Költők a Megtört Kenyérről

Az Új Ember irodalmi pályázatának nyertes versei

Tavaly októberben az Eucharisztia Éve kapcsán verspályázatot hirdetett az Új Ember Az eucharisztia világosság és élet a harmadik évezredre címmel. A beérkezett negyvennégy jeligés pályaművet április végén Rónay László irodalomtörténész és Szabó Ferenc SJ költő, műfordító értékelte. Az alábbiakban a nyertes szerzők költeményeit adjuk közre.

Tóth Sándor

Ama vacsorán

Világ-éjben meredő Fa -

Arra nézett az ablakon át

Átjárta szíve a lombsötétet

Amelyben nem Isten lehelt

Meg kell halnom - hallották

Amíg kenyeret osztott

Már sejtették mi az éhség

Péter ha beleharapott érezte

tán: akit eszik lényébe

olvad. Ő nemet mond mégis

Azon a hajnalon

Keserű csepp hajnalórán a

kelyhébe hullt tagadás attól

ki vaserővel esküdözött -

Hányszor biztatta őket -

Én vagyok az igazság, élet

S ha szeretet - csakis általam

Hogy elközelgett szövétnek-

fénnyel amaz óra

az asztalon tört kenyér

maradt az éjszakában

Isten-Kenyér a megárvult világnak

***

Zsély András

Féltő oltár

miért félsz utadat járni?

lassú léptek üteme kísér

minden lélegzetedben óv s félt

egy dolgod van: szívedet kitárni!

ne féljetek!

szólt az angyal a pásztorokhoz.

ne féljetek!

intette Jézus hánytorgó bárkán

kiválasztottjait.

mint félrecsúszott fészek

csupasz ágon

életed védtelen

de már tudod,

a betlehemi akol

is ilyen volt.

azóta mindennap

oltárt emel benned

ha akarod

ha hívod.

amikor oltárhoz

térdelsz vagy hajolsz

magad előtt térdelsz

hajtod meg fejed.

valamennyi szívdobbanás

áldozati találkozás

nem más

mint csipetnyi kísérlet

önzetlen dicséret

Uram, hozzád s hozzám.

ha jön a reggel világossága

eláraszt új malaszt:

kitárt lélekkel

- ahogyan madár a tollait

- tisztogasd magad!

***

Zsille Gábor

Félrímes sorok a Kisdedhez

Hány száz szférán keresztül

vezetett idáig utad,

hány határon keltél át,

hol irányt tábla nem mutat,

lobot fáklyaláng nem vet,

vámot felhőtisztek szednek,

míg megérkeztél hozzánk,

Fia az egyetlen Egynek,

féltve, szívedben hozva

túlpartunkra a kegyelmet,

csillagot megmozgató,

fényszemű, védtelen Gyermek,

Szűznek méhében ringtál,

most fekhelyed megtört szalma,

palástod langyos pára,

és pásztorok bizodalma

vesz csupán körül, néhány

fátyolos szempár, a téllel

dacoló béres, szolga

és koldus, és mind-mind kérlel:

légy velünk, te eleven

aranykincs, tömjén és mirha,

templomi szín valódban,

vakítón, szelíden-mintha.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu