A búzaszem bátorsága

Gondolatok házasságkötés előtt

Amikor e sorokat írjuk, jegyességünk utolsó heteit éljük. A lap ünnepi számának hivatalos megjelenésekor - nagy-nagy öröm, egyben igen nagy felelősség ezt leírnunk - már férj és feleség leszünk. Ha őszinték akarunk lenni, bátran bevallhatjuk: épp csak halvány fogalmaink vannak arról, mi vár ránk. Látunk magunk körül szép házasságokat, ugyanakkor nagy vonalakban ismerjük a társadalmi statisztikákat, a család intézményének válságát, amit jelképez az is, hogy anyakönyvi hivatali jelentkezésünk során az utánunk következő hölgy a válását jött intézni. Komoly kihívás tehát a házasság, s egyben meghívás is - hitünk szerint - az életszentségre.

Miközben folyamatosan születtek az Új Ember hetilapban a nyár első felében megjelent rövid cikkeink, egyre inkább megsejtettünk valamit a házasság leírhatatlan titkából. Az isteni matematika sajátos ellentmondása, hogy a kettőből egy lesz, de úgy, hogy ez a számbeli csökkenés valójában gyarapodást jelent. Olyasvalami születik, amire külön-külön képtelen a két fél. Valami, amit csak együtt, egymást támogatva tudunk megvalósítani. Az Egy jegyespár gondolatai című rovatban megjelent cikkeinket nem tudtuk volna egyedül megírni. Megbeszéltük, egyikünk leírta, másikunk átírta, s így lassacskán valami harmonikus, egységes írás született, kettőnk közös alkotása. Várhatóan ez az út folytatódik majd életünk megannyi apróbb és nagyobb döntésében. Tagadhatatlanul kereszthordozás ez, saját vágyaink, elképzeléseink faragása, rostálása, időnként szélnek eresztése, hogy az a "közös" megszülessen. Hisszük, hogy érdemes vállalni ezt a szűk utat, mert az áldozatos szeretet életet szül, közösséget teremt és elvezet a boldogságra. Ráadásul soha nem marad üres a keze, a szíve annak, aki mindenét, egész valóját odaajándékozza valaki másnak. Ez a házasság belső, titkos dinamikájának alapja, s mi ebben hiszünk, ezért mondunk igent egymásra.

Szeretni egy életen át - nem könnyű feladat, ám nem is megvalósíthatatlan, amint azt sok-sok szép család példája mutatja. Csodálatos belegondolni, hogy Mária és József az angyali üdvözlet idején éppen abban az életállapotban voltak, mint mi: először házasság előtt álló jegyesként találkozunk velük a Szentírásban. Követték a szívükben szóló hangot, közeledtek egymás felé, de közben teret hagytak a gondviselésnek is, hogy jelen legyen formálódó kapcsolatukban. Ezt a kegyelem iránti nyitottságot szeretnénk megőrizni egész életünkben, hogy ne csak egymásnak szerezzünk örömet, hanem mások számára is áldás lehessük, azzá válva, amit Isten elgondolt rólunk. Ahogyan a szent pár követte az angyalok szavát, úgy szeretnénk mi is az élő Ige zarándokaivá lenni, s ha kell, a mi Betlehemünkbe, Egyiptomunkba, Názáretünkbe menni - oda, ahová az Úr küld minket.

Mostani élethelyzetünk hasonlít "a búzaszem dilemmájára". Ha az ember nem hal meg önmagának, egyéni ambícióinak, saját vágyálmainak, akkor örökké "szingli" marad, s így az élet lényegét sem ismerheti meg. Ha azonban megszűnik önmagában gyönyörködni, és másokért adja az életét, százszoros termést hoz, új élet fakad belőle, és szebb lesz általa a világ. Erre a búzaszemnyi bátorságra nyilván nemcsak a házasságra való készületkor, hanem közös életünk során meganynyi más alkalommal is szükség lesz.

Mostani írásunkat, s vele együtt jegyességünket egy sajátos nászajándéklistával szeretnénk zárni. Ilyen listát azért szoktak összeállítani a párok, hogy megkönnyítsék szeretteik számára a leginkább szükséges apróbb és nagyobb dolgok kiválasztását. Kívánságainkat talán mindazon fiatal párok nevében is megfogalmazzuk, akik ezekben a hetekben, a közelmúltban vagy a közeljövőben fogadnak egymásnak örök hűséget Isten szent színe előtt.

Szüleinktől azt kérjük, maradjanak közel hozzánk, de engedjenek minket keresgélni, tapogatózni, néha el is botlani, s így adják nekünk - újra, mint annak idején, amikor járni tanultunk - a felfedezés boldogságát, a mindig meglévő háttér biztonságával együtt.

Testvéreinktől - ahogyan távolabbi rokonainktól is - azt kérjük, ne hagyjanak magunkra, hiszen szükségünk van tapasztalatukra, ötleteikre, és arra a titkos nyelvre, amelyet csak mi értünk, egymás közt. Tőlük az összetartozás örömét reméljük.

Barátainktól - s ez talán a legdinamikusabban formálódó közösség, hiszen néhányan nemsokára lemorzsolódnak, sokan pedig ismerősből közös baráttá válnak - az elfogadás ajándékát reméljük.

Munkatársainktól, ismerőseinktől és mindazoktól, akikkel kapcsolatba kerülünk, azt kérjük, legyenek tanúi, egyszerre kritikusai és csendes támogatói szeretetkapcsolatunknak.

Istentől merész dolog konkrétumokat kérni, hiszen ő úgyis jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi magunk. Ha mégis fel kellene ajánlani neki e lelki ajándéklista egyik elemét, tőle azt kérnénk, szüntelenül adja meg nekünk a ráhagyatkozás kegyelmét, hogy ne önmagunkban, saját számításainkban, erőnkben, tehetségünkben, hanem egyedül benne, gondviselő szeretetében bízzunk. Ő a mi életünk ura, szerelmünk forrása, és hozzá vágyik a szívünk, mert egyedül nála találhatjuk meg a boldogságunkat.

És mit kérnék Tőled, akivel arra készülünk, hogy örökre összekötjük életünket? Kérlek, fordulj mindig felém el nem apadó türelemmel, a megbocsátás szándékával, szüntelen figyelemmel - kíváncsisággal és érdeklődéssel!

Magamtól pedig azt kérem, hogy napról napra fel tudjam fedezni a Te életed, lényed csodáját. Felfedezni Téged, akit Isten saját tetszése szerint, valami egészen különleges szándékkal, egyéni célra, feladatra hívott a létbe. Arra vágyom, hogy soha ne engedjek a megszokás, a szürke hétköznapok csábításának. Legyek mindig tudatában annak, hogy befejezetlen, folyamatosan alakuló kincs vagy, akit ráadásul én kaptam ajándékba, és felelős vagyok érted.

Íme, útra készen, ugyan üres kézzel, de nagy elszántsággal és reménnyel várjuk a nászmise fénypontját, amikor két búzaszem igent mond egymásra, az egymásért és másokért való élet áldozatának vállalására, már előre elfogadva minden metszegetést és gyümölcsöt, amelyet gondos kezek elterveztek, szeretettel körülöleltek és atyai figyelmességgel előkészítettek számunkra.

Kubinger Krisztina

és Gégény István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu