Szent István-emlékek Olaszországban

Itália számtalan magyar emléket rejt. Évszázadok óta ez a föld vonzza a magyar zarándokokat, s mióta divat a turizmus, a turistákat. A magyar zarándokok legrégebbi emlékét ma már csak egy tábla őrzi a Szent Péter-bazilika falán, ott, ahol egykor a Szent István által alapított zarándokház állt. De Olaszország teli van más magyar emlékekkel is. A napos tengerparton élt a sokszor borongós lelkű Márai Sándor is, akihez szoros barátság fűzte a híres festő, Szőnyi István lányát, Triznya Mátyás özvegyét, Zsuzsát, aki nemrégiben kiadta Máraival folytatott levelezését, visszaemlékezéseit. Márai egy időben a Sorrentói-félszigeten lakott, Salernóban. Gyakran járt a környék csodás vidékeire kirándulni, s néha Szőnyi Zsuzsáék is elkísérték útjaira. Mint visszaemlékezéseiből tudjuk, egy alkalommal Márai Cava dei Tirreni bencés apátságába kalauzolta el barátait, ahol az egyik falon jogart és országalmát tartó szent királyunk - addig ismeretlen - falfestményét mutatta meg nekik.

Cava dei Tirreni bencés apátsága ezeresztendős múltra tekint vissza. 1011-ben Szent Alferio salernói nemes alapította. Azóta szentek és boldogok sokasága élte szerzetesi életét falai közt. Az évszázadok során voltak fénykorai és mélypontjai az apátságnak, uralkodók igázták le, majd mások tették gazdaggá. Falai kódexek, kéziratok, könyvek tízezreit őrzik ma is.

A hegyoldalba épített kolostor udvara fölé hatalmas sziklaszirt hajlik. A II. világháború alatt e szikla védte a kolostorban bujkáló hatezer ember életét. Itt találta meg Márai az egyik falon Szent István királynak körülbelül a XIII. században készült freskóját.

Csorba László történész az olaszországi magyar emlékeket feldolgozó könyvében az alábbiakat írja: "...máig nem készült művészettörténeti szaktanulmány a képről. Az író magyarázata szilárdíthatta meg a Rómából jött vendégekben a meggyőződést: a szerzetesek hagyománya alighanem igaz, és ez a meglepően keleties arc, a tradicionális jogarral és országalmával nem lehet más, mint a magyar államot megalapító, népünket és kultúránkat a nyugati kereszténységgel összekapcsoló Szent István. Ám ki lehetett vajon az a személy, akinek jó hétszáz (de lehet, hogy csak hatszáz) esztendővel ezelőtt fontos volt, hogy a magyar uralkodó alakja odakerüljön a különleges szépségű kerengő falfülkéjébe? Talán egy bencés testvér tért meg keleti útjáról (Monte Cassino és Pannonhalma minden korban tartották a kapcsolatot), azután ide helyezték a cavai apátságba, és áthatva a szent király Duna menti tiszteletétől, ezzel a képpel állított emléket magyarországi élményeinek? Lehetséges, de valószínűbb, hogy az Anjou-dinasztia valamelyik tagja lehetett a kép megrendelője, mivel a király mellett ábrázolt püspökalak nem más, mint Toulousi Anjou Szent Lajos - aki félig magyar ember volt, lévén Mária nápolyi királynénak, V. István magyar király lányának, II. Anjou Károly feleségének a fia! Talán magát a királyi párt, Károlyt és Máriát sejthetjük mecénásként a háttérben, mint Assisiben, Simone Martini híres képsorozatánál? ..."

Ha valakinek megadatik, hogy hosszú időt tölt Itália földjén, s kirándulni jár, a csodálatos Nápolyi-öblöt elhagyva, a Sorrentói-félsziget környékén, az ókori csodákat rejtő Paestum és Cuma között megtalálhatja e rejtélyes Szent István-ábrázolást, megtekinthet egy ezeresztendős bencés kolostort, megismerheti annak titkait, emlékeit. Ottjártamkor a kolostor kapuját nyitó szerzetes, amint megtudta, hogy magyarok vagyunk, a kerengőben található freskóhoz vezetett bennünket. Tudta, miért jöttünk e festői vidéken megbúvó kolostorba, látta, hogy múltunk lenyomatait, emlékeit kutatjuk, a régi szálakat keressük. Az olasz földön élők tudják, hogy múltunk ismerete és megbecsülése nélkül jelenünk mit sem ér, jövőnk pedig reménytelenségbe veszhet.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu