"E hazának veszni nem lehet!"

Mátraverebély-Szentkút búcsúja

Népünk megmaradásába vetett hitünk meggyőző ereje szólalt meg az ismert Mária-ének szavaival a hazánk talán legrégibb búcsújáró helyére, Mátraverebély-Szentkútra érkező zarándokok ezreinek ajkáról augusztus 12-én, a templom búcsújának ünnepén.

Évszázadok óta az ország minden szegletéből felkeresik a hívők ezt a helyet - Isten és ember találkozásának kiemelkedő színterét - ahol erőt meríthetnek, ahol megtalálhatják hivatásukat, hogy majd aszerint éljék életüket.

Azért, hogy népünk összetartozásának még inkább kifejezője lehessen, Mátraverebély-Szentkutat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia "Nemzeti Szentély"-nek nyilvánította, és a Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Ferences Tartományra bízta. Az erről szóló határozatot Erdő Péter bíboros-prímás olvasta fel a szentmise kezdetén. Magyar Gergely provinciális megköszönte a püspöki kar, az anyaszentegyház bizalmát a ferences rend iránt és hangsúlyozta, hogy a nemzet újraegyesítésében, újra Istenhez találásában buzgón szolgálnak s tevékenykednek a jövőben is.

A nándorfehérvári diadal emlékére pontban déli tizenkét órakor szólalt meg az ünnepi szentmisére hívó harangszó. A megkonduló harang, "melynek hangját visszhangozták a Cserhát lejtői is", arra figyelmeztetett bennünket, hogy a kereszténység védelme nem múló kötelességünk, hanem állandó feladatunk. Azt üzeni a XXI. század emberének, hogy elődeinkhez hasonlóan nekünk is vigyáznunk kell értékeinkre, meg kell védenünk azokat, mert általuk válunk azzá, amik vagyunk.

A mai egyre személytelenebbé váló világban, emberi viszonyokban nehéz eligazodni, átlátni az összefüggéseket. De ha gondolkodunk, ha van szilárd pont, amire támaszkodhatunk, amihez mindent viszonyítunk, amihez ragaszkodunk, és ha felelősséget érzünk a másik emberért, akkor erőnk is megsokszorozódik.

A nándorfehérvári diadal idejében a pápa azt írta, hogy "Magyarország fejében és tagjaiban megbomlott, viszálykodás színterévé lett, s így nagy dolgok végbevitelére alkalmatlan". Ha így volt, mégis mi győzedelmeskedett a túlerőben lévő török sereg felett? Amint a korral foglalkozó történész írja, "a keresztesek táborában a keresztény hit ismert parancsai most hirtelen élővé váltak. Az Istenbe vetett tevékeny bizalom, a hit és imádság szerezte meg a győzelmet. "Idén azért is hirdette meg az imaévet a püspöki konferencia, hogy megismétlődjék az akkori csoda, hogy a keresztény hit ismert parancsai most is élővé váljanak. Arról beszélt Erdő Péter is homíliájában, hogy a zarándok az Istenbe vetett bizalom kegyelmét kapja meg, amikor hittel jön e helyre. A zarándoklat folytatása pedig sokszor maga az élet. A gondviselő Isten nem feltűnő, csodás módon, hanem szinte észrevétlenül segít rajtunk. Felszítja bennünk a nagylelkű szeretetet és segítőkészséget egymás iránt.

Napjainkban sok nehézség között élünk. Mindnyájunknak személyesen és közvetlenül kell segítenünk a gyermekeket nevelő családokat, az időseket, a betegeket vagy akár a rászoruló idegeneket is. Közösséget kell vállalnunk, s ha kell, áldozatot is kell hoznunk egymásért, mert ez az értelme annak, hogy tartozunk valahová. Egy közösségbe, amely megvéd és megtart bennünket.

Szöveg és kép:

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu