LITURGIA

Veszélyes hiányállapot

Néhány héttel ezelőtt a liturgia szimbolikus nyelvéről eszmélkedtünk, amely által a liturgikus ünneplés képes arra, hogy összekapcsolja egymással a látható és a transzcendens világ történéseit. A szimbólum jelentősége tehát alapvetően abban áll, hogy transzparenciája révén egy másik világba vezet át, egy másik világgal köt össze bennünket.

Igen ám, de akkor hogyan lehetséges az, hogy ez az öszszekapcsolás megannyiszor nem történik meg? Mi van olyankor, amikor egy liturgia ahelyett, hogy az Istenhez vinne, hogy öntudatra ébresztene, megerősítene, ennek éppen az ellenkezőjét teszi? Hidegen hagy, bosszúságot okoz, felkavar, vagy éppen jeges unalommal tölt el. Ilyenkor mi történik?

A lelkiségi hagyomány ismeri azt a képet, amelyben az ördög kosárral járkál a templompadok között és összeszedi a figyelmetlenül elmondott imákat.

A kegyelmi találkozás meghiúsulásának egyik oka a jelenlévők lezártsága lehet, amely megakadályozhatja, hogy a találkozás létrejöjjön. Az imádkozót esetleg nagyon lefoglalja valamilyen élettörténeti esemény, vagy erős ellenérzése van a templomi történésekkel, esetleg valamely személlyel szemben.

Ugyanígy ellehetetlenül az Istennel való találkozás, amikor valaki készület nélkül, benső odaadás híjával járul a szentségekhez. Esetleg erősen megkérdőjelezhető szándékkal. Elsőáldozni küldi a gyerekét, hogy nehogy megszólják a többiek. Vagy beáll a bérmálkozók sorába, hogy kismotort kaphasson a keresztapjától. Esetleg megkeresztelteti a gyerekét, hogy a vallásos nagymama ki ne zárja az örökségből. Hangsúlyoznunk kell, hogy ilyen esetekben nemcsak a szentségeket éretlen indítékból felvenni szándékozó személy, de a lelkipásztor felelőssége is hatványozottan felmerül. Az ilyen módon résztvevők számára mindenesetre a gesztusok és imádságok üres mozdulatok és erőtlen hangsorok maradnak csupán. Illetve nem is csak erről van szó. A helyzet ennél sokkal rosszabb. Az ilyen szertartások nemritkán hamis látszatok, káprázatok, a szétziláltság, a képmutatás megjelenítői és egyben elmélyítői.

Az ünneplés befogadhatóságát az is megnehezítheti, hogy a szertartást vezetők, illetve az abban közreműködők jelenlétének minősége kívánnivalót hagy maga után. A figyelmetlenség, az igénytelenség, az alkalmatlanság, a méltatlanul összecsapottság nagyon lehangolóan hat a liturgiában. Zavart kelt, és megnehezíti, hogy a liturgikus esemény kegyelemközlő történéssé válhasson.

Amennyiben ünnepléseinket a fentiek valamelyike jellemzi, könnyen megtörténhet, hogy csúfot űzünk jelenvaló Istenünk bőségéből, és a történések középpontjává saját ürességünk válik. És lőn: a liturgikus ünneplés életközlő szimbólumból kártékony diabólummá vált. Beszédes változás, igaz? A Hazugság Atyja mesterien ért a dolgok összekuszálásához.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu