Az új "menetrend": a leépítés

A múlt század hetvenes éveinek nagyszabású szocialista településfejlesztési koncepcióját is a kistelepülések, a falvak sínylették meg. A "szerepkör nélküli" besorolást kapták. Milyen ördögi elgondolás egy emberi életteret szerepkör nélküliként definiálni! Bezárt az óvoda, az iskola, megszűnt az orvosi ellátás, munkahelye nem lévén elköltözött a falusi értelmiség is. A fiatalok másutt kerestek munkát, s gyermekük már az új lakóhelyre született. Aki a faluban maradt, ingázhatott a munkahely vagy iskola s "alvóhelye" között. Az ingázás fellazította az úton lévők érzelmi kötődéseit, gyengült a kohéziós erő az egyén és a lassan felbomló közösség között. Ez volt, s most is ez a cél: a közösség gyengítése.

Mintha semmi nem változott volna az utóbbi tizenhat évben. A gazdaságosság nevében történő átszervezésekről, leépítésekről, elbocsátásokról hallunk nap mint nap. De hol marad az emberi viszonyok bonyolult szövedéke, az egyes ember, aki mindezt megéli, megszenvedi. Ki nézi a megszüntetett posta, iskola, orvosi rendelő, vasút környékén élő ezerráncú öregasszonyok, munka nélkül maradt családapák, tanulni vágyó, de a tandíjat megfizetni nem tudó fiatalok, kényelmes, tiszta szolgáltatást váró emberek érdekeit! Ebben az esetben van-e, s ha van hol a gazdaságos működés határa!?

Radnóti sorai jutnak eszembe. A magasról letekintő ember szemében csak térkép a táj. Föntről nem látni a piros zászlóval integető baktert. Ha a mostani tervek a 28 vasúti szárnyvonal megszüntetéséről valóra válnak, akkor a jövőben személyesen is ritkábban találkozhatunk velük. Az azonnal bezárásra ítélt vasútvonalak hossza "közel 1000 kilométer" - a MÁV pályahálózatánk több mint 12 százalékát teszi ki. Első lépésként elbocsátanak 2500 vasutas dolgozót, s számos ingatlan mellett eladják a MÁV árufuvarozási üzletágát is.

A szárnyvonalak megszüntetését a több mint hatmilliárd forintos veszteséggel indokolják. A szeméyi szállítási folyamatokat a VOLÁN-társaságok veszik át a vasúttól, ami ellentétes azzal a folyamattal, ami az Európai Unió országaiban zajlik. Ott a vasút életképességének javítása a cél. A megszüntetés melletti érvként azt is elmondják a terv készítői, hogy ezeket a járatokat az utasok alig 2 százaléka vette igénybe. Az átlagszámban az is benne van, hogy például az Almásfüzitő-Esztergom közötti szakaszon akkor vették fel az adatokat, amikor az árvíz utáni napokban még bizonytalan volt, hogy mikor indul meg a vasúti forgalom. Az emberek más közlekedési eszközt választottak, mintsem hogy kigyalogoljanak az állomásra a bizonytalan időben érkező vonat elé. Mivel a teherforgalom megmarad a vonalon, az itt dolgozó vasutasok abban bíznak, hogy a munkájukra akkor is szükség lesz, ha a december 15-i menetrendváltozással megszűnik a személyi forgalom. Bizakodnak, de a vonalat érintő átalakításokról semmilyen konkrét információval nem rendelkeznek. Az újságokból, az internetről próbálnak tájékozódni. Az a véleményük, hogy a menetrend jobb, ésszerűbb tervezésével sokkal hatékonyabbá lehetne tenni a személyszállítást. A kisgyermekesek, az idősek, az egészségügyi problémákkal bajlódók most is inkább a vonatot választják az utazásra, az iskolai időben pedig "tömve vannak a vonatok". Kétséges, hogy a VOLÁN-járatok hogyan tudják ellátni ezt a feladatot.

Addig is, amíg eldől a sorsuk, a vasutasok hajnalban felkelnek, kezelik a sorompót, állítják a váltót, vezetik a mozdonyt, ellenőrzik a jegyeket, kiszolgálják az utasokat, teszik a dolgukat, s remélik, hogy szaktudásukra a jövőben is szükség lesz.

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu