A halálról és a hitről- Székelyföld oltárhegyén

A perkői Szent István-kápolna és az emlékkeresztek

Az út Kézdiszentlélek felől élesen kanyarodik felfelé, égig érő fenyők, puha mohával vastagon borított sziklák, bólogató páfrányok között haladunk az erdő hűvösében. Meg-megállunk, hogy szamócát szedjünk, vagy a mohos kövek közt gombát találjunk. Mesevilág. Mesés az is, hogy kezünkben a hegy ormán álló kápolna kulcsával sétálunk az erdőben. A Perkő lábánál fekvő Kiskászonban kaptuk meg a kulcsot, a 72-es számú háznál, követve a nemrég megjelent Erdély útikönyv eligazítását.

A nyár közepén tomboló kánikulában üdítő az erdei séta, ami azonban nem ígérkezik rövidnek. Hosszan kanyarodik az út, magasba nyúlik a meredek hegyoldal. A sűrű erdőben haladva sejtelmünk sincs arról, hogy milyen messze lehet a hegy csúcsa.

Útikönyvünk nem mellékel képet a perkői templomról. Az erdei emelkedőn egyre feljebb jutva nyitott lélekkel, kíváncsian várjuk a feltáruló látványt.

Még el sem fáradtunk, még az erdő mesevilágának bűvöletében lep meg minket a vakítóan kék égbolt hátterében az idilli kép. A fák közt feltűnik a hófehér falú, piros tetős templomocska. A hegytetőn elterülő réten megejtő látvány a kis tornyocskákkal ékesített istenháza.

A perkői Szent István-kápolna feltételezhetően kora középkori alapokra épült. Az építtető Kálnoky,Apor és Mikes család már a XVIII. században búcsújáró kegyhellyé avatta és a magyar szent királyokat és püspököket ábrázoló freskókkal díszítette. A XX. századi Szent István-napi búcsújárás a Perkőn a csíksomlyói Mária-búcsú mellett a legnagyobb népi vallásos ünnepe a háromszéki, kászoni és alcsíki katolikusságnak.

Pozsony Ferenc néprajzkutató írja: ,,A kegyhelyhez fűződő búcsút István király (augusztus 20.) napján szervezik meg. A búcsúsok Kiskászon felől közelítették meg a magaslatot, hangosan imádkozva és énekelve vonultak. Az otthon maradottaknak búcsúfiát vásároltak: szentképet, olvasót, mézeskalácsokat. Megízlelték a kiskászoni oldalban levő forrás vizét, melynek kivételes erőt tulajdonítottak. A betegek, mielőtt eltávoztak volna a búcsújáró helyről, viseletükből, hajszálukból egy-egy kis darabkát elrejtettek a fű között abban a reményben, hogy betegségüket is ott hagyták. A búcsú kiválóan alkalmas volt a szomszédos falvakban élő rokonok, jó barátok találkozására. Sokan már az istentisztelet megkezdése előtt érkeztek vendéglátóikhoz szekéren. Általában ez kölcsönösségen alapult, s minden család már előre tudta, hogy melyik faluban melyik famíliát várhatja. Ez a kapcsolat apáról fiúra hagyományozódott. A háromszéki Szent Isván-napi zarándoklat, a búcsúk - kivéve a diktatúra idejét, amikor a szabadtéri zarándoklatot-búcsút tiltották - a perkői Szent István-kápolnához kapcsolódnak, melyet István király tiszteletére szenteltek fel. A kápolnában újabban feltárt freskók egyik alakjában - Szent László király, Szent Imre herceg és Szent Gellért, valamint Szent Adalbert püspökök mellett - éppen Szent Istvánt ismerték fel a szakemberek. A falképek későbbi datálását (XVII-XVIII. század) az Apor és Mikes családoknak azzal a törekvésével hozzák kapcsolatba, miszerint ők tették volna búcsúhellyé ezt a kápolnát."

Jóllehet Orbán Balázs a templomocska legközelebbi hasonmását a XII. századi regensburgi keresztelőkápolnában (baptisztériumban) találta meg, a perkői kápolnát mégsem tartja annyira réginek. Ezt a vélekedést erősíti a nyugati oldalon levő ajtó felirata is: Non est mortale quod opto. Anno Domini 1686. Die 23 Martii.

A Perkő-hegy tetejére idén is elzarándokolnak a búcsúsok, ahogy azt évszázadok óta teszik. Mély hitüket jelképezi a templomocskától nem messze álló két - fa- és kő- - kereszt. Bizonyos Kozma Vince által a Szent István tiszteletére tavaly felállított fa emlékkereszt lábától a szentléleki templomra és a temetőre látni. Ottjártunkkor éppen temetésre készülődtek. A hegytetőn állva úgy érezzük: a sok sebből vérző Erdély máig megőrzött mesevilágában a halál is megleli a maga helyét. A másik (kő)kereszt felé ballagva nem az elmúlás gondolata foglalkoztat. A kőkereszthez érve a bevésett betűket olvasva azonban mégis alámerülünk a lét és a nemlét határvidékére, miközben valaki, egy édesapa a kezünket fogja: "Nyolc gyerekét, s párját veszített férj áldozatából. Állok e hegy ormán őskápolna helyén, e nagy idők tanúját keresőnek szólok ekképpen: testvér: égi hazát juttat a földi kereszt."

Szöveg és kép:

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu