Lelki egységben

Barangolásaimon képzeletem incselkedő játékba kezd: feloldja körülöttem az idő és a tér határait. A történelem élővé lesz bennem. Hatalmamban áll megidézni hajdani nagy események szereplőit, tanúit, és a jelen tapasztalatait, gondjait, fájdalmait mintegy rávetítem, akárcsak öreg templomok elmosódott freskóira, az eltörölt múltra.

Csanádi egyházmegye (1901)

Nagycsanád községben, a római katolikus templom előtt, ahol az út elkanyarodik Obéb felé, a magyar-román-szerb hármas határ irányába, sudár oszlopon püspöksüveges szoboralak. A falu lakóinak többsége immár román és szerb, a magyarok száma nagyon leapadt, a svábok most fogytak el egészen.

Bent, a templom csendjében megállok egy kőtömb előtt: itt volt Gellért püspök nyughelye, amíg családja a hamvait haza nem vitette, és nem helyezte el a muranói Santa Maria e Donado-bazilikában. Velence egyetlen mártírja, akit az ifjúság szentjeként tisztelnek.

Mi, magyarok ugyanígy, jószerént azon a címen, hogy Szent István király egyetlen fiának, Imrének a nevelője volt. Az már elmosódott rég az itteni emlékezetekben, hogy már egy évvel a királyfi halála előtt a bencés atya Marosvár püspöke, aki itt székesegyházat alapít, egyházmegyét szervez. István király utolsó alapítása Marosvár. Gellért püspökre bízza, hogy befejezze a nagy váltást a Maros és az Al-Duna között, a keleti, bizánci hitű magyarok átvezetését a nyugati, római keresztények táborába...

Előbb még véres háború, a nyugati és keleti kereszténység között. Maros várában Ajtony vezér ült, nagy pompában és gazdagságban. Itt volt az erdélyi só egyik fő útvonala a Tisza, a Duna tájai felé. Ajtony megsarcolt minden szállítmányt. Hatalmas birtokai, legelésző csordái voltak. "Mert hogy e férfiúnak szolgált a föld a Körös folyótól az erdőelvi részekig, és Bodonyig és Szörényig, melyeket mindenestől maga hatalma alatt tartott. Miért is fegyvereseinek sokaságával felülmúlta a királyt, kit semmibe vett." Így jellemzi Ajtony gazdagságát a Gellért-legenda. Mindezeken felül Ajtony, a marosi kiskirály bizánci hiten élt, udvari népével együtt. A római kereszténység védelmezője nem tűrhette meg országában.

István hadai 1008-ban indulnak Marosvár ellen. Vezérük Csanád, a király unokaöccse. Nagycsanád közelében, Nagyősz mezején csapott össze a két magyar sereg. Egyazon nép fiai, két különböző hiten, két különböző zászló alatt. Történelmi ütközet volt, beszámol róla a Gellért-legenda, leírja Anonymus gesztája. A püspök előadásában csodás elemek, tettekre serkentő álomlátások. Csanád és serege egy hegység mellett szállt táborba. Álmában egy oroszlán jelent meg előtte, és arra biztatta, fúvassa meg azonnal a harci kürtöket, és induljon rohamra. A király hadvezére elmondta katonáinak, hogy Szent György vértanú jelent meg neki, az ő tanácsát követi. És csakugyan, legyőzte Ajtony jóval nagyobb csapatát.

Az álomlátás helyszínét Oroszlánosnak nevezik el.

Ezen a néven, illetve Oroszlánosként megvan a térképen, átellenben Óbébbel, a szerb Bánságban. Monostor is épült ide, később lerombolták. Magyar lakói nagyon meggyérültek. Románok foglalták el az eltűnt magyarok, a kitelepedett németek helyét. Vagyis keleti hitűek, ortodoxok. Ajtony utódai?

Gellért püspök óta számtalan csatározás dúlta fel Csanád vidékét. De nem a nyugati és keleti keresztény hívek között, hanem idegen hadak. Képzeletem mégsem akar fegyvereseket előhívni a történelemből, hanem békességes népeket, amelyek egymást segítették ki a bajban. Abból a hajdani Csanádból egy békés magyar népköltészeti emlék maradt fenn számunkra. Gellért Marosvárból a királyhoz indult. Kíséretében volt egy Walter nevű barát, ama tizenkettő egyike, akikkel Gellért az új egyházmegyét megszervezte. Erdős vidéken haladtak át, ebédidőben érkeztek egy tanyára, ahol éjszakára is megszálltak. Éjféltájban a püspök malomkövek zaját hallotta, ami szokatlan volt számára. Jobban odafigyelt, és hallotta, hogy az asszony, aki a malomkövet hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva fordult Walterhez:

- Walter, hallod-é a magyarok szimfóniája miként zeng?

Az ágyában pihenő püspök így folytatta, mosolyogva:

- Magyarázd meg nekem, Walter, miféle dallamú éneklés ez, mely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam?

Amaz pedig így felelt:

- Nótának dallama ez. Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának a szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken másféle malom éppen nem található.

Mire a püspök:

- Géppel jár, vagy kézi munkával?

- Géppel is, kézi munkával is - mondja rá Walter, nem húzza semmiféle barom, hanem az asszony saját kezével forgatja.

Ez az első magyar munkadal, amelynek a létezéséről tudunk, noha a szövegét nem ismerjük. Ez a vidék volt tehát a szülőhelye. Képzeletem térképén keresem az útvonalat, amelyen Gellért püspök és Walter barát haladt. A Maros mentén? Hol érték el a Tiszát? Melyik falu közelében állt az a malom? Bármerre indulok a püspök nyomában, itt is, ott is határkőbe, bunkerbe, őrtornyokba ütközöm, és visszafordítanak. A Szent István király rendelte, Gellért alapította csanádi egyházmegyét határcölöpök tépték szét, legjobban ezt az egész Kárpát-medencében. Falvak, amelyek olyan lélekközelben voltak egymáshoz, hogy eljártak egymás búcsúira, meg a vásárokra, vagy csak úgy, látogatóba, most alig tudnak egymásról. Mintha Trianon a földet hasogatta volna fel, irtóztató szakadékokkal...

Óbéb és a hozzá tartozó Keresztúr meg Porgány hatszáznegyven magyar lakója közül hányan tudják, hogy élnek-e még magyarok, és hányan a román-szerb határ túlsó oldalán? Karnyújtásnyira.

- Milyen falukra gondol? - kérdezték Keresztúron.

- Szemben Óbébbel itt van Rábé, aztán Magyarmajdány, Oroszlános, majd el a Tiszáig Ókeresztúr, Törökkanizsa, délre Egyházaskér, Kanizsamonostor...

- Mi szívesebben nézegetünk északra.

- Ott pedig, túl a magyar határvonalon, szemben Keresztúrral, Kiszsombor. Óbéb ikerfaluja Kübekháza lehetne. Keresztúriak, obébiek rokonai éltek ott túl, de évtizedeken át, ha meg akarták látogatni őket, előbb - átszállásokkal - Nagylakra kellett utazniuk, vagy éppen Kurticsra, onnan további átszállásokkal vissza a Maros partjára.

- Rábéban, Magyarmajdányban nem élnek rokonaik?

- Éltek, hogyne éltek volna, szokás volt a szomszédos falukból nősülni.

- Mi lett velük? Múlt időben emlegeti őket.

- Eltűntek a szemünk elől. Elfelejtődtek.

Valamikor királyi akarat, püspöki bölcsesség húzta meg az egyházmegyék határait. A mi korunkban a történelmi kényszer. Trianon után háromba szakadt Gellért egyházmegyéje. Három püspökség, újak Szegeden, a Délvidéken, a régi tovább állt Temesvárott. Mit tudtak egymásról? Például a Tito-korszak idején, vagy Ceausescu uralma alatt? Növekedtek a távolságok, gyengültek a lelkek északon, délen, keleten egyaránt. Nem érezték egymást, nem jött a bíztatás, kezdet, a szeretet csodatevő érzése. Ezt érezte át fájdalommal Gyulay Endre szeged-csanádi püspök, és nyugdíjba vonulása előtt, egyik utolsó intézkedésével megerősítette a szakadozó, foszladozó kötést a széttépett tájak között. Viszszafordult Szent István király akaratához, Gellért püspök nagy művéhez: négy új címzetes kanonokot nevezett ki; kettőt közülük a régi, történelmi egyházmegye területéről, Temesvárról és Törökkanizsáról.

István király napját ismét lelki egységben ünnepelheti Gellért püspök egyházmegyéje.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu