|
A kínai katolikusok reményei Még mindig sokszor olvasunk kínai papok, püspökök letartóztatásáról, ugyanakkor azt sem tudjuk megmondani, mennyi lehet most a Kínai Népköztársaságban a katolikus keresztények száma? Legutóbb olyan meglepő adatokat olvastam, hogy Kínában öszszességében több a keresztény, mint a kommunista párttag. A párttagok számát hetvenmillióra teszik, míg a keresztények nyolcvan-száz millióan lehetnek. Ez persze csak európai arányok szerint olyan nagy szám, hiszen a Kínai Népköztársaság lakosságának száma jelenleg 1,2 milliárd.
A hivatalosan bejegyzett keresztény egyházaknak tizennégymillió tagja van, a német Bibliatársulat becslése szerint illegálisan további hetvenötmillió. A kép tehát meglehetősen zavaros. Mégis beszélhetünk a kibontakozás reményéről? A témában leginkább tájékozott jezsuita forrásokhoz érdemes fordulni. Például Hans Waldenfels német teológiatanárhoz, düsseldorfi lelkipásztorhoz, akinek még hetvennégy évesen is van energiája arra, hogy időről időre Kínába utazzék. Így neki nemcsak adatai, hanem közvetlen élményei is vannak e változó hatalmas országról. Tudjuk, hogy a távol-keleti nagyhatalom történelmében már a missziók megjelenése óta idegen beavatkozásnak tekintették a keresztény hithirdetők munkáját. Sajnos a miszszionáriusok nem értették meg úgy a kényes helyzetet, mint Matteo Ricci olasz jezsuita tudós, aki máig tiszteletnek örvend Kínában. Ricci ugyanis előfutára volt a II. vatikáni zsinat óta természetes inkulturációnak, a missziók helyi kultúrához alkalmazkodó módszerének. A kommunista hatalomátvétel után a XX. század kínai politikájának nyílt törekvése lett a helyi katolikus egyház vatikáni kapcsolatainak megszakítása. Ennek eszköze a kínai katolikusok úgynevezett hazafias egyesülete volt. A püspökök és papok egy része az átnevelő táborok szenvedései után - legalább színleg - ennek az egyesületnek lettek a tagjai. Ők alkották a kommunista hatalom által elfogadott katolikus hierarchiát. Ezt az egyszerűség kedvéért hazafias egyháznak is nevezték, amelynek nem lehetett kapcsolata a Szentszékkel. Nem vehették tudomásul a II. vatikáni zsinat döntéseit, még a liturgikus reformot sem valósíthatták meg, sőt, a régi latin misekönyvekben le kellett ragasztaniuk a pápáról való megemlékezés szövegét. Természetesen létezett a talán még többet szenvedett úgynevezett Rómához hű egyház is. Nemcsak létezett, de erősödött is. Később a hazafias egyház is egyre inkább kereste a kapcsolatot az egyetemes egyházzal és a pápával. A Szentszék is igyekezett a két egyházi irányzat egységének megvalósításában. Nem látványos, inkább óvatos lépések történtek - és történnek ma még inkább. Tudnunk kell, hogy az óriási ország hatóságai nem mindenütt járnak el egyformán keményen a katolikus egyházi ügyekben. Jellemző a fejlődési folyamatra és a római módszerre, hogy nem ragaszkodnak minden esetben saját püspökjelöltjükhöz, hanem ha a "hazafias" részről kinevezett püspök alkalmasnak látszik római szemmel is, akkor a pápai kinevezés sem késik. Tehát Róma és Peking nem "tárgyal", mint például Vietnamban, hanem csendes kompromisszumok születnek, melyeket mindkét fél szinte hallgatólagosan elfogad. De nemcsak az egyházpolitikában van enyhülés, hanem a lelkipásztori tevékenység területén is. Szinte semmit sem tud a világ a Kína egyes területein virágzó katolikus életről. A fiatalok egyre nagyobb számban érdeklődnek a katolicizmus iránt, és egyre aktívabb közösségeket alkotnak. Egy áprilisi nyilatkozatában Roger Etchegaray bíboros azt állítja, hogy Kína rohamos gazdasági és társadalmi változásaihoz hasonlóan a katolikus egyházi élet is gyorsan változik. A jezsuita Jin püspök szerint időre van még szükség ahhoz, hogy a Szentszék és a kínai kormány megegyezzék. De mindkét fél részéről erős a szándék - más és más okból. Az Úr Lelke azonban dolgozik. Hengshui fiatal püspöke mondta Waldenfels páternek: "A katolikus keresztény hívő ember sem válhat hazátlanná. Mi is vállaljuk az egész kínai történelmet és kultúrát. És reményeink szerint nem válunk honfitársaink szemében sem rosszabb kínaivá, ha megéljük az egységünket az egész erősödő kínai keresztény közösséggel és a világegyházzal." Rosdy Pál
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|