Az ortodox egyház is szentként tiszteli

Országalapító királyunk és a keleti hagyományok kapcsolatáról

A hagyomány szerint egy álomból született immár ezer éve a keresztény magyar államiság. II. Szilveszter pápa éjszakai látomásában Isten angyala a magyar király feje fölött tartotta a koronát. Beteljesedett ezzel egy másik álom: Sarolté, István anyjáé, akinek - nem sokkal fia születése előtt - álmában megjelent Szent István vértanú, és így szólt hozzá: "Fiút szülsz, aki a nemzet első megkoronázott uralkodója lesz. Add neki nevemet". Felnövekedve István király megértette ősei történelmét és a keresztség jelentését. A rábízott népet belegyökerezte az evangéliumba. Raul Glaber, az ezredik év történetírója megjegyzi: István király testvérnek fogadott mindenkit, és hívására megszámlálhatatlan tömegek indultak útnak Jeruzsálem felé. Zarándokházakat épített Keleten és Nyugaton. Rendelkezései között pedig ezt olvassuk: "Istenhez méltó és az embereknek különösen jó, ha mindenki szabadon élheti életét". Bizonyára mindezek az erények is hozzájárultak ahhoz, hogy Szent István királyt VII. Gergely pápa idején, 1083-ban a nyugati egyházban szentté avatták, 2000. augusztus 20-a óta pedig keleten is szentként tisztelik. Ezer évvel azt követően, hogy Asztrik apát koronát hozott Istvánnak a pápától, kiemelt jelentőségű lett az öt esztendővel ezelőtti jubileumi év Szent István-napja.

Az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségen Angelo Sodano bíboros államtitkár pápai legátus a Szentatya üzenetével érkezett. I. Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka pedig a Szent István-bazilika előtt megtartott szentmisén ünnepélyesen bejelentette, hogy az ortodox egyház szent szinódusa Szent István királyt fölvette szentjei közé. Az ortodox egyháznál ugyanis a szentté avatásokról a szent szinódus dönt. Ez a döntés történelmi jelentőségű volt, mert 1054 után, vagyis az egyházszakadás óta nem volt példa arra, hogy a keleti, ortodox kereszténység bármelyik, nyugaton kanonizált szentet elismerte volna. Azon túl, hogy ez az esemény ráirányította a figyelmet a magyar millenniumra, ökumenikus szempontból is egyfajta közeledést jelentett a katolikus és az ortodox egyház között. Semjén Zsolt, akkori egyházi ügyekért felelős államtitkárnak nagy szerepe volt abban, hogy a bizánci egyetemes patriarchátus szent szinódusa elé került Szent István királyunk szenttéavatási ügye, illetve hogy a bizánci egyetemes pátriárka jelenlétével is megtisztelte a millenniumi augusztus 20-át.

"Nekünk, keresztényeknek óriási bűnünk az, hogy elszakítottuk Krisztus varratlan köntösét, és életem nagy kegyelmének és megtiszteltetésének tartom, hogy most egy öltést tehettem azért, hogy összevarrjuk azt, amit annak idején őseink elszakítottak - nyilatkozta Semjén Zsolt. Ezt pusztán emberi leleményességgel és diplomáciai ügyességgel vagy akár pusztán történelmi érvekkel nem lehetett volna megoldani, ez az Úristen kegyelmi műve."

Téves az a beállítás, hogy Szent István a nyugati kereszténység nevében a keleti kereszténységgel és spirituális kultúrával szemben lépett volna fel. Hierotheosz ortodox püspök keresztelte meg Szent István édesanyját, Saroltot, ebből következően az országalapító király édesanyja bizánci keresztény volt, tehát Szent Istvánnak még családi kötődése is volt a keleti hagyományokhoz. Ő alapította újjá a Veszprém-völgyi görög műveltségű apácakolostort, ahol a koronázási palást is készült. Szent István diplomáciai és egyházdiplomáciai zsenialitását mutatja, hogy nemcsak Rómában és Jeruzsálemben épített zarándokházat, hanem Bizáncban káprázatos templomot emeltetett, ami diplomáciai, de egyben spirituális jelenlétet is kifejezett. Szent István és Hierotheosz műve összeforrt. Hierotheosz volt a honfoglalás utáni Kárpát-medence első püspöke. Bizáncból érkezve elhozta hozzánk Krisztus örömhírét, és lerakta azokat az alapokat, amelyekre építve a Szent István nevéhez kötődő nyugati misszió befejezte a magyarság megtérítésének nagy művét. "A magyar kereszténység alapjait Hierotheosz rakta le, a katedrálist pedig Szent István és a hozzá kapcsolódó nyugati misszió építette fel, ez a két építő szándék pedig nem állt ellentétben" - hangsúlyozta Semjén Zsolt. A kelet-nyugati párbeszédet építették: III. Béla királyunk, akit bizánci császárnak neveltek, továbbá Szent Lászlóleánya, Piroska, aki Iréne néven a bizánciak egyik leginkább tisztelt szentje. Tiszteletet parancsolóan kormányozta évtizedeken át a bizánci birodalmat, s később szerzetesként az életszentség gyönyörű példáját mutatta nekünk. Hierotheosz, illetve Szent István szentként való elismerése azt is jelzi, hogy a keleti és a nyugati kereszténység Magyarországon egységben volt. Ebből következik: a magyarság küldetése, hogy - noha egyértelműen a nyugathoz tartozunk -, híd legyen a keleti és a nyugati hagyományok között.

Szent Istvánnak a konstantinápolyi ökumenikus patriarchátusban történt szentté avatása reméljük azt is jelenti, hogy belátható időn belül, akár Romániában vagy a moszkvai patriarchátus területén is szentként fogják tisztelni országalapító királyunkat. A konstantinápolyi patriarchátus sajátos jogkörét a kalkedóni zsinat határozta meg. A konstantinápolyi egyetemes patriarcha első a patriarchák közül, és az egyetemes patriarkátus lépései, a helyi önállóság tiszteletben tartása mellett is normatív jellegűek a többi patriarchátusra nézve.

A szenttéavatási bullát öt évvel ezelőtt I. Bartholomaiosz pátriárka görögül, majd Semjén Zsolt államtitkár magyarul olvasta fel. Ezt követően, a prímási levéltárba való elhelyezés céljából Paskai László bíborosnak adta át. Ezzel is jelezve, hogy Magyarország prímásai a legszorosabban kötődnek Szent István királyunk személyéhez.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu