A "kertesi templom"

Dél-Várvidék kegyhelye várja a zarándokokat

A "kertesi templom" nem más, mint a Dél-Burgenlandban található Mária Weinberg, magyarul Mária a Szőlőhegyen elnevezésű határközeli kegyhely. A templom közvetlenül a Pinka-völgyi Bor út mentén, egy szelíd dombon magasodik. Tornyát már messziről észrevehetjük az erdők, gyümölcsösök és szőlőskertek ölelésében. Német nevét is ezeknek a zöldellő szőlőtőkékkel borított lankás kerteknek köszönheti. A határszéli magyar hívők körében azonban "kertesi templomként" emlegetik, emlékeztetve a XII. századi Kertes vára és a templom egykori kapcsolatára. A templomot meghitt hangulatú, ápolt temető veszi körül, ahonnan pompás kilátás nyílik az alsó Pinka-völgyre. Ha kicsit távolabb tekintünk, pillantásunk már eléri Nyugat-Magyarország peremvidékét is.

Mária Weinberg, a "kertesi templom" már a XV. század második felétől a Mária-tisztelet helye volt a környező vidék lakói számára. A hely földrajzi fekvésének és az elmúlt századok történelmének köszönhetően német, magyar és horvát anyanyelvű hívek látogatták és látogatják még ma is. A környező osztrák falvak lakói szeretettel, tisztelettel és meglehetősen gyakran keresik fel a helyet. A magyar hívek és zarándokok - kivéve a közeli határvidéket - kevésbé ismerik, vagy elfeledkeztek erről a csodálatos kegytemplomról.

Jó volna, ha mi, magyarok is jobban magunkénak éreznénk, és közülünk is minél többen keresnék fel Mária iránti tiszteletük jeléül, vagy a régi korok művészete iránti rajongásból a szép kegyhelyet.

Különös aktualitást ad e leírás közreadásának Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása. A helyiek elbeszéléséből tudjuk, hogy a szent életű orvos családjával együtt sokszor zarándokolt ide.

A templom kezdetei feltehetően a XII. századra nyúlnak vissza, és Kertes várával hozhatók kapcsolatba. Legrégebbi magjában található kronogramm utal az alapítás lehetséges idejére: "saLVe sanCta Mater". A latin feliratban található évszám: MCLV. A templom helyreállítása során pedig régi román építészeti elemekre bukkantak. Feltételezések szerint az egykor itt álló erődítmény része volt a nyugati magyar határt biztosító várrendszernek.

Az építmény mai arculatát a XV-XVI. századi átépítéssel és bővítéssel nyerte el. 1475-ben IV. Sixtus pápa búcsút biztosított mindazoknak, akik hozzájárultak a templom fenntartásához. A megnagyobbított templomot 1524-ben szentelték fel Mária mennybevételének tiszteletére.

A XVIII. század végén, a XIX. század elején a gótikus épület barokk berendezést kapott. A torony mai barokk formája a XVIII. század második felében végzett helyreállítás következménye.

A második világháború nem kímélte a templomot sem. A fájdalmas nyomokat azonban mára helyreállították, és a kegyhely restaurált külsővel és belsővel fogadja az idelátogatókat.

Az egyhajós templom szentély felőli része a régebbi, a XV. századból való, a XVI. században hozzáépített hajó azonban nem töri meg az épület egységes jellegét. A mennyezet hálóboltozatának díszítése terrakottából való, a korábbi épületrészben finomabb mintázattal. A klasszicista főoltár (1785) közepén kettős oszlopokkal övezett falfülkében áll a kegyszobor: egy késő gótikus holdsarlós Madonna (1460/70 körül).

A faragott alakok az oltár két oldalán szent királyainkat, Szent Istvánt és Szent Lászlót, valamint Mária szüleit, Joachimot és Annátábrázolják. A templom különös és szép értékei a szentély bal oldali falán található, művészi kovácsoltvas ajtóval ellátott, gótikus, terrakotta szentségtartó, valamint mellette a lenyűgöző, késő gótikus feszület a XV. század közepéről. Ez utóbbi a megfeszített Krisztust parókával ábrázolja, fokozva ezzel az alkotás művészi hatását, és ugyanakkor mélyen megrendítve a rátekintők lelkét. (Érdekességként megemlítjük, hogy a feszület csupán huszonhét évvel ezelőtt került elő!)

A templom közepén emelt oszlopon Madonna alakja áll (1625). Az oszlop talapzatán magyar, német és horvát nyelvű felirat: "Szűz Mária, bűnösök menedéke, könyörögj érettünk." A háromnyelvű felirat ékesen bizonyítja: a Pinka-völgyi nép egy szív, egy lélek volt mindig!

A XVII. században Nyugat-Magyarországon több oszlopra emelt istenanya szoborral találkozhatunk, ezeket azonban később elmozdították helyükről. Az itt található azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, amely az eredeti helyén maradt.

A mellékoltárok 1793-ból valók, a viszonylag egyszerű szószék 1795-ből származik. A szentélyt a főhajótól elválasztó diadalív felett a XVII. századi freskó: a keresztről való levétel súlyosnak ható ábrázolása.

A templomból kilépve, tőle néhány méterre kis markáns épület található. A magjában késő gótikus, mára barokk jellegű építmény - feltűnően meredek tetővel - a temetőkápolnák e vidék középkori művészetében elterjedt formáját példázza. Az építmény ma is kis kápolna, alatta csontkamrával.

A kegyhely legjelentősebb búcsújáró napja augusztus 15., Mária mennybevételének napja. Indulnak még zarándoklatok a "Szőlőhegyre" március 15-én, szeptember 8-án, december 8-án, valamint a keresztjáró napok utolsó napján, áldozócsütörtök előtti szerdán. A nyolcszázötven éves "kertesi templom" a Dél-Várvidék legszebb kegyhelye - a jubileumi évben is várja a magyar zarándokokat.

Udvarhelyiné Magdics Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu