|
Homíliavázlat A hatalomról Szent István imponálóan élt hatalmával, és minket, magyarokat az igazi megváltás felé irányított. Nagyszerű Jézus-hite segítette, hogy ellenálljon a pogányság erkölcsöket és természetfeletti hitet romboló törekvéseinek. Nem érdemes önmagunkat Isten fölé helyezni, ahogyan a napóleonok és hitlerek tették és teszik kicsiben és nagyban. Ők visszaéltek és élnek az Istentől kapott hatalommal. Amikor Pilátusnagyképűen kijelentette, hogy hatalma van még az ártatlant is elítélni, Jézus azt mondta neki: "Nem lenne hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna" (Ján 19,10-11). Nagy figyelmeztetés ez minden elöljárónak, papnak, nevelőnek, apának, anyának, a népek és nemzetek vezetőinek. Nem lehet egyszerre Istennek és a sátánnak szolgálni. Döntések esetén - amikor esetleg megfélemlítenek, hátrány fenyeget - kellene megmutatnunk feltétel nélküli elkötelezettségünket aziránt, aki nekünk bármilyen hatalmat adott. Igen rosszul vizsgázott az az édesapa, akiről a kommunizmus éveiben megtudtam, hogy templomban esküdött. Ennek ellenére két tizenéves fiát nem engedte sem hittanra, sem a templomba. Meglátogattam őket. A szobaajtó nyitva volt. Az előszobából láttam a két fiút. Tanultak. Amikor bemutatkoztam, az apa abban a pillanatban becsukta a szobaajtót. Ne haragudjon tisztelendő úr - mondta -, nem akarom, hogy a gyerekek összezavarodjanak. Ők a materialista világnézetet tanulják. Ne kuszáljuk őket össze. Ez kettős nevelés lenne. Ez az apa csúnyán visszaélt azzal a hatalommal, melyet Istentől mint apa kapott. Sőt, mint keresztény apa kapott. Ő ezzel tisztában volt, hiszen valamikor vállalta is, amikor szentségi házasságot kötött. Istenem, de sok a megalkuvó, áruló szülő, nevelő, elöljáró. A kinyilatkoztató Jóisten így gondolkodik erről: "Ti oktalanok! Engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, hogy valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt" (2Kor 11,19-20). Kis homíliámat a mostani liturgikus időszak vasárnapjainak üzeneteivel fejezem be. Így biztat az Úr: "Isten irgalmára kérlek benneteket: adjátok életeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata. Ne hasonuljatok a világhoz, ismerjétek fel, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes" (Róm 12,1-2). És: mit ér, ha az egész világot megnyeritek is, ugyanakkor közben lelketek elsatnyul, kiüresedik, hitetlenné válik. Az elkerülhetetlen számonkérésnél nagyon zavarban lennétek. Amikor Szent István kezéből minden e világi érték kicsúszott, gyermekei meghaltak, a pogányok felülkerekedtek, földi ereje elfogyott, nem esett depresszióba, nem követett el öngyilkosságot, hanem kiemelkedett e rettenetes állapotból, volt hová emelkedjék, és a Szűzanyán keresztül koronáját, népét és az ő drága magyarjait az égieknek ajánlotta. Kerényi Lajos
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|