válságról is beszélnünk kell. Hazánk népessége vészes ütemben csökken, s ezt a folyamatot csak a családok támogatásával lehet megfordítani. A KDNP igazságtalannak tartja a személyi jövedelemadó intézményét, hiszen az az egyes emberből mint atomizált egységből indul ki, elszakítva őt a közösségtől, a családtól. Ezzel szemben mi a családi adózás alternatíváját kívánjuk elérhetővé tenni. Leegyszerűsítve ennek az a lényege, hogy adózáskor figyelembe vennék azt, hogy a család kereső tagjainak összesen hány személyt kell eltartaniuk, s ez a gyermekek számának növekedésével egyre több adókedvezményt jelentene. Ilyen családi adózással például Franciaországban meg lehetett fordítani a negatív demográfiai folyamatot.

Nemzetünk talán legmélyebb sebe, az erkölcsi válság ma odáig fajult, hogy a puszta normalitást kell védelmeznünk. Meg kell óvnunk az életet, leginkább annak kezdeti szakaszában, a magzati állapotban. Harcolnunk kell azért, hogy házasságot valóban csak férfi és nő köthessen egymással. Küzdenünk kell, hogy ne tűnjön pozitív törekvésnek a drogliberalizáció, a fiatalkortól kérhető meddővé tételről pedig határozottan ki kell jelentenünk, hogy öncsonkítás.

Mit tanulhatnak Szent Istvántól a közélet mai szereplői?

- Aktuális vitatéma a közigazgatás átalakításának kérdése. A kormány takarékosságra és az Európai Unió előírásaira hivatkozva a jelenlegi megyék helyett kevesebb számú és nagyobb területű eurorégiót kíván létrehozni. Úgy gondolom, egy olyan megyerendszert, amely ezer éve fennáll, nem lehet ötleteléssel felforgatni. Egyrészt a megyék megszüntetésének, átszervezésének takarékossági indokai nem állják meg a helyüket, másrészt az valós identitást jelent, ha valaki somogyi, vasi vagy csongrádi. Annak viszont, hogy egy ember az Észak-Dunántúli Eurorégióba tartozik, a világon semmilyen identitást nem jelent. Ezért mi a történelmi tradíciók, a közjogi hagyományok, az egészséges lokálpatrióta identitás és a józan ész alapján ellenzünk minden megfontolatlan felforgatást, és ragaszkodunk a Szent István-i megyék fenntartásához.

Szent István politikájának lényege - és ez ma is aktuális üzenetet hordoz -, hogy ő úgy csatlakozott a keresztény Európához, hogy közben nemhogy nem adta fel, hanem megteremtette a nemzeti szuverenitást. Felvettük a kereszténységet, de ezzel nem lettünk a Német-Római Császárság vagy a Bizánci Birodalom hűbéresévé. Szent István egy önálló, erős Magyarország alapjait teremtette meg.

Gégény István

Fotó: G. I.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu