|
Ahol eltűnnek a határok Előtalálkozó Volkenrodában "A világtalálkozó segít abban, hogy egészen belegyökerezzünk Jézusba" - ezekkel a szavakkal köszöntötte Joachim Wanke erfurti püspök azokat a fiatalokat, akiket egyházmegyéje vendégül lát az Ifjúsági Világtalálkozó előtti napokban augusztus 10. és 15. között Volkenrodában.
A thüringiai falu Németország legkisebb települése. Ugyanakkor szimbolikus helye Németországnak: a megújulásé, ahol egy XII. századi templom mellett a hannoveri világkiállítás csupa fém és üveg Krisztus-pavilonja látható. A volkenrodai bencés kolostorban egy protestáns közösség, a Jesus Brüderschaft dolgozik a keresztény egységért. Amikor a volt Kelet-Németország területén lévő település lakói megtudták, hogy az előtalálkozóra mintegy negyven országból kétezer fiatal érkezik hozzájuk, úgy érezték, ez a hűségük, kitartásuk jutalma - és ezzel, ahogy sokan remélték, a találkozó máris jellé vált. Az előtalálkozón, amelyet a Chemin Neuf közösség szervez, Magyarországot az esztergom-budapesti, a váci és a hajdúdorogi egyházmegye mintegy kétszáz fiatalja képviseli. "Nagy öröm és kegyelem részt venni a munkában - mondja Kovács Csilla, a közösség tagja -, mert ezáltal hozzájárulhatok ahhoz, hogy a fiatalok felfedezzék Isten szeretetét, találkozzanak Jézussal, hagyják, hogy a Szentlélek megvilágítsa őket." Az ifjúsági világtalálkozóra hetven különböző felekezetből érkeznek fiatalok. A volkenrodai előtalálkozón is protestánsok, ortodoxok, görög és római katolikusok vannak együtt, és ha csak néhány napra is, de imádságaikban megvalósítják a keresztény egységet. "Ti már egy új generáció tagjai vagytok - mondta Laurent Fabre, a Chemin Neuf Közösség alapítója -, látjátok, hogy lehetséges a keresztények közötti egység." Mielőtt Kölnben találkozna öt kontinens négyszázezer fiatalja, az előtalálkozó a lelki ráhangolódás, a kultúrák és egyházak közötti ismerkedés és a kiengesztelődés ideje. Ennek jegyében zajlanak a kiscsoportos beszélgetések, a tanúságtételek, a közös szentmisék és énekek, a különböző országok táncbemutatói. Nem csupán azért, mert az előtalálkozót rendező közösség ökumenikus elhivatottságú, de azért is, mert a béke lehetőségét kívánják felmutatni a fiatalok. S nem véletlenül Németország a találkozó helyszíne. "Ha Franciaországban egy francia, Lengyelországban egy lengyel szeret engem, jóllehet német vagyok, az egészen más, mint amikor egy honfitársam szeret - fogalmazta meg egy délelőtti előadáson Hasso Bayer német származású, Lengyelországban élő pap. - Amikor a németek csak a szőke, kék szemű embereket tűrték meg, Isten megmutatta egy lengyel papnak, Karol Wojtylának, egy zsidó nőnek, Edith Steinnek és egy német férfinak, Dietrich Bonhoeffernek, hogy terve van velük és hogy egyformán szereti őket." A találkozóra több afrikai országból nem tudtak eljönni a fiatalok, mert nem kapták meg a vízumot. Az egyik magyarokat szállító busznak Ausztria felé kellett fordulnia, mert a szlovák határon nem engedtek át a csoporttal utazó, vízummal is rendelkező kárpátaljai lányt. Most olyan országok fiataljai találkoznak, amelyek a történelem folyamán - sokszor nem is a régmúltban - háborúban álltak. Az ok azonban, amiért Németországba indultak, ezen mind túlmutat: eljöttek, hogy találkozzanak Jézussal, és azokkal, akik ugyanabban hisznek, mint ők. "Sokan szenvedünk attól, hogy miután kinőttük a hittancsoportunkat, nincs közösség, ahová tartoznánk - mondta egy magyar lány -, ezért nagyon fontos, hogy legalább ilyen eseményeken látom: nem vagyok egyedül." Sokan konkrét kérdésekkel jöttek a találkozóra, amelyekre remélik, hogy válaszokat is kapnak. "Katolikus családból származom, és most érkeztem el oda, hogy feltettem magamnak a kérdést, miért vagyok hívő - vallotta meg egy burundi fiú. - Azért, mert a családom is az, vagy mert személyes kapcsolatom van Krisztussal?" Philippe Barbarin lyoni érsek biztatta a fiatalokat: merjenek valami nagyot kérni a találkozó alkalmával Istentől, ne csupán apró dolgokat, hanem valami életre szólót. Kácser Anikó
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|