Úriemberek a nemzettudatért

Keresztény tábort szerveztek budapestiek erdélyi gyerekeknek

Harmadik alkalommal szervezett tábort az erdélyi Zabolán középiskolás diákoknak a budapesti Keresztény Úriemberek Társasága (KÚT) nevet viselő egyesület. A szervezők a Szent Adalbert-plébánia lelkes tagjainak sorából kerültek ki, s valamennyien hiszik: Erdélyben lehet és érdemes jövőt építeni. A háromszéki falu melletti Csipkésben szervezett, ötnapos táborban több mint száz diák vett részt, valamennyi költséget a KÚT, illetve az általuk megkeresett vállalkozók állták. Dr. Ütő István, az egyesület elnöke büszkén vallja: céljuk a nemzeti és keresztény értékek éltetése és továbbadása. "Az idei tábor témája: Honnan jöttem? Hova tartozom?" - mondja Ütő István, majd a napi programot részletezi: reggel szentmise, utána előadások, ebéd, aztán "vidámabb" foglalkozások, többnyire öregcserkészek vezetésével. "Ha a jelen levő százból csak tizenöt gyermek továbbadja azt, amit itt kapott, már megérte a szervezés" - vallja a középkorú úriember. Az előadók között bencés pap tanár, orvosok, történészek neveit találjuk, többségük Magyarországról érkezett, de minden évben kapott szerepet erdélyi előadó is. Mindhárom év előadói elismert tudósok, kutatók voltak, többek között Andrásfalvy Bertalan korábbi művelődési miniszter, Kellermayer Miklós orvosprofesszor, Kocsis István, Ütő Endre, valamint Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi tanár is megtisztelte jelenlétével a tábort.

A szervezők a jövőben magyarországi gyerekeket is szeretnének elhozni, hogy szorosabb barátságok alakuljanak ki erdélyi társaikkal. Ehhez az ötnapos tábort többször öt naposra kellene fejleszteni, így a száz résztvevő helyett négyszáz gyermek - fele helyi, fele anyaországi - vehet majd részt a nyári egyetem foglalkozásain.

A nem mindennapi vállalkozást nem kevesebb mint hetven férfi "mozgatja": ők alapították a Musits Antal esperes-plébános vezette egyházközség keretén belül a KÚT egyesületet, miután évek hosszú során át rendszeresen járták a Kárpát-medence Magyarországon kívüli részeit. "Többek között Wass Alberthez kapcsolódó emlékhelyeket kerestünk fel, végigutaztuk Dél-Erdélyt, de Kárpátaljára és Szlovákiába is rendszeresen teszünk nemzeti zarándoklatot" - mondja Körmendy Miklós bőrgyógyász, aki előadást is tartott a tábor fiatal lakóinak. Volt, ahova csak egyszerű látogatóként érkeztek, de sehova sem mentek üres kézzel. Átányi László például Kárpátalján marhákat vágat le, és otthagyja a helybeli iskoláknak, hozzájárulva az étkeztetéshez. Kis dolog, mondhatnánk, de a nagy dolgok is sok ilyen kis dologból alakulnak ki. Céljuk többek között - hangozzék bármilyen szokatlanul is - a keresztény úriember becsületének helyreállítása.

Idén immár másodszor látogattak el Futásfalvára is, a Sarlós Boldogasszony-napi búcsúra. "Erdélyben a Szűzanyát a protestánsok is tisztelik" - fogalmazza meg elismerését Ütő István, majd hozzáteszi: itt még van kereszténység és nemzettudat. Bár nem mondják, a szavak mögül kitetszik: nemcsak ők adják át tudásukat, látásmódjukat, hitüket a táborozó gyerekeknek, a KÚT tagjai maguk is gazdagodnak a helybeliekkel való találkozások során.

A résztvevők kiválasztásánál eleinte azt a szempontot szerették volna követni, hogy a szegény családból származók előnyt élvezzenek. "Később aztán lemondtunk erről, mert arra gondoltunk, azért, mert valaki tehetősebb családból származik, még nem kell megfosztani egy ilyen lehetőségtől, és a jövő építése elsősorban a tehetségesekre ró különleges kötelezettségeket" - mondja a szervező, ugyanakkor pontosít is: a protekció senki esetében nem segíti a részvételt. Az mindenképpen fontos, hogy magyarul beszéljen, és hogy olyan családi-szellemi háttérrel rendelkezzen, ami képessé teszi arra, hogy a szabadegyetem előadásait meg tudja érteni. Így minden gyermeket a hitoktatók választottak ki, többnyire tanulmányi előmenetelük alapján. Van, aki nem először van itt, de a KÚT célja, hogy lehetőleg évről évre változzon a résztvevők összetétele. Szuna István, egy másik szervező a válogatásról szólva elmondja, a hittanverseny első három helyezettje például automatikusan részt vehet a táborban. "Szászrégenből, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Gyergyóborzontról, Madéfalváról, Bácsfaluból vannak, nem számítva a zabolaiakat" - sorolja a résztvevők lakóhelyeit Bartalus Zoltán madéfalvi katolikus plébános, az erdélyi szervező.

Délután, a kézműves foglalkozások megkezdése előtt csak a lányok vannak a táborban, a fiúk számháborút játszanak az erdőben. A kézdivásárhelyi Lepácsek Katalin és társai a tábori faházikók egyikében próbálják megemészteni a délelőtt hallottakat. "Kicsit fárasztóak az előadások, de azért érdekesek" - mondják az érettségi előtt álló fruskák. Közben azon tanakodnak, hogy a reggeli ébresztést sípszóval jelző szervezőtől megpróbálják elcsenni a "fütyülőjét", ne zavarja fel őket a legszebb álomból már hét órakor. Hiába, egyetlen diáktábor sem szólhat kizárólag nemzetépítésről, még akkor sem, ha Lepácsek Katalin például második helyezést ért el az országos hittanversenyen, és kétségkívül érdekli a keresztény kultúra. A kézműves foglalkozások megkezdése után azonban vége a mókának. Csizmazia András feleségével együtt Tihanyból érkezett, hogy hagyományőrzésről tartson előadást, és megtanítsák a gyerekeknek a gyöngyfűzés, csomózás technikáját. Ő a cserkészek közvetítésével került kapcsolatba a KÚT-tal, bár Erdélyben nem először jár: harminckét évvel ezelőtt a Gyimesekbe utazott nászútra, és azóta számos alkalommal megfordult a Mezőségen és a Székelyföldön. "Nagyon tetszik a tábor, tartalmas, erős előadások vannak" - vélekedik Csizmazia, míg felesége egy frissen fűzött gyöngysoron esett hibára hívja fel a készítő bakfis figyelmét. A házaspár a regös táborok szervezésében jeleskedik: odahaza Magyarországon rendszeresen részt vesznek a néptánc- és népdaltanításról ismert összejöveteleken. Az épület földszintjén eközben rég véget ért már Kocs János sepsiszentgyörgyi villamosmérnök "hivatalos" előadása a családfakutatásról, a hordozható számítógépen futó családfakutató programok iránt viszont továbbra is jókora az érdeklődés. "Önszorgalomból kezdtem családfákat kutatni, az ország szinte valamennyi levéltárát összejártam már" - mondja a kábeltelevíziós szakember, majd hozzáteszi: a családfakutatás olyan munka, amit sosem lehet befejezni, hiszen mindig újabb és újabb ágakra bukkan az ember. Kocs János úgy került a táborba, hogy Ütő István is kutatja a maga családfáját, így a személyes kapcsolat adta a részvétel esélyét.

Még néhány nap, és véget ér a tábor. A közel kétmillió forintot, amit a KÚT-tagok erre a célra összegyűjtöttek, sikerült elkölteni. "A következő tábort szinte azonnal elkezdjük szervezni, mihelyt hazaérünk" - mondja Ütő István, aki szemmel látható sajnálkozással beszél arról, hogy jövőre valószínűleg új helyszínt kell keresni. A zabolai Csipkésnek ugyanis - amely ma is kommunista pionírtáborok hangulatát idézi - nincs működési engedélye. Szó van a Hargita megyei Madéfalváról, ahol egy felajánlásnak köszönhetően ingyen juthatnak építési telekhez, s talán sikerül összegyűjteni a száz fő befogadására alkalmas közösségi ingatlanhoz a pénzt. "Jó volna a közelben egy házat építeni, vagy szőröstől-bőröstől megvenni a táborhelyet" - állítja a szervező, akinek bizakodásából kitetszik: a KÚT terveinek csak az anyagi lehetőségek szabnak határt.

Lukács János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu