Mégis visszafolyik az időnek árja?

A legtöbb rejtvény derűs hangulatú, szórakoztatni akar. Az én rejtvényem itt most szomorú, mert aggodalom szülte. Két újsághírt írok egymás alá. A helységeket, neveket épségben hagyom, csak a dátumokat törlöm. Azt kell megfejteni, hogy mikor kelt az egyik és mikor a másik?

"Szerdán délelőtt a rendfenntartó hatóságok késői megérkezését kihasználva, Maniu diákhíveinek kisebb csoportja, minden ok nélkül megtámadott és súlyoson összevert két, Szabadság téren áthaladó munkást, majd a Mihály király utcán áthaladva, a Mócok utca elején, a Mikó utcában, a Pata utcában és a Petőfi utcában vertek össze több járókelőt. Csütörtökön kisebb fasiszta-huligán csoport a Sétatéren munkásokat és magyarul beszélő járókelőket vett üldözőbe. Délután öt órától este nyolcig valósággal rettegésben tartották az egész Sétatér környékét. Több mint húsz ártatlan embert vertek össze a legbarbárabb módon. Többeket, miután elverték őket, bedobták a Szampába vagy a part közepén lévő tóba. A támadók elől elmenekült egyik fiatal fiút egészen a Rákóczi útig üldözték, ahol miután elérték, leteperték a földre, bántalmazták, úgyhogy a szerencsétlen súlyos sérüléseket szenvedett. A támadások során az egyik Árpád úti pékműhelyben dolgozó Tóth Károly tizennyolc éves segédet olyan súlyosan bántalmazták, hogy belehalt sérüléseibe. Este a Szentgyörgyi Színház előtt Keresztes József kolozsvári lakost és feleségét támadták meg és bántalmazták.

A Kolozsváron lezajlott terrorcselekményekkel egy időben a vármegye különböző falvaiban is tovább folytatódtak a fasiszta kilengések. Szamosfalván csütörtökön este 11 óra körül húsz-harminc főből álló, felbujtott csoport állandó lövöldözések közepette rátört Görög István gazdálkodó otthonára, majd miután a kerítéseket, kapukat és az ablakokat összetörték, berontottak a házba, és az ott tartózkodókat kezdték ütlegelni. Görög István ötvenhat éves gazdálkodót életveszélyes sérülésekkel beszállították a kolozsvári Református Kórházba. A támadók közül Biji Valean és Biji Gavrilă odavaló lakosokat ismerték fel.

Néhány felelőtlen terrorista ugyanabban a faluban beverte a református iskola és hat magyar gazdálkodó házának ablakát. Súlyosan bántalmazták Incze János és Rogendorfer Mihály odavaló lakosokat is."

És most lássuk a másik tudósítást: "Vasárnap délután négy körül a Mihai Viteazultéren gördeszkázó két diák az eső elől a közeli gangba menekült. Ott beléjük kötött három román fiú: miért nagy a hajuk? Majd még érkezett erősítés, és végül heten-nyolcan elkezdték püfölni őket.

Más gyermekek szintén a téren bicikliztek, fél hét tájékán a kultúrpalota előtt beléjük kötött öt román fiú, akikkel egy lány is volt. Megkérdezték, hogyan beszélnek itt, Romániában? Válaszoltak: magyarul. Erre kaptak egy nyaklevest. Ismét megkérdezték: hogyan beszéltek? A válasz megismétlődött: magyarul. Erre ismét jött egy sapka, majd bele is rúgtak adatközlőnkbe. Akkor a kerékpárosok elmenekültek, s az ütlegelők egy darabon üldözték őket...

Más szülő jelezte, hogy hétfőn este hét körül fia a Mihai Viteazul téren át ment hazafelé, a közel negyven román fiatal, egyesek botokkal felfegyverkezve, keresték az egyik megvert biciklist, hogy "kitépjék a fülét". A fiúba is belekötöttek, csak úgy menekült meg, hogy románnak vallotta magát.

Egy tizedik osztályos fiút hétfőn délben a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium udvarán, szintén tizedik osztályos mikós diákleányt lakása előtt, az utcán vertek meg csapatba verődött román fiatalok. Az iskola vezetősége elítéli a gyermekbántalmazást, s ha beigazolódik, hogy az eset nemzetiségi indíttatású, egyben törvénysértésnek is tartja."

Vajon milyen dátumokat írhatunk e két drámai tudósítás alá? Az első nyilván a második világháborút közvetlenül követő időszakban kelt. Akkoriban egész Erdélyben sűrűn ismétlődtek a magyarverések, gyilkosságok, fosztogatások magyarlakta helységekben, noha már több mint egy éve Tetru Groza kormánya volt hatalmon, és a politikai propaganda a népek egyenlőségének megvalósulását dicsérte. Soha ilyen békesség nem volt Erdélyben, harsogták az újságok. Egy író, aki később a szolgalelkűség jelképe lett, Kovács György egyenesen Pesten adott ki könyvet Békülő Erdély címmel az anyaország megnyugtatására. Ebben a "békülő Erdélyben" közölte a kolozsvári Világosság 1946. június 2-án ezt a segítségért kiáltó beszámolót.

Második esetben kétszer is ellenőrzöm a tudósítások időpontját. Nem tévedek? Lehetséges lenne, hogy megfordult az óramutatók járása, és éppen a Székelyföldön? Sajnos, a sepsiszentgyörgyi Háromszék beszámolói kegyetlenül pontosak. 2005. május 25. és 26. Sepsiszentgyörgy, a legendás székely város, amelyet 1332-ben Sanctus Georgius néven említ a krónika, az 1848-as önvédelmi háború központja, amely századokon át magyar népességű volt, s még a nagyarányú román betelepítések után, ma is háromnegyedében magyar, három napon át, ki tudja honnan idekerült román fiatalok terrorja alá került. Hatvan esztendővel a második világháború után! A hivalkodóan demokrata Romániában! A béke és türelem Európájában. Valakik jogot formálnak arra, hogy megtiltsák anyanyelvük használatát az őslakosoknak az utcán, a házakban, mindenütt.

Az az Erdély lenne ez még mindig, ahol Európában először hirdették meg a türelem nemes eszméjét?

Úgy írja az újság, hogy "azonosították a magyarverőket", és a rendőrfőnök meg a főispán szigorú vizsgálatot ígér. De a lelkek békéjét és nyugalmát rendőrileg nem lehet előírni. A Háromszék gyors tollú és bátor ítéletű munkatársa, Sylvester Lajos azonnal vezércikkben bélyegezte meg az ebben a városban soha nem tapasztalt terrort. "Nos, derült égből villámcsapásként ért ez a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása, becstelensége és aljassága. Amennyiben az illetékes hatóságok, a szülők és a közvélemény nem fogja le a fültépő, pofozkodó, randalírozó vandálok kezét, a folytatást mindenki elképzelheti."

Eljut Sylvester gondolatfűzése az Európai Unióhoz is, hiszen az erdélyi magyarság azt remélte, hogy a Romániában tapasztalható "uniós láz" lassan "kisimítja azokat a ráncokat, amelyeket a folyamatosan kultivált magyarellenesség, a nacionalista kivagyiság, az utcaneves, zászlós, föld- és vagyon-visszajuttatásos ügyek árkoltak az arcokra".

Azt hiszem, hogy a huszonegyedik század elején, a Dunatájon ez a kérdés veleje. A magyar nemzet, amely a kommunizmus bukása után csak ígéreteket kapott, míg északon és délen szabadon érvényesülhetett a nemzeti önrendelkezés eszméje, egész lelkével bízott ezekben az ígéretekben. Hogy a trianoni traumát az egységesülő Európa oldja fel, az unióban eltűnnek az államhatárok és a szellemi nemzet újra egyesülhet. Jobboldali és baloldali politikai szónokok, vezércikkírók ezzel nyugtattak. És ha most körültekintünk: Erdélyben most kezdődtek a magyarverések, Délvidéken már "mindennapi gyakorlattá" váltak, és Szlovákiában - amellyel együtt vagyunk boldog tagjai az Európai Uniónak - leköpdösték Kossuth rozsnyói szobrát. Így épül az örök béke az egyesült Európában?

Igen, az Európai Unió magyar bajnokainak most - lelkiismeretük parancsára - a nemzet elé kellene állniuk és magyarázatot adniuk. Számomra ezt nem tartom kötelezőnek, mivel a belépési zenés-csinnadrattás hajrában én csendben, de még meggyőződéssel a belépés ellen szavaztam.

De ha mégis, "illetéktelenül" szólok, elmondanám azt, hogy miként várhatnók ettől a kényszerű társulástól, a soha nem látott gazdasági hatalmat és nyilván havi fizetéseket megvalósított brüsszeli uraktól és elvtársaktól, hogy a népek közötti békesség, egyenlőség, kölcsönös megbecsülés, a nálunk már sok évszázada ismert türelem szellemét honosítsák meg birodalmukban, ha ebből az új római impériumból mindjárt induláskor kiűzték mindeme nemes eszmények Legnagyobbját, Krisztust, és a kisebbségi kérdést a kelletlen, irritáló ügyek közé lökték? Kétezer éven át hivatkozhattunk az embert nemesítő, a lelkeket felemelő kereszténységre. Most pedig?

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu