 |
 |
 |
 |
2003.08.17
|
Köszöntjük
a mennybe felvett Szűz Máriát! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Visszatekintő Országot járt a Szent Jobb
Tizenöt évvel ezelőtt hazánkban Szent István halálának 950. évfordulójára emlékeztek. Az akkori, puhának nevezett diktatúra erejének gyengülését jelezte, hogy a hitet százezrek vallhatták meg a templom falain kívül is. 1988-ban, a háborút követően először került sor ugyanis a Szent Jobb országjárására. Nemzeti ereklyénket elvitték minden püspöki székesegyházba, valamint a pannonhalmi bazilikába. Egyházmegyei zarándoklatok keretében óriási tömegek gyűltek össze, hogy láthassák nemzeti ereklyénket. "Az azt megelőző években szóba sem kerülhetett ilyen nagyarányú ünneplés - emlékezik Paskai László bíboros, akkori prímás -, végeláthatatlan sorokban álltak az emberek, hogy megtekinthessék a Szent Jobbot." A kommunista rendszer gyengülését mutatta az is, hogy abban az évben egy másik nagy ajándékot is kaphattak a magyar katolikusok. Paskai László jelentette be augusztus 20-án a Szent István-bazilika előtt megtartott ünnepi szentmise végén: II. János Pál pápát lelkipásztori látogatásra hívja meg Magyarországra. A szentmisén jelen volt Francesco Colasuonno pápai nuncius is, aki a meghívást továbbította a Szentatya felé. A magyar katolikusság számára az 1988-as év egésze a régóta várt, az alig hitt felszabadultság előérzetét hozta meg. A Szent Jobb országjárása kapcsán új remények éledtek: a vallási életet minden eszközzel megbénítani, elfojtani szándékozó hatalomnak fogytán az ereje, egyszer véget ér az, ami addig megváltoztathatatlannak tűnt. Szendi József érsek, az ereklye országjárása idején a Veszprémi Egyházmegye püspöke így idézi fel az akkori eseményeket: A Szent Jobb Boldog Gizella ünnepén (május 7.) érkezett Veszprémbe. Nemzeti ereklyénk jelenléte mélységesen meghatotta az embereket, sokan sírtak örömükben. Reménykeltő esemény volt ez: ha az akkori politikai vezetés kénytelen volt megengedni egy ilyen nagyarányú vallási és nemzeti ünneplést, akkor az annak a jele, hogy gyengül a rendszer, és előbb-utóbb mégiscsak beköszönt a vallásszabadság, amelyet az akkori vezetés mindenáron meg akart szüntetni. Csupán a szabadság látszatát tartották fenn, mondván: a templom falain belül beszélhetünk - természetesen a besúgók kontrollja alatt -, de a falakon kívül egy szót se. Mint megtudtuk, Szendi József akkor elmondott ünnepi beszéde a békepapság által korábban ellenzett, Szent István királyról szóló homília volt. KL
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
