A Szentkorona hiteles másolata Ipolybalogon

Legyünk tiszták, hősök, szentek: ezt üzeni a magyar égbolt

Hithozó és magyar szentek a templom mennyezetén

Nyolcszázötven lelkes, magyar katolikusok lakta falu Ipolybalog, közvetlenül a szlovák határon túl. Vasárnaponként öt-hatszázan vesznek részt szentmisén a Szent István-i alapítású templomban, a településen valamennyi gyereket megkeresztelik, a nagyobbak mind bérmálkoznak, templomban esküsznek, rendszeresen gyónnak és áldoznak. Az iskoláskorúak mindannyian járnak hittanra. Mindez jelentős mértékben köszönhető a korábbi plébánosnak, a mély lelki életet élő Montskó Tibornak, kinek sírjához ma egyre többen zarándokolnak. György Ferencet 2001-ben nevezték ki ide lelkipásztornak. Ő kezdeményezte, hogy abban a templomban, melynek tornyán a szokásos kereszt helyett a magyar korona díszeleg, kibontsák a csehszlovák hatóságok által 1924-ben befalazott üreget, melyben a Szentkoronát őrizték. A történet régen kezdődött. De még mielőtt erre rátérne, György Ferenc hangsúlyozottan kéri, a Szentkoronát így, egyben írjam, s majd később magyarázatát is adja ennek.

A Szentkorona az ipolybalogi templom tornyán

1304-ben a menekülő magyar király, cseh Vencel - tudván az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályok idején, hogy az tekinthető magyar királynak, akinek fejét a Szentkorona ékesíti - a székesfehérvári koronázás után Budán újrakoronáztatta magát a Szentkoronával. Kétezer fős hadsereg kísérte, s amikor Budáról elindult északnak, azzal a szándékkal is, hogy rendet teremtsen a Felvidéken, ahol Csák Máté kiskirálykodott, magával vitte a Szentkoronát, s valamennyi királyi ékszert. Vácon át, a második este jutott el Ipolybalogra, 1304. augusztus 14-én, 701 évvel ezelőtt.

György Ferenc plébános az üreg mellett: itt őrzik a korona hiteles másolatát

A Szentkoronát a templomban, egy üregben őrizte a katonaság. Maga a király egy Baluch vagy Balug nevezetű földesúrnál (akiről a település a nevét vette) szállt meg egy, de valószínűbb, hogy két éjszakára, majd továbbhaladt Prága felé.

A szerző a barlang alatti forrásnál

A korona ottlétét a nép soha nem felejtette el. Százhatvan évvel később, 1464-ben Mátyás király rendeletével került föl - cseh mesterek munkájaként - a Szentkorona mása a templom tornyára. Így lett az ipolybalogi az első szentkoronás templom. A pozsonyi koronázó templom, a Szent Márton-dóm tornyára ugyanis a török kiűzése után, amikor a politikai és az egyházi élet is visszavonult Budára, illetve Esztergomba, helyezték el a koronát. Jászberényben található még koronás templom, ennek története nemigen ismert. Annyit tudni, hogy az 1700-as években egy magyar érzelmű lelkipásztor eszközölte ki: a korona mása ott is a szokásos kereszt helyére tétessen.

A zoborhegyi remeték barlangja

1464-től a Szentkorona mindig látható volt az ipolybalogi templom tornyán. Ha leégett a templom, vagy a török földúlta, ismét megújult. Legutóbb az 1970-es években, s került a mostani másolat a templom legmagasabb pontjára.

Magyar élet Ipolybalog határában

A templombelsőben az üreg mindig szent helynek számított a helyi nép számára, szinte zarándokhellyé vált. A hívek távolabbról is idejártak nemzettudatot gyűjteni, magyarságtudatot erősíteni, hálát adni Szent Istvánnak.

1924-ben azonban az üreget - tér vissza a korábban elmondottakhoz György Ferenc plébános - a cseh elöljáróságok befalaztatták. Trianon egyik átkos öröksége volt ez. Amikor 2001-ben idekerültem, egyik elődömnél találtam egy följegyzést, mely az ősök hagyományára utal, s ebben az szerepel, hogy az üreg a szószék alatt volt. Arra gondoltam: ha a csehek jogtalanul befalazták, mi jogosan kibontjuk.

Nekiláttak a munkának, s ma jól látszik az 1304-ben is megvolt, valószínűleg korábban is értékes tárgy tárolására használt üreg, melynek mélyére beépítettek egy trezort, különféle biztonsági berendezésekkel fölszerelve, s 2005. augusztus 14-től kezdve ott őrzik a Szentkorona hiteles másolatát.

Az üreg mellett márványtáblán a következő felirat olvasható: A magyar Szentkorona 1304. augusztus 14-én ideiglenes, hiteles másolatának 2005. augusztus 14-től állandó őrzési helye.

Augusztus 14-én, Nagyboldogasszony előnapján a Szentkorona illő körülmények között érkezett ide addig Veresegyházán őrzték. Az ottani polgármester, Pásztor Béla, ipolybalogi származású, s felkarolta az ügyet. Pásztor Béla és családja a második világháború utáni kitelepítések során került le Magyarországra. Támogatókat keresett, hogy az ünnepség méltó legyen.

Reggel hétkor lépte át a Szentkorona a magyar-szlovák határt, melyet négy fehér ló húzta hintó szállított szlovák Gyarmattól. Fogadták a közbülső településeken: Kóváron, Nagycsalomján, Ipolykeszin, ahol a környék polgármesterei a falu küldötteivel hódoltak a Szentkorona előtt.

A falu főterén Pásztor Béla Ipolybalog polgármesterének, Balog Gábornak adta át a Szentkoronát, s fölhangzott a három himnusz: a magyar, a szlovák és az Európai Közösségé.

A falubeliek közül koronaőrség szerveződött, elegáns koronaőri egyenruhák is készültek. A templomajtóban György Ferenc plébános fogadta a koronát, melyet nyilvános szemlére bocsátottak.

Az ünnepi szentmisére, melynek főcelebránsa Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek volt, a kápolnadombon került sor. Egyházi és világi méltóságok Magyarországról és Szlovákiából egyaránt megjelentek. A szlovák kormányt Csáky Pál miniszterelnök-helyettes képviselte, akinek közbenjárására kormánya 700 000 koronával támogatta a hiteles másolat elkészítését. Magyar részről is ide vártak több közjogi méltóságot, Mádl Ferenc nyugalmazott köztársasági elnököt, Orbán Viktor volt miniszterelnököt, állítólag még a szocialisták is kaptak meghívást, de még nem tudható, végül is ki fogadta el azt.

A Szentkorona Kevi Farkas budapesti ötvösművész alkotása, a mestermunka öt és félmillió forintba került. Egyéb másolatokkal szemben a teljes hűséget mutatja, hogy a zománcképek nem festettek, hanem égetéssel készültek.

György Ferenc kezébe veszi a maga által papírból készített Szentkoronát. Az ifjúsági csoport ugyanis földolgozta a magyar szentek legendáit, s a király mindig ezzel az "ékszerrel" a fején tündökölt.

Az ötlet, mely egyre gazdagodott, a plébános atyától indult: eredetileg csupán egyszerű, szép másolat elhelyezését tervezte.

A falu népe büszke a koronás templomra. Már az ünnepség jegyében fiatal férfiak és hölgyek kertészkednek, csinosítják a templomkertet, s kívülről a kőfal körüli részt. A Szentkorona ittléte újabb lökést ad mindannak az érzésnek, melyet az emberek eddig is tápláltak magukban.

Trianon után, illetve a kommunista időkben is mindig látható volt a Szentkorona a templom tornyán. Higgadtan gondolva erre, természetesnek kell vennünk. Erről a higgadtságról, emelkedett gondolkodásról tanúskodik Jan Chovan fafaragó mester, akinek műhelyéből a templom mennyezetét díszítő húsz fafaragvány is kikerült. Amikor munka közben egy szlovák pap látta, min dolgozik, fölháborodva kérdezte tőle: Te ezeknek - mármint a magyaroknak - ilyen Szent István-os, koronás dolgot készítesz?!

Ha nincs Szent István koronája, válaszolta erre Jan Chovan, nem létezne a szlovák nemzet sem. A Szentkorona őrizte meg az itt élő kis népeket, a magyart, a szlovákot, a horvátot és másokat egyaránt. Amely nemzet ugyanis a korona árnyékába húzódott, az megmaradt. A Szentkorona nem a magyarok, hanem Magyarország koronája.

Mi is szeretnénk a Szentkoronának visszaadni azt a jelentését - folytatja György Ferenc -, amit Szent István királyunk gondolt ki: vigyázza az ország összes népét, hiszen számolt valamennyi nációval, mint Szent Imréhez írott intelmeiben is említi. Amikor a magyar királyt a Szentkoronával koronázták meg, a népek között barátság és szeretet uralkodott. Ma az Európai Unió lenne ilyen nagy, számos népet összefogó szövetség, de abban nem tűrik Istent, s akkor az egész széthullik. Azt szeretnénk, ha ebben a kaotikus Európában, ahol a pénz az isten, s csak az önzés számít, a Szentkorona és a hozzá kapcsolódó gondolatok rendet teremtenének.

A templom mennyezetén föltűnik a Nyitra melletti zoborhegyi apátság, s a két ottani szent, Zoerard András és Benedek képe. Mór bencés pécsi püspök jegyezte le Zoerard András és tanítványa, Benedek vértanú életrajzát. Ebben elmondja, hogy iskolás fiú korában többször hallhatta a Pannonhalmán megjelenő Benedeket, aki csodálatos dolgokat beszélt Zoerard András aszkéta életéről. Tőle hallotta, hogy mindkettőjüket István király buzgóságának híre vonzotta lengyel földről Magyarországra, a Vág sziklás partjára.

A mennyezeten a magyar földre hithozó szentek mellett föltűnnek a későbbi magyar szentek, a Nagyboldogasszony, Patrona Hungarorum, tehát a magyarok patrónájának alakja. S az emlékezetben egyszerre megjelenik az 1083-as esztendő, amikor a magyar történelemben egyedülálló módon (akkoriban még királyi jog lehetett a szentté avatás) öt személyt emeltek föl szentté ugyanazon a napon: a két Zobor-hegyi remetét, Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Gellértet. Ilyenre azóta sem került sor.

Amikor elbarangolok Nyitrára, s a hegyoldalban fölkutatom a bencés remeték barlangját, egyszeriben az jut eszembe, milyen egyszerű is lenne az alapvető értékek mentén népeknek és nemzeteknek békességre jutniuk egymással. S már majdnem elringatom magam ebben a gondolatban, amikor érkezik a valóság: tudakolódzásomra, merre induljak a barlangok felé, hallván, hogy magyarul szólok, szándékosan rossz irányt adnak meg... órákkal később, összebolyongván már a hatalmas kiterjedésű hegyvidéket, német kérdésre mutatja meg az egyébként közeli helyet egy szlovák egyetemista. Nos, igen, a Jan Chovánok mindig kevesen vannak...

Hosszan elnézve az ipolybalogi templom mennyezetét, egyszerre csak ezt mondja György Ferenc plébános: Hadd legyünk mi is tiszták, hősök, szentek: ezt üzeni a magyar égbolt. Majd így folytatja: Mi a Szentkoronát személyként tiszteljük, számunkra ő élő valóság.

S elmagyarázza, miért írandó egybe a Szentkorona - és ily módon is kérik az MTA-t, vizsgálják fölül az írásmódot. Ahogy a Szentatya sem egy a szent atyák közül, úgy a mi Szentkoronánk sem egy a megszentelt koronák között.

Elmer István

Fotó: Cser István és a szerző

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu