A "házasság nyarán"

Hűség a hit szemével

Az igazi romantika nem más, mint látni a kincset, a szürke hétköznapokban a ragyogást. Elő kell ásni a hétköznapok törmeléke alól azt a boldog pillanatot, amikor a feleségedet, férjedet megpillantottad. Fel kell idézni azt a ragyogást, mert az most is van, és ha látod a kincset, látod őt, akkor semmi sem lesz nehéz.

Ha hittel tekintünk a házasságra, akkor észre kell vennünk, hogy a házassági hűség egy sokkal nagyobb és mélyebb hűségen belül létezik: Isten akaratából, aki megváltotta és szentséggé magasztosította a házasságot. Van egy kapcsolat, amely nélkül semmiféle emberi kapcsolat nem létezhet, ez a Teremtő és az emberi teremtmény kapcsolata.

Isten a bűn előtt rendelte el a házasságot. Ez azt jelenti, hogy ezt a vele való végtelen nagy szeretetben gondolta el, vagyis a házasság a hűségben "működik majd". Az ember azonban vétkezett, megszakította az Istennel való kapcsolatot, és ezzel minden, ami emberi, alapvetően megrongálódott. Krisztus kegyelme kell ahhoz, hogy ismét az isteni szférába emelkedve az ember képes legyen betölteni a hivatását.

A bűn előtt a házasság nem felbonthatatlan volt, hanem nem bomlott fel, mert a szeretet természete az, hogy örökkévaló. Az a szeretet, amely megszűnik, sohasem volt szeretet, csak a szeretetnek esetleg jól sikerült utánzata.

Életre szóló szövetség

A házasság akkor lesz felbonthatatlan, ha az embernek az Isten iránti hűségében és szeretetében valósul meg. Krisztus megváltó halála és dicsőséges feltámadása, az anyaszentegyház alapítása, annak kegyelmi forrásai olyan erőtérbe emelik a keresztény házasságot, amely nem egyszerűen felbonthatatlan - ha ezeket az erőforrásokat használják -, hanem nem tud fölbomlani.

A házasság szentsége akkor nyeri el a maga teljességét, ha egy férfi és egy nő életre szóló szövetséget köt. Isten ezt az emberi szövetséget beleszövi mindenestül abba az új és örök szövetségbe, amelyet Krisztus megtestesülése által a Szűz méhében már megkötött az emberiséggel, de véglegesen megerősített kiontott vére és dicsőséges föltámadása által.

Isten már Jeremiás próféta által olyan szövetséget ígér az embernek, amely részéről és az ember részéről is fölbonthatatlan. Ez a szövetség Krisztusban valósult meg: benne a két természet - az isteni és az emberi - egyetlen személyben egyesült. Egyetlen személy fogja össze, a második isteni személy. A Szűz méhétől kezdve a második isteni személy, a Logosz, a Fiúisten a Szentlélek által nemcsak az Atyáé, hanem ugyanúgy, ugyanolyan erősen a miénk is. Ő emberségét soha többé le nem veti, mindörökké ember marad. Itt kezdődik az új és örök szövetség, de nemcsak az ő egyéni saját individuális testével kötött szövetséget, hanem az emberiséggel is. Az ember hűtlen lehet, de az ő egyháza sohasem lesz hűtlen. Az egyház örök, mert ugyanazt a Szentlelket közölte pünkösdkor az egyházzal, amely a Fiú és az Atya között áramlik szét, a hűség Lelkét. Ezért nemcsak Jézus lesz fölbonthatatlanul hűséges az ő egyházához, hanem az egyház is a maga egészében. Tagjaiban lehet hűtlen, de egészében a Szentlélek erejétől fogva, mint Krisztus titokzatos teste örökké ugyanolyan hűséges lesz jegyeséhez, Krisztushoz, mint ahogyan Krisztus hűséges hozzánk.

A legmélyebb egység

Nem csak hasonlat az, amit Szent Pál az efezusi levélben ír, amelyben a keresztény házasságról szólva Krisztusra gondol, aki szereti egyházát. Ebbe a megújított Isten-emberi szövetségbe - amely már nem a paradicsomi állapotban lévő szövetség, hanem a bűntől megsebzett, mégis végtelenül erősebb szövetség - emelte bele Krisztus a keresztények házasságát. A hívő keresztények egymáshoz való hűsége elsősorban az Istenhez való hűségben gyökerezik. Ha a házasfelek egy probléma kapcsán válásra gondolnak, akkor valójában Istennel van problémájuk és hozzá lesznek hűtlenek, mert nincs két hűség, csak egy, mint ahogy az Újszövetségben sincs két parancs, hanem csak egy, mert Isten emberré lett. Ezért a házasok legmélyebb egysége nem az, amikor szexuálisan is egyesülnek az igazi szeretetben, hanem amikor ez a tiszta emberi szeretet beleágyazódik az Isten iránti szeretetbe. Ezért a házassági hűség alapja az Istenhez való hűség. A keresztények házasságát elsősorban az menti meg, ha személyes szeretet-kapcsolatban élnek mindketten az Istennel, aki őket együtt öröktől fogva előbb szerette, mint hogy lettek volna és öröktől fogva egynek gondolta őket.

Imákat mondani, közben pedig vétkezni, szeretőt tartani lehet párhuzamosan, de valóban elmélkedő, sőt szemlélődő kereszténynek lenni, és emellett házasságtöréseket elkövetni - lelkileg vagy testileg - lehetetlen.

A hűség legmélyebb forrása a szemlélődés

Az Úr Jézus egy példabeszédében beszámol arról, hogy egy szántóvető kincset talált, de visszarejtette a földbe, mert ismerte a korabeli viszonyokat: a kincs a birtokost illeti. Ezért hazament, és örömében mindenét eladta, hogy azt megvegye. Nem mondhatta el felfedezését feleségének, gyermekeinek, szomszédainak, mert akkor vége a nagy vállalkozásnak: kitudódik a hír, és nem juthat a kincshez. Így bolondnak nézték, bár ő volt az egyetlen, aki igazán értelmesen cselekedett. És szó sincs semmiféle mazochizmusról, mert örömében adott el mindent.

Az Úr Jézus arra mutatott rá ezzel, hogy érte, a meghalt és feltámadt Istenfiáért, az örök életért - ha kell - mindenről érdemes lemondani. Ez akkora kincs, hogy abban mindent visszakapunk, ahogy Szent Pál mondja: Minden a tiétek, ti Krisztusé vagytok, s Krisztus az Atyáé. De csak akkor lesz minden a miénk, ha mi egészen Krisztusé vagyunk, mert Krisztus is egészen az Atyáé. Akkor lesz tehát minden a miénk a Szentlélekben, ha az utolsó napon, de lelkiekben már most is a Szentlélek erős kötődésével kötődünk Krisztushoz, mert ő a Szentlélekkel kötődik az Atyához.

A házasságban is szemlélődőnek kell lenni. Krisztust nap mint nap észre kell vennünk: elvonulni egy negyedórára és addig elmélkedni, amíg a szíved föl nem hevül, amíg nem izzik, nem lángol attól, hogy nem a sárga föld, a halál vár téged, hanem egy dicsőséges új teremtés. Ugyanígy időnként elő kell ásni a hétköznapok törmeléke alól azt a boldog pillanatot, amikor a feleségedet, férjedet megpillantottad. Azt a ragyogást kell felidézned, mert az most is van, és ha látod a kincset, látod őt, akkor semmi sem lesz nehéz.

Giccs nő és férfi viszonyában?

Rengeteg késztermék van körülöttünk, amely megkönnyíti, hogy beleessünk a szerelmi giccsbe. (Jan Andrzej Kloczowski lengyel dominikánus szerzetes, vallásfilozófus ír erről A giccs, mint kultusz című cikkében, amelyet az alábbiakban idézünk.) Akárcsak az ócska költészet, amely megmutatja, milyen tehetetlenek tudnak lenni az emberek az érzelmek kifejezésében. Ha az ember tanácstalan és megmarad amellett, az nem nagy baj, mert ott van a lehetőség, hogy valamit megtanul. Sajnos, annak is megvan a lehetősége, hogy "kitanul" valamit. Mit jelent ez? Az ember utánozó lény, és a szerelemben ahelyett, hogy saját valódi érzéseire, szavaira hivatkozna, képes arra, hogy másolja azt, amit korábban látott. A szerelem esetében különösen fontos, hogy szépen szeressünk és képesek legyünk a szeretetünket szépen kifejezni. Ez gyakori problémája a férfinak, aki nem képes kipréselni magából azt a néhány szót, amely megörvendeztethetné választottja szívét és értelmét. Hihetetlenül fontos, hogy a szerelem szép legyen. Szerencsére a szerelem érzelmileg olyan gazdag valóság, hogy sokkal jobban boldogul a giccsel, mint a vallás. Gyakran válik azonban azok manipulációjának tárgyává, akik elmondják, hogyan kell szeretni. A tömegkultúra itt is élősködik. E téren a giccs többek között abban jelenik meg, hogy a hangsúly magára a szexuális viselkedésre helyeződik, nem pedig arra, amit az kifejez. A szexualitás, a test a szerelem nyelvét alkotja, és tudni kell használni ezt a nyelvet ahhoz, hogy fölépíthessük a szeretetet. Ennek az építménynek az alapja a hűség. Ez az egyetlen mód, ahogyan a szerelemben jelen lévő giccs elől menekülhetünk. Mindannak ellenére, amit banálisan mondani szoktak, a szerelem nem pillanatnyi érzés, nem helyeződik át egyik tárgyról a másikra, nemcsak az érzelmekre támaszkodik. A szép szerelmet két szóval lehetne jellemezni: felelősségteljes és hűséges.

A hűség - mint egymás kölcsönös felfedezése - akkor giccs, vagyis hazugság, ha csupán rituálészerű, banális házastársi kötelességek teljesítése. Az ilyen kapcsolat semmit sem épít. Kiváló tanács azoknak, akik a szerelemben jelen lévő giccs elől menekülnek Chesterton gondolata, aki Az örökkévaló ember című könyvében olyan hőst mutat be, aki időről időre a saját feleségét csábítja el. Ne szeretőket csábítsunk el, csábítsuk el a saját feleségünket! Nagyon fontos, hogy a házasságban észrevegyük a romantikát, ne csak a kötelességet.

Észrevenni a romantikát nem érzelgősséget, nem felületességet jelent. Az igazi romantika nem más, mint látni a kincset, a szürke hétköznapokban a ragyogást. És újra és újra felfedezni e változó világban, melyben én is változom, te is változol, hogy a közöttünk lévő szeretet örök.

Barsi Balázs OFM

A Veszprémi Főegyházmegye családpasztorációs lapjából, a Lavinából)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu