A XX. század Werthere

Szentimentalizmus, romantika, Sturm und Drang, öngyilkossági hullám adieu, társadalmi feszültségek, emberi kapcsolatok, személyiségfejlődés hozott Isten! Két halhatatlan klasszikus, Goethe és Massanet találkozása egy hatalmas fa szimbolikus életterében! Időutazás nyártól karácsonyig! Werther - mint az ember válsághelyzetének szimbóluma.

Nem kevés találós kérdést és követelményt állít Andrei Serban a bécsi Staatsoperben Werther-rendezésével. "A XX. század ötvenes éveit választva lehet csak újat mondani korunknak; a romantikus kosztümök és a XVIII-XIX. század csupán déja vu élményt okoznának, de nem tapintanának a lényegre!" - állítja Serban, aki a jellemekre és a cselekményre koncentrál, melyeket egy terebélyes fa tövében mozgat.

Werther, a fiatal jogász, természet- és művészetbarát 1771 májusában örökösödési ügyben egy vidéki városba érkezik. Egy bálon megismerkedik két leánytestvérrel. Charlotte gondoskodása árván maradt kisebb testvéreiről lenyűgözi. Szerelme szenvedéllyé mélyül, mely a realitás iránti érzékét is megszünteti. Lottét azonban köti anyjának tett igérete, mely szerint az üzletembernek, Albertnek ígérte kezét. Werther, hogy Alberttel szemben korrekt maradjon, visszavonul és nagy útra készül, melyhez elkéri Albert pisztolyát. Charlotte rosszat sejt, de későn érkezik, csak a haldoklónak vallhatja meg érzelmeit.

"Az állandó díszlet, a hatalmas fa az idő múlását ábrázolja: a nyár őszre, majd télbe váltását, továbbá lehetőség Werther - még George Bernhard Show által is kritizált - passzív szerepének tagadásához. Werther szembehelyezkedik a felvilágosodás értelemre hivatkozásával, de keresi az élet értelmét, melyben a hit is szerepet kap. Hiperaktív, mi több, még a célon is túllő. Ma azt mondhatnánk Wertherről, olyan, mint egy drogfüggő, érzelmei őrületének világában él, öngyilkossággal való fenyegetőzése is aktivitását szimbolizálja, szemben a Massanet-féle muzsikát százötven évvel megelőző Goethe-regénnyel"- állítja a rendező, aki szerint Massanet operája az ember általános válságérzetének kortalan szimbóluma is egyben e drama lyrique műfajban született operában. Massanet kerülte a tömegjeleneteket, ehelyett inkább az emberi psziché mélyére pillantott és adaptálta azt korunkra, melyben Werther szerelme lehetetlen. Schillerre hivatkozva mutat rá Werther jellemének korlátaira, aki csak a belső és külső határokat érzékeli, ezért sikertelen a realitás terén. Faust és Werther között is párhuzamot von, és míg szemében Faust az emberi kisszerűség felismerésével küzd, addig Werther a barátság-szerelem és morál korlátaiba botlik.

Talán éppen ez a szenzibilitás, érzékenység volt Massanet operájának a szerencséje, amely Schnitzler, Klimt és Hofmannsthal korában "megszólította" a "schöner Leichnam" (szép halál) iránt nem kevésbé érzékeny bécsi közönséget. Massanet operájának ősbemutatóját ugyanis a párizsi Opéra-Comique tervezte, mivel azonban egy katasztrofális tűzvész következtében leégett, Massanet barátját, a belga származású Ernest van Dyck tenort követve meghívást kapott a bécsi Hofopertől és kvártélyt a császártól néhány hetes tartózkodásra a Hotel Sacherben, míg van Dyck és Marie Renard betanulták a szerepeket. Az eredmény az 1892. évi siker lett, és ezzel együtt kezdetét vette egy Massanet-sikersorozat.

De honnan származott a Werther ötlete? Goethe fiatal joghallgatóként beleszeretett a férjezett Charlotte Kestnerbe, de szerelme viszonzatlan maradt. Ugyancsak megismerkedett Karl Wilhelm Jerusalemmel, aki viszonzatlan szerelem miatt Johann Georg Kestner pisztolyával lett öngyilkos. Azifjú Werther szenvedései című regény születését azonban Goethe viszonya Maximiliane von La Rocheval is befolyásolta, kinek férje, a fiatal Peter Brentano kereskedő kölcsönözte Massanet Albertjének jellemét. Massanet éveken át dédelgette az opera megírásának gondolatát, s fejben komponált: "Szünet nélkül írom a hangjegyeket - beszélgetés és evés közben, színházban és lovas kocsin, a leginkább azonban hálószobámban, miközben fel és le rovom a métereket. Ki hinné, micsoda erőfeszítés a zeneköltés?!" - írta egy levelében a zeneszerző. 1885-ben Massanet még Goethe wetzlari házát is meglátogatta, ahol a halhatatlan regény született. Ossian versei is éppúgy hatottak reá, mint Werther és Charlotte kettősére, kiket a költemények által okozott "ájulás" hajtott egymás karjába.

Miben látja a rendező az opera kulcsát? "A tulajdonképpeni főszereplő nem Werther, hanem Charlotte. Ő korunk modern teremtése, aki szakítani kíván a tabukkal, ki akar törni, csupán kellő határozottsága hiányzik a döntéshez. Ez okozza a katasztrófát!" - Utópia talán az igaz szerelem? Oh dehogy, csupán felismerésre és vállalásra van szükség az életben, több őszinteségre és hitre, mindenekelőtt azonban kurázsira!

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu