AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI

Keresztelő Szent János vértanúsága

Az egyik korábbi lapszámunkban Mária Magdolnáról olvashattunk (LXII./29. p. 16.), akit rejtélyes élete a találgatások célpontjává tett. Keresztelő Szent János személye sem mentes a titkoktól; különlegessége ünnepeiben is megnyilvánul, hiszen az egyház mind a két születésnapjáról megemlékezik: elsőként a földiről június 24-én, majd a mennyeiről (azaz a testbeni haláláról) augusztus 29-én. Ilyenfajta tisztelet csak Szűz Máriát illeti meg, mert a Megváltó Erzsébet gyermekét is megszentelte a vizitációkor.

Fogantatásáról Gábriel arkangyal adott hírt apjának, Zakariásnak, akit viszont hitetlensége miatt némasággal sújtott az Isten. Születésének helyéről, En karimról a VI. századi hagyomány ad hírt. A Messiás előfutára a hagyomány szerint a pusztában (talán esszénusként) élt, és prédikált, hirdette a keresztséget a bűnök bocsánatára, szőrruhát és bőrövet viselt, akár a próféták, bort és mámorító italt az ószövetségi nazírokhoz hasonlóan nem fogyasztott. A következő életrajzi adat a haláláról számol be: a házasságtöréséért bírált Heródes Antipász elfogatta és Krisztus után 29-ben lefejeztette a Mahérusz-erődben. János halála után nem az egész tanítványi kör vált Krisztus követőjévé: Szent Pál még Efezus vidékén is találkozott tanítványaival, akik addig nem kapták meg a Szentlelket.

Az "Aranyosmaróti mester"-ként ismert művész 1450 körül az oltárszárny belső oldalára festette meg Keresztelő Szent János lefejezésének jelenetét; a külső oldalon Krisztus templombeli bemutatását láthatjuk. Minthogy a festőről semmiféle adat nem áll rendelkezésre, ezért csak a stílusa alapján köthetjük a boroszlói Szent Borbála-oltár köréhez, illetve a mai Alsó-Ausztriához: ez utóbbin keresztül érkezhettek Bars megyébe a tájképi elemeken is tetten érhető Rajna-vidéki hatások. A festmény tulajdonképpen két jelenetet kapcsol össze: az előtérben, gótikus díszítésű kapu előtt térdeplő Jánost a mögötte lévő (korabeli divatos ruhába öltöztetett) katona sújtja halálra pallosával. Tőlük jobbra már Szalómét láthatjuk tállal a kezében várakozni, aki - szép táncának jutalmául - kikérni jött a Keresztelő fejét. A mű, párdarabjával együtt, ami Szent Jakab fejvesztését örökíti meg, a Bars megyei Aranyosmarót (innen a festő neve) templomából került 1911 és 1916 között az esztergomi gyűjteménybe: addig a plébánia szobájának falát díszítették. A festményt 1955-ben szinte elsőként látta el leltári számmal a múzeum, de ez már inkább az intézmény történetéhez tartozik.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu