|
Homíliavázlat Nem csupán elvont ideológia A három szinoptikus evangélium alapján az a benyomásunk támad, hogy Jézus, miközben Isten országának eljövetelét hirdette, saját magáról nemigen beszélt. Tanítványaiban lassanként merült fel a kérdés: ki lehet ez az ember, honnan van bátorsága, joga ahhoz, hogy ilyen különös biztonsággal beszéljen Istenről, szinte az ő nevében forduljon a világhoz. Még a tizenkettőben is csak fokról fokra fogalmazódott meg az a felismerés, hogy az ő Mesterük az ószövetség ígéreteinek várva várt beteljesítője. Ezért aztán mind a három szinoptikus evangéliumban különös jelentősége van annak a jelenetnek, amelyet az idén a 21. évközi vasárnap evangéliumaként Szent Máté fogalmazásában olvasunk. Jézus pogányok lakta földre vezeti, mintegy "félrevonja" tanítványait, és megkérdezi tőlük: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Majd pedig: "Hát ti kinek tartotok engem?" A tizenkettő válaszát Péter fogalmazza meg. Márk szerint így: "Te vagy a Krisztus" (8,29). Lukács szerint így: "Az Isten Fölkentjének (Krisztusának)" (9,20). Ez az ünnepélyes hitvallás Máténál a leggazdagabb: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." A görögben feltűnőek a névelők: "...a Krisztus, a Fia az Istennek, az élőnek." Máténál ez a nagyon jelentőségteljes mondat nem minden előzmény nélkül hangzik el. A második kenyérszaporítást követően, amikor a Genezáreti-tavon hazafelé evező apostolok viharba kerülnek, Jézus a vízen járva megjelenik mellettük, Péterrel különös csodát tesz, s mikor aztán a csónakba száll, hirtelen eláll a szél. Ekkor leborulnak előtte, s azt kiáltják: "Valóban Isten Fia vagy!" (14,33). Ha magyarul olvassuk ezt, azt gondolhatjuk, csaknem megegyezik a 16,16-ban található hitvallással. Csakhogy a görögben itt sem az Isten, sem a Fiú szónak nincs névelője. Az egész mondatot akár így is fordíthatnánk: "Valóban istenfia vagy!" Máténak egy másik mondata viszont visszautal a 16,16-ra. Nagypénteken a főpap palotájában ezekkel a szavakkal fordul Kaifás Jézushoz: "Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?" (26,63). Jézus válasza: "Te mondád. De mondom nektek: látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni..." Sem Márk, sem Lukács nem jegyzi föl aztán azokat a szavakat, amelyekkel Jézus Péter hitvallására Máténál felel. A 16,17-ben olvasható boldog-mondásnak megint megvan az "előzménye a Mt 12,25-27-ben: érdemes elolvasni! Aztán a Péter név kifejtése következik: rád építem majd egyházamat, alapkővé teszlek. Oldó- és kötőhatalommal ruházlak fel. Hitünk nagy tényei ezek: nem valami elvont ideológiának pillérei. Úgy kell fogadnunk őket, mint az élő Isten megannyi ajándékát. Jelenits István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|