Deszkaversekkel a hamis hangok ellen

Péger József, a paksi "életművész" rendkívül bohém, s igen öntörvényű ember. Ám a szíve nagy. Galériája Paks egyik éke. Szeretni való közösségi hely, ahol hónapról hónapra testvérmúzsák adnak egymásnak randevút, hogy gazdagodjon, nemesedjen és felviduljon a lélek, hogy könnyebbek legyenek a lépéspróbák a másik felé.

A galéria, ahova behallatszik a paksi templom harangszava, missziós hely. Jó itt megpihenni vagy éppen részesévé válni annak a kínnal-gyönyörrel teli alkotófolyamatnak, ami a művészt jellemzi. S jó azt is érezni, hogy talpig nehéz hűség jellemzi az alkotót. Hűség a szülőföldhöz, a szépséges tolnai tájhoz, hűség a magyarsághoz, a hithez, a családi gyökerekhez, hűség és alázat a művészethez - az örökös jobbítás szándékával.

Volt műszaki rajzoló és raktáros, dolgozott a pécsi geodéziai vállalatnál, de köztisztviselőként és könyvárusként is kereste kenyerét. Több mint húsz éve azonban a magánszférában próbál szerencsét. Megnyitotta lakásfelszerelési boltját, később sört mért, majd belvárosi kávéházat működtetett, ami három éve művészellátó és galéria.

Műtermében magával ragadó, felkavaró, merész installációk, hömpölygő "deszkaversek" születnek, amelyek nemcsak a Duna-parti kisváros életében, hanem a kortárs képzőművészetben is felkiáltójelek. Péger József a saját igazát kiáltja világgá. Nemcsak lírai akvarellekkel, merész olajképekkel, tussal, dróttal és textillel, hanem évszázados, szúrágta, esőkoptatta deszkákra írt gondolatfutamaival, hogy még teljesebb legyen az üzenet, még inkább célba érjen a gondolat.

Trianon gyűlölettermében összesereglett / vérgőzmámorban tobzódó / győzelemittas sötét lelkű Káin-ivadékok / a félelem és a rettegés konkolyát szétszórva / artikulálva ordítva / követelték egy ősi nemzet / keresztre feszítését / és a sötétség mérgébe mártott tollak / kéjes sercegéssel szántották / a végzet papírját / s mint tépett ruhadarabok / hullott szét az ország / az örökké tartó vad viharban - festette rikító vörössel a fekete deszkalapra, melyet egy szál, szögesdróttal körbecsavart gyertya fénye világít meg. Vagy: A hatalom és a pénz forgószele / családok millióit szórja szét / testvér a testvért / barát a barátját tapossa / aprópénzzé vált a gyűlölet / fekéllyé a féltékenység / a szeretet a sarokban hever / az érzéketlen vak világban / nem kell senkinek.

A hatvan felé tartó alkotó bibliai magvető, ki termést remél - a szívekben, a fejekben, az attitűdökben -, hogy jobb legyen e bűntől terhes világ. Az ezredforduló éveiben veti be az ősi technikát, s ha tehetné, még zenét is társítana a látványhoz, a deszkákra rótt sorokhoz, csak hogy hatásosabb legyen az élmény. S teszi ezt kíméletlen következetességgel, mindenféle kényszerítés és megalkuvás nélkül, politikusokkal nem paktálva. Mert tudja: a sötétség urának a váladéka a politika. Meg azt is: Sátáni emlőn felnövő / középszerű kisstílű lények / tiszavirág életükkel / a felszínre kerülve / szivarfüstös kénes leheletükkel / édeskés hangjukkal / szirén szirteken zúzzák szét / a megtévedtek reményhajóit / ki nem vigyáz a hamis hangokra / örökre elvész a sárga habokban.

Péger József alkotásai - amelyekkel számos csoportos és önálló kiállításon mutatkozott be, legutóbb a paksi művelődési házban -, kiállják a próbát. A művész a maga választotta úton halad, de Isten kegyelméből. Hiszi, hogy odafönn is követik útját, figyelik lépteit. Ezért bízik oly kitartóan az égi-földi párbeszéd erejében. És a tárlatlátogatókban, akiket mindig sikerül felráznia expresszív deszkaverseivel, festményeivel, s akik Goethével vallják: művésznek lenni nem szakma, hanem sors.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu