Diáknak lenni jó - lenne

Diáknak lenni jó dolog. Sajnálom azokat, akik csak túlélni akarják ezt az időszakot, s nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Ez persze nemcsak a felsőoktatásra jellemző kötetlenebb időbeosztásra, hanem a tanulásra is vonatkozik. Szívesen gondolok vissza tanulmányaimra, hiszen mindig szerettem művelődni, ismereteket szerezni. Abban is biztos vagyok, hogy tanulmányaimból számos dolgot be tudok majd építeni a munkámba. Megfelelő színvonalúnak érzem a hazai oktatást, annak ellenére, hogy egyre több nehézséggel kell szembenézniük a diákoknak és a tanároknak. Elfogadhatatlanok azok az indokok, amelyekkel most további terheket akar a diákokra tenni a kormányzat. Nyilvánvalóan szó sincs korszerűsítésről, a tandíj bevezetését a gazdasági mélypont eredményezte. Abba kevesen gondolnak bele, hogy már eddig is jelentős kiadásokkal járt a diáklét. Sokan elkerülnek otthonról, albérletet fizetnek, étkezésről és egyéb alapvető dolgokról maguknak kell gondoskodniuk, nem éppen olcsó tankönyveket kell megvásárolniuk, s mindezekhez a rendszerint későn érkező ösztöndíj egyáltalán nem nyújt fedezetet.

Összességében azonban, még ha egyre nagyobb kihívások várnak is a tanulni vágyókra, szerintem mindenkinek érdemes kijárnia a maga iskoláit. Ismert tény, hogy igen sokan "hosszabbítják" meg tanulmányaik idejét, ki így, ki úgy. Nyilván a diákigazolvánnyal járó kedvezmények is szerepet játszanak e jelenség kialakulásában, ám jelentősebbnek gondolom azt az indokot, hogy sajátos, bensőséges hangulatú a diákok vonzó világa, s a maga módján az életre való felkészülés különleges terepe is. Tudni kell viszont továbblépni, amikor eljön az ideje, nehogy az elköteleződéstől, a felnőtté válástól való félelem miatt az iskolapadban felejtődjünk.

Pintér Szilvia, egyetemi hallgató

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu