Nem csak emlék - feladat

Tizenöt éve jött hozzánk először II. János Pál pápa

Roman Fringeli, a Svájci Gárda kapitánya nemrég a Vatikáni Rádióban emlékezett II. János Pál pápa első magyarországi látogatására. Különösen az 1991. augusztus 20-án a Hősök terén bemutatott pápai szentmise volt számára emlékezetes. "Éppen azokban a napokban történt a Szovjetunióban a Gorbacsov elleni puccs, ezért eléggé feszült volt a hangulat, mindenki várta a pápa megnyilatkozását, és ez meg is történt, mert a pápa felszólítást intézett a puccs felelőseihez, hogy állítsák helyre a törvényességet, és engedjék szabadon Gorbacsovot. Nagyon fontos volt, hogy a pápa kifejezte azt a kívánságát, hogy vissza kell állítani a rendet, nehogy visszarendeződhessen a kemény kommunizmus. A Szentatya nagyon aggódott és reménykedett abban, hogy ez a ťmoszkvai kalandŤ nem tart sokáig."

Sokan emlékezünk a tizenöt évvel ezelőtti pápalátogatás mindmegannyi eseményére. De az is fontos, hogy lássuk a belőle fakadó, máig ösztönző feladatokat is!

(Rosdy)

Hosszan egymásra néztünk...

"Egyetlen elfogadható forrás és egyedüli lehetséges út az önfeláldozó szeretet" - II. János Pál pápa egykori gondolatai iránytűként szolgálnak dr. Velkey Györgynek, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza és Mosdósi Kórháza római katolikus főigazgatójának mindennapi munkája során.

Személyesen háromszor láttam a pápát. Ezen alkalmakkor pár pillanatig magamon éreztem a tekintetét, és elmondhatom: igazán nagy jelentőségű, fajsúlyos pillanatok voltak életemben.

Az első "találkozás" a Szentatya �91-es magyarországi látogatása idején volt, amikor még a debreceni gyermekklinika intenzív osztályán dolgoztam. Számomra, és a protestánsok számára is igen nagy horderejű kérdés volt a pápa debreceni útja, a gályarabok emlékénél való tisztelgése és bocsánatkérése miatt. Mindez egy esős napon történt, amikor is egy elsősegélynyújtó hely vezetésével voltam megbízva, az események helyszínétől viszonylag távol. Bár szerettem volna jelen lenni, mégis sikerült elfogadnom, hogy munkám teljesítése miatt a városban folyó történéseket csak rádión követhetem. A pápai konvoj elhaladásakor megtalált tekintetével a Szentatya. Hosszan egymásra néztünk, s ez az élmény azóta is kíséri életemet.

A második találkozás a �90-es évek végén, a Vatikánban történt, amikor is egy, a kereszténységgel és gyógyítással összefüggő kongresszus kapcsán kihallgatáson fogadott minket. A tülekedéstől hátra szorulva, inkább a Szentatya jelenlétét igyekeztem megélni, a lelki egyesülésre törekedve elsősorban. Ekkor különös módon Ő újra megtalált tekintetével és egy végtelennek tűnő másodperc erejéig egymásra néztünk. Ez a tekintet megrendítő, különös érzéssel töltött el.

Végül a harmadik alkalom Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásával kapcsolatosan történt, amelyet szintén egy különleges spirituális élményként tartok számon.

Vezetéselméleti tanulmányaim során sokszor eszembe jut az, ahogy II. János Pál a hatalmas, szerteágazó hierarchiát, a katolikus egyházat összefogta. Mindezt tiszta és élő, önfeláldozó és természetes szeretettel. Ez a szemlélet, úgy érzem, hogy a modern vezetéselméleti szabályok valódi életszerű hátterére - az önfeláldozó szolgálatra - irányíthatja a mai társadalom figyelmét.

A másik említésre méltó vonásának tartom a mindenki felé áradó, őszinte bizalmát. Rokoni, baráti és munkatársi kapcsolataim miatt szinte folyamatosan a történelmi vallások közötti párbeszédet élem. Erre lélekből fakadó inspirációt kaptam tőle, aki mindezt a lehető legtermészetesebben, a Szentlélektől eltelve tette.

Alakja alapvetően történelemformáló jelentőségű volt. Tudta, hogy nem kell értékelni, csak elfogadni és szeretni azt az utat, amin járnunk kell.

Barátságos, ugyanakkor határozott ember

Nanovfszky György az 1996-os pápalátogatás idején a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete volt Moszkvában, jelenleg nyugalmazott nagykövet. Így emlékezik: a Magyar Köztársaság első nagyköveteként 1992-ben kerültem Oroszországba. A klasszikus diplomácia híveként állomáshelyemen nemcsak az illetékes politikai vezetők felé köteleztem al magam, hanem találkozót kértem az orosz ortodox egyház vezetőjétől, II. Alekszij pátriárkától is.

Többszöri találkozásaink során beszélgettünk azokról a kihívásokról és feladatokról, amelyek az ismét szabadon működő ortodox egyházra hárultak.

1994-es magyarországi látogatása során lehetőségem nyílott elkísérni őt Budapestre, ahol találkozott a történelmi felekezetek vezetőivel, és a magyarországi ortodoxokkal is. Közeledett a pannonhalmi bencés főapátság alapításának ezredik évfordulója. Az ünnep kapcsán felmerült annak gondolata, hogy Szent Benedek fiai között II. Alekszij pátriárka és II. János Pál pápa találkozzon, és a két egyház nevében kiengesztelődjenek egymással.

Ezt követően elkezdődtek a találkozó egyeztetésének lépései. Várszegi Asztrik főapát úrral 1996. tavaszán kiutaztunk a Vatikánba, ahol Őszentsége fogadott minket. A Szentatya kifejezte örömét a jövendő egyházfői találkozót illetően, és elmondta, hogy különösen örül ezen lehetőségnek, mert két szláv ember fog majd kezet nyújtani e nemes küldetés kapcsán.

A találkozás előtt II. Alekszij pátriárka egy értékes kódexet küldetett általam az ország alapításának ezeregyszáz éves évfordulója alkalmából, amelyet a főapátság könyvtárában őriznek, és ezzel egyidőben Szent Istvánkirályunkat felvették az ortodox szentek közösségébe. A drágakövekkel ékesített kódex mellé egy bensőséges hangú levelet is írt, melyben mélységes tiszteletéről és nagyrabecsüléséről biztosította a magyar népet a millecentenárium ünnepe alkalmából.

A várt kézfogásra azonban nem került sor, mert a szent szinódus nem tartotta időszerűnek a pátriárka és a pápa találkozóját. Ennek ellenére a Szentatya megtette magyarországi lelkipásztori látogatását.

Nagy hatást gyakorolt rám a pápa szuggesztivitása, közvetlen, személyes hangvétele. Kérdései között olyanok is voltak, amelyek egyébként nem szokásosak a diplomáciai tárgyalások közben. Nagyon barátságos, ugyanakkor határozott és elszánt ember benyomását keltette, akinek minden gesztusát a szeretet irányítja.

Meggyőződésem, hogy amennyiben az egyházfői találkozó létrejött volna, mindkét egyházfő megkapja a Nobel-békedíjat.

Egy régi lengyel mondás

Kinevezéseim közül többet is II. János Pál pápának köszönhetek - mondja Paskai László bíboros. Általa lettem, először veszprémi megyés püspök, tőle kaptam a kalocsai koadjutor érseki, majd az esztergomi érseki kinevezésemet, végül pedig személyéhez kötődik a bíborosi megbízatásom is. Ebből kifolyólag többször is módomban állt találkozni vele személyesen.

A püspöki szinódusok alkalmával minden püspököt - sajátos szokásának áldozva - meghívott asztalához. Alkalmanként 10-12 fős csoportokat invitált magához, egyet délben, egyet pedig este. Az étkezések előtt és után is a kápolnába vezetett adorálni, imádkozni minket. Lelkéből fakadó, mélyen imádságos életéről ilyenkor mindig módunkban állt meggyőződni

"Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, issza borát." - a magánkihallgatások során többször is felidézte nekem ezt a régi lengyel mondást. Jól ismerte a magyar történelmet, mindig rokonszenvvel viseltetett a magyarok iránt.

A legnagyobb élmény természetesen a �91-es magyarországi látogatása volt. Végigkísértem útjain, ahol több alkalommal is megcsodálhattam irántunk való szeretetét. Kada Lajos érsek úr - aki ittléte alatt homíliáit olvasta magyarul - mesélte ezzel kapcsolatban, hogy minden helyszínen, legalább néhány mondat erejéig szeretett volna magyarul megszólalni, és hogy a látogatása előtti nyáron hetente két alkalommal is gyakorolták evégből a magyar kiejtést.

Apor Vilmos mártírsorsú győri püspökünk boldoggá avatása kapcsán, második magyarországi látogatása előtt felmerült a moszkvai pátriárkával való esetleges találkozó lehetősége. Emlékszem, amikor megkérdezte tőlem, hogy vajon mit szólna a pátriárka a boldoggá avatáshoz. Mindig nyitott és elszánt volt erre a találkozásra, az ortodoxokkal való kiengesztelődésre. Biztosan érzem, ha valamikor is fogadta volna a moszkvai egyházfő, azonnal indult volna, akár a legbetegebb időszakában is.

Személyes adottságai közül mindig is lenyűgözött a különösen éles, csodálatra méltó memóriája, valamint az, ahogy - a katolikus egyház fejeként - a kisközösségeket össze tudta fogni, sajátos identitásukat szem előtt és tiszteletben tartva. Egységteremtő erejéről sokszor tett tanúbizonyságot.

Legfőbb karizmájának a sokoldalúságot, az elmélyült lelki életet és a közvetlenséget tartom. Minden esetben tudott az aktuális korhoz, körülményekhez kapcsolódni és azok között utat mutatni, és megnyilatkozásai során a legjelentősebb problémákkal kapcsolatban is képes volt reményt keltően szólni híveihez.

Az igazi istenfélelemről

Az első pápalátogatás idején a Magyar Televízióban a zenei, képzőművészeti, irodalmi, és művészeti szerkesztőségek munkáját Czigány György irányította. Ez idő tájt alakult meg az Egyházi és Vallási Műsorok Szerkesztősége, amelynek létrejöttében tevékenyen részt vett.

Nyugalomba vonulása után is aktívan közreműködik az MTV és a Magyar Rádió néhány művészeti és vallási műsorának készítésében. Nemrég ünnepelte rádiós debütálásának 50. évfordulóját.

Nagy megtiszteltetést jelentett számomra - mondta, hogy mindkét pápalátogatás alkalmával részt vállalhattam II. János Pál gondolatainak a televízión keresztül történő közvetítésében.

Az ilyen alkalmak szerteágazó ismereteket és előre elkészített írott anyagokat követelnek meg, mert az egyeztetett protokolláris rendben adódhatnak olyan váratlan helyzetek, amelyeket korábbi tartalmas megnyilatkozások felidézésével korrigálhatunk és színesíthetünk.

A Szentatya 1991-es látogatásakor, ferihegyi érkezésének kommentálását eredetileg hárompercesre terveztük, azonban Őszentsége repülőgépének késése miatt mindez 23 percig tartott. Műsorvezetőtársammal - Török József professzorral - ekkor is a pápa korábbi megnyilatkozásait hívtuk segítségül. Emlékembe ötlik, hogy André Frossard II. János Pál pápával készített interjúkötetéből idéztünk: - A hozzá intézett kérdés az volt: "Mi az istenfélelem?" "A válasz az - mondta a pápa -, hogy nem az az igazi félelem, amelyet például egy XVII. századi dráma sugall, vagyis hogy rettegjük Isten hatalmát; hanem inkább attól való félelmünk, hogy megsérthetünk egy gyermeket." A Szentatya beszédeinek, írásainak ilyen alkalmakkor történt ismertetése során olyan gondolatokhoz jutottam, amelyeket sohasem felejtettem el, és pápai személyiségének érintése által életre szóló benyomásokkal gazdagodtam, amelyek átszivárogtak költészetembe is.

A két pápalátogatás eseményeinek közvetítését nagy szakmai és egyéni ajándéknak tekintem, és úgy érzem, II. János Pál pápával való szellemi kapcsolatom haláláig tartott, mert számomra megadatott, hogy a húsvéti és a karácsonyi "urbi et orbi" áldásokat és üzeneteket is közvetíthettem, részben Török József professzor úr, illetve Szabó Ferenc jezsuita atya társágában.

A hozzám kötődő művészeti és vallási műsorokban a mai napig igyekszem felhasználni a művészetekben rejlő közvetítő erőt, mert úgy gondolom, így válnak azok igazán valósághűvé és érdekessé mindenki számára, és ezáltal vezeti el annak befogadóját Istenhez.

"A közösségteremtés nagymestere volt"

Tari Sándor 1991-ben II. János Pál pápa első magyarországi látogatásának idején a Szentszék Apostoli Nunciatúrájának munkatársa volt; aki Mária Műve, ismertebb nevén a Fokoláre mozgalom fokolarino hivatás szerint élő - Istennek hármas fogadalommal elkötelezett - tagja. A Szentatya látogatását követően néhány évre a mozgalom központjában, Olaszországban kapott feladatokat, majd visszatérve hazájába, a fiatalok és a különböző társadalmi csoportok tagjai előtt tett tanúságot Jézus követésének mindennapos tapasztalatairól.

A pápalátogatás előtt kertészként dolgoztam a nunciatúrán. Angelo Acerbi nuncius úr megkért, hogy az épület egyik szobáját rendezzem át, tegyem otthonossá a vendégünk számára. Miután ez megtörtént, azt a feladatot kaptam, hogy a későbbiekben segítsem a Szentatyát az épületen belüli tájékozódásban, valamint két fokolarinotársammal együtt fogadjuk a hozzá érkező küldöttségek tagjait, lássuk el a házigazdai teendőket.

Már az érkezése is rendhagyó volt. Amikor lesegítettem a pápamobilról, észrevettem, hogy nagyon kimerült. Miután bekísértem a házba, az előtérben jelen lévő munkatársak sorfala között egyenesen a kápolnába indult. A mögötte becsukódó ajtót többen a lefekvés előtti visszavonulása jeleként értelmezték. Negyedóra múltán kinyílott az ajtó és az Oltáriszentség előtt lelkileg feltöltődött Szentatya mindenkivel kezet rázott, bensőséges szeretettel köszöntötte vendéglátóit. Csak ezt követően tért nyugovóra. A közösségteremtés nagymestere volt.

A pápa munkatársainak közvetlensége, embersége és rendkívül jó együttműködési képessége igen nagy ajándék volt számunkra is. Munkánk során egy harmonikusan működő család légkörében éreztük magunkat.

Egy alkalommal az egyik audienciára érkező küldöttség tagjai láthatóan nagyon feszültek voltak a pápával való találkozás előtt. Próbáltuk ezt a hangulatot oldani, de minden kísérletünk kudarcot vallott. Ám a találkozást követően ezek az emberek teljesen megváltoztak. Hosszasan beszéltek velünk életük kihívásairól, örömeikről, terveikről. A pápa karizmatikus személye teljesen feloldotta szorongásukat.

II. János Pál pápa olyan ember volt, aki mindig, mindenben Istent követte, és mindenkiben Istent kereste. Amikor néha beszélgetett velem, olyan figyelemmel hallgatta válaszaimat, hogy az volt a benyomásom, mintha ketten lennénk a világon. Nagyon egyszerű, tiszta ember volt, aki mindenkit őszintén és igaz szívvel szeretett. Ezért tudott Krisztus örömhírének követévé válni az egész világon.

Asztalos József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu