A hálás dália

A közfelfogás szerint régi magyar növény a dália, pedig mindössze kétszáz évvel ezelőtt került Mexikóból Spanyolországba, onnan terjedt el szerte Európában. Neve bizonyos Andreas Dahlnak állít emléket, aki neves svéd botanikus volt.

A dália népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult az a jó tulajdonsága, hogy vágott virágként is tartós. Akkor pompázik a legszebben, ha napos helyre ültetik, és nyáron elegendő vizet, tápanyagot kap. További előnye, hogy nem kell bajlódni az átteleltetésével, elegendő ősszel felszedni gumóit és száraz pincében tárolni tavaszig.

A dália gumós évelő növény, az alacsonyabbra növő "minyon" és "anemonevirágú" fajták magról is szaporíthatók és egynyári virágként nevelhetők.

A virágzás nyár derekán kezdődik és késő őszig tart. Virágzás után magjai begyűjthetők, és a kora tavaszi vetésből júniusra már virágzóképes tövek fejlődnek. Az idősebb gumókat csak a májusi fagyok elmúltával szabad kiültetni a kertbe, kellően megtrágyázott, tápdús földbe, 20 centiméter mélyre. Az előző évben, ujjasan fejlődött gumókat szét kell szedni úgy, hogy rügy is maradjon rajtuk, csak akkor hajtanak ki; a rügyek a szárrészen helyezkednek el. Magasabbra növő fajtákat egyméteres tőtávolságra célszerű ültetni, hogy szabadon fejlődhessenek a virágok. Már az ültetéskor érdemes karót tűzni a gumó mellé, hogy a későbbi hosszú virágszárakat hozzá lehessen kötni.

A fejlődő virágok méretét nagyban meghatározza a száron hagyott bimbók száma: sok, kisebb virág lesz egy tövön, ha a bimbókat nem ritkítják akkor, amikor még egészen kicsik; ha hónaljból lecsípik a bimbók harmadát-felét, akkor tenyérnyi méretű virágok fognak fejlődni. Bőséges virágzással hálálja meg a rendszeres, hetenkénti tápoldatozást is, különösen akkor, ha a föld, amibe került, tápanyagban szegény. A teljes növekedési időszakban ügyelni kell arra, hogy a dáliatövek gyommentes környezetben fejlődhessenek, ezért gyakran kell kapálgatni, lazítani a tövek tányérját. A virágok a nyári melegben különösen sok vizet kapjanak, ennek hiányát egyébként jelzik a lekonyuló levelek. A legnagyobb virágú, legszebb színű fajtákról érdemes öszszegyűjteni a magokat a tavaszi vetéshez. Az első fagyok beállta előtt vissza kell vágni a dália szárát arasznyi méretűre, majd óvatosan kiásni a földből úgy, hogy a gumók ne sérüljenek. Ezután néhány heti szikkasztás után hűvös pincébe kerülhetnek, szárukkal lefelé fektetve. Csak egészséges, ép gumójú töveket érdemes átteleltetni.

Szöveg és kép: Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu