|
Selyempálma A selyempálmák (Grevillea) mintegy kétszázötven faja mintha nem lett volna elegendő, kertészek és botanikusok még ugyanennyi fajtát nemesítettek az elmúlt évtizedek során. A lelkesedés érthető, hiszen a grevillea szín- és formagazdagsága miatt Ausztrália - ahonnan eredetileg származik - nemzeti büszkeségei közé tartozik. Az örökzöld, fás szárú bokrok vagy fák magassága huszonöt centimétertől húsz méterig terjed. A nálunk cserepes dísznövényként kínált Grevillea obtusifolia (képünkön) mindössze negyven-száz centiméter magasra nő. Virágzása igazi látványosság: rózsaszínű, csillogó zuhatagra hasonlít. A virág szerkezete eltér a szokványostól. A hosszú virágtakaró levelek és a köztük elhelyezkedő bibeszálak karomszerűen görbülnek, és ezeket fogja össze a csúcson elhelyezkedő, korong alakú bibe. A termő tövében ragadós nektármirigyek csalogatják a madarakat a beporzásra. Eredeti hazájában nedves patakpartokon, horhosokban tenyészik, ahol laza, enyhén köves, jó vízáteresztő a talaj. Elviseli, sőt megkívánja a sok napfényt, de az állandóan szobában nevelt selyempálmát óvni kell a tűző naptól, és csak szoktatás után kerülhet ki nyáron a kertbe. Ültetőföldje legyen enyhén savas, tartalmazzon érett komposztot és lazítónak durva szemcséjű folyami homokot. Ha jó a föld, nem szükséges tápoldatozni, különben pedig tavasztól őszig havonta egyszer öntözzük be általános, de kevés foszfort tartalmazó tápszerrel. Nyáron gyakran kell öntözni, télen kevesebbet, ekkor inkább a leveleit kell naponta állott vízzel permetezni, mert szereti a sok párát maga körül. Fontos, hogy gyökerei ne álljanak vízben. Szaporítása friss magból eredményes. Ahhoz, hogy a mag kicsírázzék, forró vízzel kell leönteni, és huszonnégy óráig ebben a vízben kell áztatni. Zölddugvánnyal is lehet szaporítani, ehhez előbb mártsuk be a földbe kerülő részt gyökereztető hormonba. Dugványgyökereztetéshez homok és perlit keverékét használjuk. Fedjük le az edényt üveglappal, és tegyük talpmelegre, mert ebben az időszakban sok párára és melegre van szüksége. Szöveg és kép: Lovas Katalin
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|