|
Helyi érték Szent István-forrás a fővárosban Pesti kiskoromban - környékbéli fiúcska lévén - sokat jártunk családostul a Városligetbe, amelynek így számos szegletére mindmáig otthonos örömmel tekintek. Például a Széchenyi gyógyfürdőre. Ivócsarnokában különös élmény volt először beleszimatolnom egy nagy korsó - valljuk meg: kissé záptojás szagú, de egy kisfiúnak épp ezért izgalmas - igencsak meleg vízbe. Amiről aztán később megtudtam, hogy bizony nemcsak büdös, hanem mindenféle egészségügyi probléma kúrálására alkalmas kincse a fővárosnak. Ehhez képest az ivócsarnok nem ám kincseskamrára, inkább egy buszmegálló szétverés előtt álló pavilonjára hasonlított, hátterében Európa elhanyagoltan is egyik legszebb fürdőépületével. Csaknem két esztendeje kisebb fajta csoda történt. Jóllehet profitot nemigen termel, újjáépítették az eredeti ivócsarnokot, amely először 1939-ben készült el, csakúgy, mint a mellette lévő kis szökőkút. A világháború előtti évek modern stílusában tervezett - a fürdő neobarokk palotáját mégsem bántó - kis pavilon bejárata fölé visszakerült az évtizedekig eltüntetett felirat is: Szent István forrás. A Városligetben lévő II. számú kút 1936 júniusában kezdett fúrási munkálatai 1938. március 16-ára jártak sikerrel: 1256 méter mélyről felfakadt a 77 fokos hévíz. Így aztán nem meglepő, hogy a kutat első királyunkról nevezték, el, hiszen abban az esztendőben - halála kilencszázadik évfordulóján - sok minden róla szólt. Számomra a béke szigete a Ligetnek ez a kis szeglete. Voltaképp zarándokhely, a természet imája, amely nevében és szimbolikusan Szent Istvánra emlékeztet. Itt megpihenve igazán nem hétköznapi érzés belegondolni, hogy talpam alatt több mint egy kilométernyi, szinte misztikus mélyről Európa egyik legmelegebb hévize fakad a felszínre, és felajánlja Isten adta gyógyító erejét. Csak tiszta forrásból... Szigeti L.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|