"Csak az Evangéliumba öltözve..."

Piarista tervek a harmadik évezred elején

Helyi közösségek és a globalizáció, hagyomány és megújulás, papok, szerzetesek és világiak igazi együttműködése - e címszavak olyan alapvető témákat jeleznek, amelyekkel minden felelős katolikus embernek szembe kell néznie, ha valóban itt és most - az idők új meg új jeleit kitermelő világunkban - szeretné életre váltani Krisztus tanítását. Többek között e kérdésekkel is foglalkoztak a piarista rend vezetői a közelmúltban megrendezett általános rendi káptalanjukon.

Csak az Evangéliumba öltözve... - e mottó szellemében tartották a harmadik évezredben az első - történetük során pedig a negyvenötödik - általános rendi gyűlésüket Rómában július 1-jétől 25-éig a kegyesrendi atyák. A csaknem ezerötszáz rendtagot a tartományfőnökök és munkatársaik képviselték. A gyűlés résztvevői a folyamatosan formálódó, változó világban előttük álló feladatokról tanácskoztak. A magyarországi rendtartományból Urbán József tartományfőnök, valamint Szilvásy László és Tőzsér Endre atyák voltak jelen a hatévente esedékes rendi káptalanon.

A piaristák Monte Marió-i házában volt a majd egy hónapig tartó gyűlés, amelynek időtartama a tanácskozások mellett lehetőséget nyújtott arra is, hogy a világ számos pontjáról érkezett csaknem nyolcvan szerzetes személyesen is találkozhasson egymással. A többek között Argentínából, Chiléből, Bolíviából, Brazíliából, Kubából, Venezuelából, Ecuadorból, az Egyesült Államokból, Puorto Ricóból, Gabonból, Szenegálból, a Fülöp-szigetekről, Spanyol-, Olasz-, Lengyel- és Magyarországról érkezett képviselők a rend nemzetköziségének élő tapasztalatát jelentették egymás számára.

A káptalan feladatai közé tartozott az általános rendfőnök megválasztása is. Az új generális a következő hat esztendőre a navarrai származású Jesús-Maria LeceaSainz atya, a baszk provincia taja lett. Magyar vonatkozású hír, hogy megerősítették hivatalában a tizenkét esztendeje Rómában élő magyar piaristát, Ruppert Józsefet, aki újabb hat esztendeig lesz a rendfőnök négytagú asszisztensi testületének tagja.

Kalazanci Szent József kora, a XVI. század gyermekeinek kiszolgáltatottságára érzékenyen hozta világra a piarista rendet, amely eredetileg a szegény, kallódó ifjúság felkarolására, művelésére alakult. Az alapító szelleméhez híven a mai tartományfőnökök is arról gondolkodtak, hogy sajátos karizmájának megfelelően ma milyen úton kell haladnia rendjüknek. Öt alapirányról, stratégiai feladatról döntöttek a résztvevők, amelyeket majd az egyes rendtartományoknak kell "aprópénzre", konkrét cselekvési tervekre, újításokra váltaniuk.

Minden kérdéskör, így az első - a hivatás, a képzés témájával kapcsolatos - megfontolásaira a nyitás szelleme jellemző. A piaristák arra törekszenek, hogy növendékeikben és mindazokban, akik valamilyen formában hozzájuk tartoznak, hivatástudatot ébresszenek, hogy a papok és szerzetesek mellett a többi ember is ilyen szellemben élje mindennapjait és végezze munkáját. A képzésről, nevelésről szólva a kegyesrendiek nemcsak növendékeikre gondolnak, hiszen a folyamatos alakulás, önnevelés, továbbképzés a szerzeteseknek (és persze mindenki másnak) is kötelessége.

A rend számára különösen fontos, hogy tagjai ne csak tudják, hanem érezzék is: sajátos lelkiségű közösségben élnek. Ezt a belső életet erősítő, elengedhetetlen szempontot kell összehangolni egy ellentétes irányú feladattal: a rend mindenkori környezetére való nyitottsággal, a velük kialakítandó kapcsolat ápolásával.

A piaristák tágabb közösségéhez kezdettől fogva világiak is tartoznak, napjainkban már a rend iskoláinak tantestületeiben is mind több civil pedagógus dolgozik. Ezért - a II. vatikáni zsinat szellemét valóban komolyan véve - a rend szeretné szorosabbra fűzni eddig is meglévő lelki és munkakapcsolatát a világiakkal. Az elképzelések szerint az együttműködés lazább kötelékétől a "laikus piaristák" újonnan kialakítandó jogi intézményéig (egy piarista "harmadrendig") terjedhet a jövőben azoknak a köre, akik a rend szellemi holdudvarához, lelki közösségéhez szeretnének tartozni. A világiak felé való nyitást bizonyítja például az is, hogy a rend konstitúciójában módosították azt a részt, amelyben az egyes provinciák pedagógiai és gazdasági titkárságainak munkatársairól van szó. Eddig "három szerzetesről" szólt a szöveg, ehelyett mostantól "három személy" szerepel benne, ami lehetővé teszi, hogy ezeken a területeken világi munkatársak is feladatot vállaljanak.

A piarista rend a XVI. század társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági környezetében jött létre. Ezért minden korszaknak feladata többek közt a rendi struktúrák, a területi-kulturális egységek újragondolása, átszervezése is. (Erre példa, hogy a fogyatkozó létszám miatt összevonják az Olaszországban működő eddigi négy külön rendtartományt.) Ugyanakkor ezt a feladatot szorgalmazzák a globalizáció - vagy földrészünkön az Európai Unió - kiváltotta folyamatos változások is. A globalizáció kihívására adott válasz - egyben a negatív hatások kivédésének egyik módja - lehet a rend különböző - akár más-más földrészeken lévő - provinciáinak kapcsolattartása, szorosabb együttműködése. Lengyel piaristák ennek szellemében mentek már korábban is tanítani a rend afrikai miszsziójában lévő iskoláiba.

A szolgálat témakörében arról tanácskoztak a káptalan résztvevői, hogy az iskolai oktatás-nevelés mellett a piaristák milyen alternatív pedagógiai módszereket alkalmazhatnának munkájuk során. E kérdésfelvetésnek számos gyakorlati oka is van. Például Olaszországban - mivel az állam nem támogatja az egyházi fenntartású iskolák működését - szinte csak jómódú szülők gyermekei járnak az ottani piaristákhoz, és ez nem teszi lehetővé a rend ma is érvényes eredeti feladatának teljesítését.

Spanyol és latin-amerikai példák is vannak arra, hogyan lehet felkarolni az állami oktatási rendszerből "kihulló", gyenge képességű vagy hátrányos helyzetű gyermekeket: ezekben az országokban a kegyesrendi atyák például bevándorlók, fogyatékkal élők számára is létesítettek napközi otthonokat, s ezzel új, ugyanakkor a rend karizmájához hű megoldást dolgoztak ki a helyi szükségnek megfelelően.

A fenti öt irányelv továbbgondolása, részletes tervvé alakítása a következő két esztendő feladata minden provinciában és rendi központban. Ennek leteltével kell majd beszámolni a rend vezetése előtt az elvégzett munkáról. Idehaza Kalazanci Szent József augusztus 25-i ünnepe előtt gyűlnek össze néhány napra a magyar rendtagok, hogy a következő időszak feladatairól tanácskozzanak.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu