"Nagyon reményteli pozíció..."

Beszélgetés Sólyom László köztársasági elnökkel

Elnök Úr, megválasztásakor, már az országgyűlésben is utalt rá: mindenek elé és fölé helyezi az alkotmány betűjét és szellemét. Számít-e az elődeiénél nehezebb pillanatokra, illetve más természetű feladatokra is, mint az egyes jogszabályok visszaküldése a "tisztelt háznak" vagy előzetes normakontroll kérése az Alkotmánybíróságtól?

- Volt alkotmánybíróként és egyáltalán demokrataként nagyon komolyan szeretném venni az alkotmány betűjét és szellemét. Azt, hogy lesznek-e nehezebb pillanatok, mint Mádl elnök úr idejében, nem lehet előre látni. Ő sem látta előre például, hogy kezelnie kell egy kormányfőváltást. Nem lehet előre látni olyan - az országot nagyon mélyen érintő eseményeket sem -, mint például egy népszavazás. Számítani lehet arra, hogy az idei év nehéz lesz, hiszen kampányévben vagyunk. Ez az egyik legfontosabb célkitűzésemet is érinti, ugyanis szeretném, ha a közélet stílusa megváltozna, a gyűlölködés abbamaradna, és a pozitív kezdeményezések kerülnének előtérbe, amelyek - erről meg vagyok győződve - megvannak Magyarországon. Reménykedve nézek előre, nemigen számítok más feladatokra, mint amelyek bent vannak az alkotmányban és szokásos rutinfeladatok. Jogi téren nem lesz nagy változás; erkölcsi feladataimat kell nagyon komolyan vennem és hangsúlyosan gyakorolnom.

Ön akkor vált ismertté a magyar közéletben, amikor a harmadik köztársaság született, az ellenzéki, illetve a nemzeti kerekasztal-tárgyalások idején. Mi a véleménye azokról a nézetekről, amelyek szerint a jelenlegi közjogi rendszert válságba vitte a két nagy párt konszenzusképtelensége? Gondolt-e már rá, hogy elnöki ciklusa idején esetleg "át kell építeni" a közjogi rendszert?

- Ezt nem hiszem, ilyen szempontból konzervatív vagyok. Mindig elleneztem azt is, hogy új alkotmányt kellene készíteni. Inkább arra emlékeztetnék, hogy a meglévőt is milyen nehéz volt elkészíteni. Nemcsak a kerekasztal mellett voltak komoly tárgyalások, hanem az Alkotmánybíróság szinte máig finomítja, definiálja, építi ezt a rendszert. Mindig nagyon kockázatos hozzányúlni olyan valamihez, ami működőképes. Inkább arra kell ügyelni, hogy a rendszer csatornái ne tömődjenek el.

A két nagy párt konszenzusképtelensége valóban nagyon sok nehézséget okoz. Sokan felvetik, egészséges-e az, hogy az ország a kétpártrendszer felé halad. Amit tehetek, és egyáltalán, amit a jog tehet: minden akadályt el kell hárítani az új ötletek, új mozgalmak és végső soron az új pártok útjából. Például arra gondolok, hogy a pártoknak most olyan a finanszírozása, hogy a már meglévőknek, a parlamentben lévőknek, s ezenkívül a régóta bennlévőknek kedvez. Jó lenne, ha valóban megnyílna az út mindenfajta új mozgalom és törekvés, akár egy új zöldpárt előtt is.

Mit jelent az a friss információ, mely szerint Ön rendszeresen találkozni fog Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel?

- Az államelnök eddig is találkozott a miniszterelnökkel és a házelnökkel is, ez rutinesemény. Szerintem ezek nagyon fontos és hasznos munkatalálkozások. Ahhoz, hogy kellőképpen el tudjam látni hivatali feladataimat, mélyreható és alapos információkra van szükségem, amelyeket első kézből szeretnék megkapni a miniszterelnöktől. De rendszeresen fogok tárgyalni más szakemberekkel is. Nem fogok üzemeltetni formális tanácsadó testületet, hanem minden égetően fontos témához meg akarom keresni azokat a szakértőket, akiknek adok a véleményére. Nem csupán egy oldalról, hanem a politikai paletta mindkét feléről meghallgatom őket. Azt hiszem, információk nélkül nem lehet betölteni az államfői posztot.

Önmagát elsősorban környezetvédőként szokta jellemezni, és a civil szféra tagjaként. Mit tehet a köztársasági elnök a környezetvédelem helyzetének javításáért, illetve a civil mozgalmak erősítéséért?

- Példa nélkül való Magyarországon, hogy a köztársasági elnöki székbe egy civil mozgalom jelöltje került. Pártok csak a legutolsó héten vállalták a Védegylet kezdeményezését. A Fidesz is úgy jelölt, hogy hangsúlyozta, a Védegylet jelöltje vagyok. A Fidesz formális parlamenti csatornákba terelte a jelölésemet. Remélem, mindez bátorításul szolgál minden civil mozgalomnak, hogy bátrabban lássák el feladataikat, és merjenek együttműködni az állammal, merjenek kilépni a politika porondjára. Gondolok például a nagycsaládosok mozgalmára, igenis keressék az utat, hogyan tudnak belefolyni ebbe az együttműködésbe, követeléseikkel menjenek el a miniszterelnökhöz, lépjenek a nyilvánosság elé, hangsúlyosabban, mint most. Ugyanez vonatkozik a környezetvédőkre és mindenkire, aki felelősséget érez a jövő iránt. Remélem, sokat tudok tenni ezért. Nagyon sok mozgalom van. Ez biztató jel. Ha optimistán nézek Magyarország jövőjére, ezekben a kezdeményezésekben találok igazán örömet és reményt.

Talán a legaktuálisabb hazai környezetvédelmi probléma a Zengő körüli "párbaj" vagy vita a honvédelmi tárca, a NATO, illetve a környezetvédők között. Tervezi, hogy valamilyen formában hozzászól e kérdéshez?

- Elkötelezett vagyok ebben az ügyben. Egy évvel ezelőtt is elmondtam a televízióban, hogy alkotmányosan nem lehet lokátort építeni a Zengőre. Ezt egyetlen esetben lehetne megtenni, ha be tudnák bizonyítani, hogy sehol máshol nem lehet megépíteni az állomást. Ezt pedig még a Honvédelmi Minisztérium sem állítja. Ők azt mondják, hogy ha máshol építenék meg a radarállomást, az többe kerülne, műszakilag bonyolultabb lenne. Bős-Nagymaros óta nem volt olyan ökológiai kérdés, amely ennyire ismertté vált volna. A hatáskörömön belül mindent meg fogok tenni, szimbolikus gesztusokat is, hogy az ügy mellett kiálljak. Nem titkolom azt sem, hogy ősszel, a Zengő-napok alkalmával el fogok látogatni Pécsváradra, s a helybéliekkel együtt fölmegyek a Zengő tetejére. Régen nem láttam olyan szívmelengető, szeretetteljes és eltökélt közösséget, mint amit megéltem idén a Zengő tetején, hamvazószerdán, harmincfokos hidegben. Rendkívüli élmény egy ilyen találkozás ezekkel az emberekkel. Ők nem budapesti értelmiségiek, akik radikális módon nekiállnak és cirkuszolnak, hanem hosszúhetényiek, pécsváradiak, akik szeretik a szűkebb pátriájukat, és azért mindenféle áldozatra képesek.

A Zengő ügye azért is érdekes, mert "másik énjével" kerülhet szembe, hiszen köztársasági elnökként Ön a hadsereg főparancsnoka is. Nem fél, hogy így valamilyen kellemetlen helyzetbe kerül?

- Ezt a funkciómat már el is kezdtem gyakorolni: hamarosan alá kell írnom a védelmi tervet, folynak az előkészületek, hogy csapatokhoz látogassak, mivel rendkívül fontosnak tartom a haza védelmét. De itt másról is szó van: úgy fejlesszük védelmi képességünket, úgy alkalmazzunk új technikákat, hogy ezt összhangba hozzuk a természet védelmével. A zengői mozgalom azért kezdődött el, mert a minisztérium csak a katonai szempontot nézte, illetve a költséghatékonyságot. Úgy gondolták, a természet "elintézhető". Ez alkotmányosan sincs így, ezt nem lehet megtenni. Ki fogom egyensúlyozni a két érdeket: úgy tűnik, a honvédelmi érdek úgy is érvényesíthető, hogy a Zengő érintetlen marad.

Elődei, különösen Göncz Árpád vállaltan "a nemzet nagypapája" volt. Ön is köztudomásúan családszerető, a családjának élő ember. Enged bepillantást a magánéletébe, vagy inkább arra kéri a sajtót, hogy tartsák tiszteletben a privát szférát?

- Érdekes, hogy mindkét elődömet szerették úgy beállítani, mint a nemzet nagypapáját, sőt, hogy Magyarországnak szüksége van egy nagypapa-figurára. Azt hiszem, nálam "nagypapább" egyikük sem lehetett, mivel kilenc unokám van. Ugyanakkor, a nemzettel szemben nem érzem magam nagypapának.

A magánszférába semenynyire nem engedek betekinteni. Persze elkerülhetetlen, hogy egy elnökség kezdetén a bulvárlapok rögtön színre lépjenek, és sok olyat kiköveteljenek, ami az ember magánéletére vonatkozik. Nem szívesen hozok nyilvánosságra többet annál a néhány dolognál, hogy például szeretünk kirándulni és zeneszerető család vagyunk. Tavaly készült velem egy hosszú életútinterjú. Akkor még nem is álmodtam arról, hogy köztársasági elnök leszek. Ott nagyon sok mindent feltártam a lelki életemről, arról, hogy milyen eszmék hatottak rám, mik a kedvenc olvasmányaim. Sajnos ez most széles körben nyilvánosságra került, noha nem annak szántam. Az interjú egy olyan folyóiratban jelent meg, amelyet nagyon kevesen olvasnak, és a leírtakat az utókorra akartam hagyni okulásul. Aki akarja, ott sok mindennek utánanézhet. (A beszélgetés a Századvég 2004/1. számában jelent meg - a szerk.) Abban az interjúban arról is elmélkedtem, hogy miért kell valakinek olyan dolgokat nyilvánosságra hoznia, amelyekhez voltaképpen senkinek semmi köze. Azt a választ adtam magamnak, hogy egy bizonyos életkor után az ember megengedheti magának, hogy okulásul bizonyos dolgokat elmond.

A baloldali média a jobboldal elnökeként állította be Önt, noha minden megnyilatkozásában jelezte: se a bal-, se a jobboldal ne számítson különleges elbánásra Öntől, mert egyedül az alkotmányra lesz tekintettel. Nem tart attól, hogy ez az álláspont minden oldal haragját kivívja?

- Nem hagyom magam befolyásolni azáltal, hogy ki haragszik, ki nem. Alkotmánybíró koromban már megszokhatták, hogy nem vagyok tekintettel arra, ki jobboldali, ki baloldali, és ez ezután sem fog izgatni. Az alkotmányt fogom követni, és nem fogok kedvezni senkinek csak azért, mert ide vagy oda tartozik, hanem úgy fogok cselekedni, ahogyan a helyzet megkívánja. Az biztos, hogy nem félek és nem hagyom magam befolyásolni.

Hogyan tervezi kapcsolatát a határon túli magyar szervezetekkel?

- Nagyon jólesett, hogy amint megválasztottak, az összes határon túli szervezet megkeresett, és nagyon szép leveleket, reményteli üdvözléseket kaptam tőlük. A határon túli magyarokkal való kapcsolat folyamatos feladat. Vannak megkezdett ügyek, idetartozik a kettős állampolgárság kérdése, amelyben már az elődömnek is voltak lépései, ígéretei. Ezeket a folyamatban lévő ügyeket átadta nekem. Szimbolikus gesztusnak szántam, hogy első interjúmat nem egy magyarországi lapnak, hanem a pozsonyi magyar napilapnak adtam, és itt kifejtettem benne, hogy tudatában vagyok a határon túli magyarok iránti felelősségemnek. Azt is elmondtam nyilvánosan, hogy találkozni fogok a Magyar Állandó Értekezlet minden tagjával. Külön előnyömnek tartom, hogy miközben ezt az ügyet kezelem, nem kötnek belpolitikai pártharcok. Azt hiszem, ez nagyon reményteli pozíció. Határon túli magyarokhoz való látogatásra vonatkozó konkrét megkeresések még nem történtek. Ha hívnak, én szívesen megyek.

Nyíri János Zoltán

(A fenti interjú a Magyar Katolikus Rádióban augusztus 10-én elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu