Egy népszavazás hordaléka (12.)

Az 1996-os magyar-román szerződés

A Gross-jelentés nagy értéke, hogy a függelékben, az Európa Tanácsban született korábbi, a kisebbségekre vonatkozó egyéb határozatok is fel vannak sorolva, többek között a nevezetessé vált 1201. (1993) számú ajánlás, amely az úgynevezett Worms-jelentés alapján készült (6742. és 6749. számú dokumentumok 1993-ból). Annak a III. fejezetben található 11. cikkelye kimondja, hogy azokban a régiókban, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többségben vannak, e személyeknek jogukban áll helyi vagy önálló (autonóm) közigazgatás létrehozására vagy különleges státusra, amely megfelel a történelmi és a sajátos területi helyzetnek, és összhangban van az érintett állam érvényben lévő törvényeivel.

E mondat értelmezése fölött évekig folyt a vita a magyar és a román külügyminisztérium vezetői között, míg végül is a Horn-kormány beadta a derekát, s a reá való hivatkozás nélkül írta alá az 1996-os szerződést. A behódolást (a meghátrálást? - nevezhetjük bárminek) úgy próbálták szépíteni, hogy a szerződés mellékletében felsorolták azon nemzetközi dokumentumok listáját - mindöszsze hármat, közöttük ezt az elhíresült 1201. (1993) számú ajánlást - amelyekre a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés 15. cikkének (1) b) bekezdése vonatkozik.

Vajon mit tartalmaz az említett 15. cikk (1) b) bekezdése? Érdemes e mondatot az azt megelőzővel és az utána következővel együtt idézni.

15. cikk (1) a) A Szerződő Felek vállalják, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és kötelezettségeinek szabályozása során az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét alkalmazzák, hacsak belső jogrendjük nem tartalmaz a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek vonatkozásában kedvezőbb rendelkezéseket. (Kérdem tisztelettel, tud bárki egyetlen olyan román törvényt megnevezni, amely több jogot, kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz, mint az említett keretegyezmény? Az 1201. (1993) számú ajánlásnál van-e a kisebbségekre nézve kedvezőbb jogszabály a román corpus jurisban? F. Á.)

b) A fenti bekezdésben foglaltakat nem érintve, a Szerződő Felek, a magyarországi román kisebbség, valamint a romániai magyar kisebbség etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelme és fejlesztése céljából jogi kötelezettségként alkalmazzák az ezen személyek jogait meghatározó előírásokat úgy, ahogy azokat az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európa Tanács vonatkozó, a jelen szerződés mellékletében felsorolt dokumentumai tartalmazzák. (Akkor most az erdélyi magyaroknak jogukban áll-e helyi vagy önálló (autonóm) közigazgatás létrehozására, különleges státusra vagy nem? F. Á.)

(2) A Szerződő Felek ennek megfelelően megerősítik, hogy az előző bekezdésben említett személyeknek egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt gyakorolva, joguk van etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk szabad kifejezésére, megőrzésére, fejlesztésére. Ennek megfelelően joguk van saját oktatási, kulturális, vallási intézmények, szervezetek, egyesületek létrehozásához és fenntartásához, amelyek önkéntes pénzügyi és egyéb hozzájárulásért, valamint köztámogatásért folyamodhatnak a belső jogszabályokkal összhangban. (A kisebbségeknek joguk van (...) intézmények, szervezetek, egyesületek létrehozásához. E felsorolásból miért maradt ki a helyi közigazgatás létrehozásának joga, az autonómiához való jog? Az érintettek folyamodhatnak pénzügyi és egyéb hozzájárulásért, köztámogatásért. Csak kérdés, hogy azt meg is kapják-e?

A magyar-román alapszerződés is ugyanarra a kaptafára készült, ugyanabban a szellemben fogant, mint magyar-szlovák megfelelője, ezért nem érdemes ismétlésekbe bocsátkozni vagy azon keseregni, hogy ez a dokumentum is milyen álságos, álszent és hazug. Inkább csak a következményeit érdemes elemezni.

A 11. cikkben a felek kijelentik, hogy együttműködnek a Duna szennyeződésének megakadályozása, csökkentése és ellenőrzése terén. Érdekes, a Tisza és mellékfolyói meg sincsenek említve, azok szennyezéséről, a bekövetkezett károkról, azok megtérítéséről egyetlen szó nincs. Csak arról, hogy katasztrófa esetén a felek "haladéktalanul" tájékoztatják egymást. A tiszai ciánszennyezésről is csak napok múltán értesült a közvélemény, akkor, amikor már Szolnoknál döglöttek a halak.

A szerződés arról is tesz említést, hogy ezek a személyek anyanyelvüket megtanulhassák (sic!) és megfelelő lehetőségük legyen ezen a nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei között minden szinten és formában, szükségleteiknek megfelelően. Ezért lehetett a csángó gyerekeknek hosszú éveken át csak magánházakban, szinte titokban magyarul tanulniuk. Unos-untalan hallható, hogy az állam kötelessége állampolgárai tanulásának elősegítése. Ha Magyarország nem támogatná az erdélyi magyar oktatást, már jó néhány magyar iskolát be kellett volna zárni.

A 19. cikk szerint a Szerződő Felek bővítik konzuli kapcsolataikat és egyszerűsítik a határátkelést... Közel kilenc év telt el a szerződés megkötése óta, s a csíkszeredai konzulátust mind a mai napig nem nyitották meg.

A képmutatás magasiskolája a 15. cikk 9. pontja is: A Szerződő Felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbségekhez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól... Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk (1) bekezdésében (Lásd a feljebb idézett részt. F. Á.) felsorolt standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait. Az imént idézettekhez néhány megjegyzés kívánkozik. Mi értelme van az erőszakos asszimilációtól való tartózkodást (tehát nem a kényszerasszimiláció elítéléséről, hanem csak az attól való tartózkodásról van szó) együtt emlegetni az általános integrációs politika megvalósítását célzó intézkedésekkel? Köztudott, hogy a szerződés aláírása óta színmagyar vidékeken ortodox kolostorokat, templomokat építenek, ortodox vallású, román emberek részére, akik folyamatosan telepednek le az új egyházi objektumok köré. A szándék nyilvánvaló: a lakosság etnikai összetételének megváltoztatása. De ellene a szerződés alapján nem lehet semmit sem tenni. Egyrészt az építkezéseket nem a román állami szervek bonyolítják le, másrészt az építkezések a magyar kisebbség szabadságjogait nem korlátozzák. Másoknak is jogukban áll építkezni. (Hogy mi lesz száz év múlva, azt az előző évszázadok tapasztalatai alapján kitalálhatjuk.)

A szerződő felek cinizmusa kiviláglik nemcsak az imént idézett részből, hanem a 21. cikk első pontjából is. A szövegezők tisztában lehettek a leírtak kétértelműségével, mert különben nem rögzítették volna a rabulisztika mesterművének tekinthető, a bizánci szellemet tökéletesen visszaadó alábbi fejtegetést:

A Szerződő Felek közvetlen konzultációk és tárgyalások útján oldják meg az ennek a Szerződésnek az értelmezéséből vagy alkalmazásából következő minden vitájukat. Azt követően, hogy mindkét Szerződő Fél részesévé válik egy, a viták békés rendezésére vonatkozó nemzetközi többoldalú szerződésnek, az ebben a cikkben említett azon viták, amelyek ésszerű időn belül közvetlen konzultációk és tárgyalások útján nem oldhatók meg, a fent említett nemzetközi többoldalú szerződésben rögzített eljárásoknak megfelelően kerülnek rendezésre azzal a feltétellel, hogy az ezen többoldalú szerződésben vállalt kötelezettségek az ilyen jellegű vitákra is vonatkozzanak. Tetszik ezt érteni? Ha nem, akkor javasolom annak többszöri elolvasását. Nem lepődnék meg, ha az olvasók többségében kételyek támadnának a magyar nyelv ilyen leleményes alkalmazásának eredményességét illetően. Ilyet kabarétréfákban szoktak leírni, az "így írtok ti" modorában, nem egy nemzetközi szerződésben. Ez a stílus méltó az alapszerződés tartalmához. Szegény magyar nyelv! Így talán mégsem kellene megerőszakolni.

A szerződésnek van még egy paragrafusa, amelyet nem hagyhatok szó nélkül: 23. Cikk. Ezt a szerződést tíz évre kötik. Érvényessége ezt követően automatikusan meghoszszabbodik újabb ötéves időszakokra, amennyiben a Szerződő Felek egyike sem értesíti írásban a másik Szerződő Felet legalább egy évvel a Szerződés mindenkori érvényességének lejárta előtt felmondási szándékáról.

A szerződés 2006. szeptember 16-án lejár, tehát ez év szeptember 16-ig kellene a román külügyminisztériumot értesíteni arról, hogy Magyarország ezt a szerződést fel kívánja mondani. Mérget merek rá venni, hogy a jelenlegi magyar kormány ezt nem fogja megtenni. Hogy a román kormánynak is a magyarhoz hasonló lenne a szándéka, abban már nem vagyok egészen biztos. Ha netán mégis tévednék, akkor egy indokot a felmondásra mégis megemlítek. Érvem egyszerű: 1996, azaz az aláírás óta a körülmények jelentősen megváltoztak, Magyarország már az Európai Unió tagja, Románia pedig hamarosan csatlakozik az unióhoz. Az Európai Unió igényes munkát vár el a tagállamoktól, s ez az igényesség a diplomáciai iratok elkészítésére is vonatkozik.

(Folytatjuk.)

Fasang Árpád,

volt UNESCO-nagykövet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu