Fiatalok Assisi felé

Öt kontinens hatszázötven fiatalja - közöttük huszonhat magyar - találkozott a minorita ferences testvérek meghívására augusztus 3. és 10. között Szent Ferenc szülővárosában, hogy az ő nyomán járjanak Istennel és egymással. Reggelenként közös imával kezdtük a napot, majd a katekézisek után beszélgetésekben osztottuk meg gondolatainkat. Délutánonként Ferenc életének meghatározó helyszíneit jártuk be.

Ezek a száraz adatok, azonban csak keveset mondanak el valamit annak lényegéről, amit ezekben a napokban lelki ajándékként kaptunk Istennel és egymással való találkozásainkban. Képek sora villan fel bennem. Fogadásunk estéje, amikor békességkívánáskor éppúgy öleléssel köszöntöttük a helyi minorita közösség elöljáróját, mint egymást. A miséken és azokon túl a közös, "soknyelvű" éneklések magával ragadó hangulata, szabadtéren és a bazilikákban egyaránt, amikor szinte még a falak, fák is daloltak. Rivotorto, ahol a Ferenc és követői első lakhelye fölé emelt templom belsejében, az épen maradt kis pajta apró szobájában ott ültek egymás mellett az imádságban elmélyült fiatalok, ahogy annak idején a Ferenc által falba vésett neveik alatt elmélkedtek, aludtak első társai.

A legalapvetőbb élmény mégis a ferences lelkiség megtapasztalása volt, amely egységbe kapcsolta napjaink öszszes kitörölhetetlen pillanatát, s mindent áthatott. Megtapasztaltuk Assisiből elevenen áradó erejét. Egy misszionárius előadó találóan úgy fogalmazta meg ezt, hogy az ember itt szinte találkozik Szent Ferenc szívével, és beléöltözik. Másrészt megtapasztalhattuk a közösségben, amelyben meghatározó volt a minoriták személyes ránk figyelése, ahogyan velünk együtt járva segítettek bennünket abban, hogy jobban megértsük Ferencet, s az ő nyomdokain közelebb kerüljünk Istenhez, s benne életünk alapvető kérdéseihez. Újra és újra feltehettük imában a kérdést Ferenccel: "Ki vagy Te, Uram, s ki vagyok én?" És kereshettük a válaszokat, mert a nyugodt személyes imára, elmélkedésre mindig teremtettek számunkra időt. Így igaz találkozásaink lehettek Istennel, s mindenütt átjárhatott minket a hely élő lelkisége, szelleme. Giuseppe atya az elmélyülésre buzdított Alvernán is, hogy ne turistaként viselkedjünk, hanem járjunk körbe, s találjuk meg "saját sziklánkat", legyünk zarándokok, akik képesek vagyunk meghallani az Úr hangját.

Erre s az Istenbe vetett teljes bizalomra irányította újra és újra figyelmünket Assisi Szent Ferencnek a hét keretét és összefoglalását adó imája, amely elénk tárja annak a lelki útnak a lényegét is, amely oly sokak számára volt vonzó, s az ma is.

Fölséges és dicsőséges Isten,

ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem

igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,

érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz akaratodat.

Cibula Pawel

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu