|
|
Életige, 2006. szeptember Legyetek az ige magvalósítói, ne csak hallgatói! Az evangélium igéje életet adó ige. Ha Isten szól hozzánk, hogy is ne fogadnánk be szavait? A Biblia 1153 helyen ismétli a hívást, hogy hallgassuk meg az igét. Ugyanezt kérte az Atya is a tanítványoktól, amikor a megtestesült Ige, a Fiú eljött, hogy közöttünk lakozzék: "Őt hallgassátok." Hallgassuk, de ne annyira a fülünkkel, hanem inkább a szívünkkel, ez a Biblia üzenete. Azt kéri, hogy teljes valónkkal csatlakozzunk ahhoz, engedelmeskedjünk annak és azonosuljunk azzal, amit Isten mond nekünk; a gyermek bizalmával, akit édesanyja tart az ölében. Erre emlékeztet Jakab apostol is levelében: "Legyetek megvalósítói az igének, s ne csak hallgatói!" Ez a mondat Jézus minden igéjében irántunk való szeretetét fejezi ki. Testesítsük meg, tegyük magunkévá, és tapasztaljuk meg, hogy micsoda életerő árad szavaiból magunk és környezetünk számára, ha megéljük őket! Megtapasztaljuk, hogy szabaddá válunk önmagunktól, a korlátainktól, a rabláncainktól. Ráadásként meglátjuk azt a szeretet-forradalmat, amelyet a minket körülvevő társadalmi környezetben a bennünk szabadon élő Jézus fog kirobbantani. Ezt tapasztaltuk meg a mozgalom kezdetétől a II. világháborúban, amikor Trentóban a gyakori bombázások miatt csak egy kis könyvvel, az evangéliummal a kezünkben siettünk az óvóhelyre. Kinyitottuk, olvasgattuk, és - gondolom, Isten rendkívüli kegyelmének hatására - a sokszor hallott szavak új fényben tűntek fel. Az élet igéi voltak, amelyeket életté válthattunk. "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" - és akiket így próbáltunk szeretni, a háborús borzalmak ellenére újra megtalálták a mosolyt, a derűt, az élet értelmét. "Adjatok, és adnak majd nektek is" - és apró, nagylelkű lépéseink után kilószámra érkezett a segítség, a gondviselés olyan javak formájában, amelyeket aztán bőkezűen szétosztottunk a város szegényei között. Láttuk, hogy élő közösség született körülöttünk: néhány hónap elteltével már ötszázan voltunk. Mindez annak a gyümölcse volt, hogy folytonosan, percről percre az igével táplálkoztunk. Megrészegített minket az ige... Elmondhatjuk, hogy az ige éltet bennünket. Elég volt ennyit mondani egymásnak: "Éled az igét?" "Élő ige vagy?" - ahhoz, hogy még nagyobb lendülettel éljük. Vissza kell térnünk azokhoz az időkhöz! Az evangélium mindig aktuális. Rajtunk áll, hogy higgyünk ebben, és megtapasztaljuk. Chiara Lubich
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||