|
LITURGIA Az eucharisztikus kongresszusra készülünk (4.) Az emlékezés A dokumentum a 3. eucharisztikus imádság szövegét idézi: "Annak emlékét ünnepeljük tehát, Istenünk, hogy Fiad üdvösségünkért szenvedett, csodálatosan feltámadt, fölment a mennybe" - emlékezünk meg az üdvtörténet legjelentősebb eseményeiről. Amikor azonban az eucharisztiát ünnepeljük, ezt olyan formában tesszük, hogy ez nem változott sem a korok, sem a liturgiák különbözősége által. Ennek oka Urunk parancsa, aki ezt ebben foglalta öszsze: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Mire is emlékezünk itt, miről szól az Úr parancsa? Megemlékezünk Krisztusról, minden tettéről és tanításáról, a megtestesülésről, haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről. De ebben a megemlékezésben benne van az egész üdvtörténet a teremtéstől egészen Urunk eljöveteléig. Megemlékezésünkben benne van mindaz, amit Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek tett az egész emberiségért, várva az Úr eljövetelét a világ végén, hogy mindent összefoglaljon önmagában. Ez az ünneplés arra is késztet bennünket, hogy az emlékezés átjárja mindennapjainkat, hogy hálával gondoljunk vissza mindarra, amit Krisztustól kaptunk. Ebből egy olyan élet fakad, amelyet ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, szeretetből kaptunk. Rá kell döbbennünk felelősségünkre, és mindarra, amit kaptunk, és csak a legtökéletesebb hálával köszönhetjük meg az elnyert kincseket. A lelki életnek igazi tápláléka az emlékezet. Amikor viszszaemlékszünk mindenre, amit Isten tett és ma is tesz értünk és velünk, ahogy érzékelteti, hogy gyermekei és Jézus testvérei vagyunk a mindennapok kegyelmi ajándékai által. Teljessé pedig mindezeket a Szentlélek pecsétje által teszi, aki lefoglal teljes mértékben magának, de mindig meghagyva szabadságunkat. Ebbe az emlékezetbe beletartozik az is, hogy a természetes világban sok ajándékkal halmoz el minket az Isten. Ilyen az élet, az egészség, a család, kiválasztás a szent szolgálatra, és folytathatja a sort mindenki a saját élettapasztalata és életvitele szerint. Ezeket kötelességünk értékelni, és hálát mondani a felénk kiáradó isteni jóság miatt. Még nem is említettük a kegyelmi ajándékok sokaságát. Elsősorban a szentségeket kell említeni: a keresztséget, amely beépített bennünket Krisztus egyházának közösségébe, majd a többi szentséget, amelyek mindig gazdagítanak, erősítenek, vigasztalnak és bátorítanak, hogy az életünkben jelentős szerepet töltsenek be azok az erények, amelyek értékessé teszik földi életünket. Hisz ezeket a rozsda és a moly nem tudja tönkretenni. Bár a mise alatt mindössze néhány kifejezéssel csak Urunk húsvéti misztériumáról emlékezünk meg, de legyen gondunk arra, hogy ezt egészen a magunk életére is le tudjuk fordítani. Így minden emlékezés alkalmával rádöbbenünk a legnagyobb ajándékokra is, amivel bennünket ajándékoz meg még ma is életünkben. Verbényi István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|