Padovai testvérek

Elég az amfiteátrumra emlékeztető Prato della Valle (Völgymező) ívén megkeresni Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király (barokk!) szobrát, hogy a venetói városban egyszerre feltámadjon a múlt, amely ismerős a magyar emlékek miatt is. Az 1222-ben alapított Il Bo - az egyetem látogatói közt jó néhány honi diák "szívta magába" a tudományt: Báthoryn kívül például Dörögdi Tamás, Vitéz János, Bakócz Tamás;Kanizsai János pedig az egyetem rektora lett. Il Bo: a diákság becézte ekként az alma matert, amelynek helyén Az Ökörhöz (Bo) címzett fogadó állt. Spiritualitást hazánknak is nyújtott Szent Ferenc híres tanítványa, Páduai Szent Antal, hitben rejlő feltétlen bizalmat. Róla nevezték el a bazilikát Il Santónak - A Szentnek. Amikor először jártam Padovában, s a magyar múlt örökségét kerestem, még nem tudtam, hogy a külvárosi negyedben áll egy templom, amelynek oromzatára - a bejárat fölé - ezt írták: S. Stefano Re di Ungheria - Szent István magyar király tiszteletére emelt szentély.

Meglepetés és öröm volt, amikor az esztergomi Szent Anna-templom plébánosa - a most már szeged-csanádi megyés püspök Kiss-Rigó László - engem is meghívott Padovába, az évenként szeptemberben sorra kerülő ünnepségre. Fogadtatásunk, az egyházközség figyelmessége sokkal több volt vendégfogadásnál. A plébános, a karizmatikus karakterű Don Attilio Mazzola (azóta püspöki helynök) új őrhelynek nevezte az itáliai és magyar kapcsolatokban a templomot, plébániát, ahol az örökmécses a történelem szentélyében úgy világít az 1960-as évek óta, ahogyan egy szabadságát szerető, s azért 1956-ban véráldozatot hozó nép, a magyarság lelkében - akkor (!) - fellobogó hit, elszántság, a zsarnokságot lerázni akaró bátorság fénylett, hiszen a Krisztus-szövetség erős kötése fogta össze a nemzetet. Hová lett ez a nemzet?

Az esztergomi Rudnay Egyesület és a Szent Anna egyházközség elnökével, Kápolnai Dezsővel beszélgettünk a napokban, felidézve a padovai látogatást, s hogy tizenöt esztendeje annak, hogy testvérkapcsolatba lépett a két egyházközség, és évente kölcsönös a látogatás... Jómagam felidéztem az Antonio Mattiazzóval, Padova érsekével való találkozásomat: az MTV 1-en hangzott el beszélgetésünk. Az érsektől megkaptam történelmi értékű tanulmányát, amelyben tömören fogalmazza meg a padovai Szent István király templom és plébánia históriáját. Az olasz keresztény testvérek megrendülten fogadták az 1956-os magyar szabadságharc leverését, Mindszenty bíboros keresztútja bennük is sebet ütött, elhatározták tehát, hogy templomot, plébániát építenek a honalapító szent király és 1956 emlékének. Amikor kijelölték a városi zónát, az akkori püspök ezt írta: "Már jó ideje lelki ügyünknek tekintjük e közösség kialakítását Szent István magyar király tiszteletére. Európa nagy családját ekként is lehet gazdagítani, hiszen e kétezer esztendős lelki örökség az összefogás záloga." A "jó ideje" megjelölés közvetlenül az 1956 utáni éveket jelenti: a hívek összeadták a költségeket, és megindult az építkezés. 1965-ben az akkori püspök megáldotta az úrhajlékot, később pedig Paskai László bíboros szentelte föl. Kápolnai Dezső a tizenöt esztendőt tekintette át eseményeivel, s hozzáfűzte: olasz barátaink keveset tudtak Szent István királyról, de éppen a forradalom tisztázó tükre állította eléjük küzdelmes múltunkat, benne az országalapító rendkívüli egyéniségét, mi pedig olaszra fordítottunk számukra jó néhány dokumentumot, köztük az Intelmeket.

A testvérkapcsolatból következő megismerés lelki energia a történelem jövőbeli útjára. Ahogyan az események alakulnak, fejlődik a megfelelő magatartás a szolidaritás és személyiség jegyével ellátva: egyik közösség sem megy el egymás gondja-öröme mellett, ahogyan Padova Szent István király plébániájának közössége erre példát ad. Esztendőnként Esztergomban vannak Becket Szent Tamás mártír ünnepén is. Értik, híres drámájában T. S. Eliot a mártírlelkületről ír, Isten kifürkészhetetlen szándékáról, amelyben jelen van Mindszenty bíboros áldozatos kérése is.

Egy nép kérő szavára Szent István király - Sík Sándor versében - ekként válaszol: "Népemnek sírását / hallom én hívását / Fejérvári rög alul... / Napjai nehezét / Síromban is, régi pásztor."

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu