|
Életprogram a megtéréshez Családok lelkigyakorlata a Regina Pacis közösség szervezésében A veronai alapítású Regina Pacis közösség budapesti missziója már tizedik alkalommal szervezett családok számára nyári lelkigyakorlatot augusztus első napjaiban idén Piliscsabán. A mostani négy nap különlegessége volt, hogy a szülők az évek során tizenéves ifjakká cseperedett gyermekei is nekik szóló lelkigyakorlaton vehettek részt párhuzamosan; ez a korosztály is lelkiekben gazdagodhatott. Mindebben a Legio Christi Rend és világiakból álló megfelelője, a Regnum Christi Mozgalom segített tapasztalataival, önkénteseivel. Amíg a nagylányok, nagyfiúk két csapatban rengeteg játékkal, vidámsággal, friss lelki lendülettel misszióra készültek és vonultak Zsanett és Tamás testvér vezetésével, addig Clemens Gutberlet atya -Máté testvér fordításával - tartotta az elmélkedéseket a felnőttek számára. Jutott idő csendre, elmélyülésre, hajnalig tartó szentségimádásra, jól átgondolt lelki tükör és életprogram készítésére. A megtérésre.
Az emberek bűnérzékelése teljesen elromlott. Azt gondolom, ennek oka a Krisztussal való személyes kapcsolatunk elvesztése. A bűnt Istennel való kapcsolatunkban lehet felfogni, ha ez nincs meg, akkor bűn ismerete sincs.
A bűn az, ha a teremtményeket, a dolgokat célnak tekintjük és nem eszköznek. Ugyanakkor, ha nem vagyunk teljesen tisztában mindezzel, a bűn következményei ugyanúgy megvannak. Sokan nem tudják, hogy mit jelent egy gyerek nem elfogadása azzal, hogy védekeznek. Csodálkoznak a következményen, házasságuk akadozásán. Isten úgy alkotta meg, hogy igazi szeretetkapcsolat legyen, s mi egészen mássá tesszük, átalakítjuk. Valami, ami Isten tervében úgy szerepel, hogy nyitott az életre, csak élvezet keresésévé válik, vagy egy egzisztenciális aggodalom kiküszöbölésévé. Elvesz abból a felelősségérzetből, ami bennünk van; elveszi azt, hogy igazán mélyen, Istenre hagyatkozva szeressünk - ébresztgette lelkünket szavaival Clemens atya. A kihangosított szomszéd helyiségből követték figyelemmel a tanításokat és a szentmiséket a nyughatatlan, izgő-mozgó picinyekkel lévő anyukák-apukák. Az óvodás és kisiskolás gyerekek csoportját pedig pedagógusok vezették ügyes foglalkozásokkal, szereptanítással, végül műsorral: a virágok és pillangók történetével örvendeztették meg szeretteiket. A záróesten az ifjú lányok, legények beszámoltak miszsziós élményeikről, ahogy gitárral, énekléssel kísérve vitték szívükben Jézust az emberekhez a lakótelepen, házakban vagy épp a bolt előtti téren. "Katolikusok vagyunk" - vagy - "Dicsértessék a Jézus Krisztus..." - mondták, s valaki gyorsan becsukta az ablakot; valaki átnézett rajtuk; de sokan elbeszélgettek nagy örömmel és imát kértek tőlük szeretteikért; sőt, néhányan együtt is imádkoztak a fiatalokkal. Hallhattuk a Molnár család tanúságtételét a sokévi, külföldi kiküldetés lelki nehézségeiről; még a legkisebb gyermek is kifejezte érzéseit édesen, tört magyarsággal mondott József Attila-verssel. A szervezők és a résztvevők - húsz, zömében nagy család, néhány egyedülálló - a Lélek segítségét kérik újra további ilyen nagyszerű találkozókhoz! Plichta Adrien
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|