Levél egy aranymisére

Kedves Félix Atya!

Aranymiséd alkalmából úgy érzem, a személyesebb hangú levél az egyetlen olyan műfaj, amelyet elfogadsz. Ismerlek, tudom, hogy egy cikk, amely úgy kezdődne: "Frajka Félix, a Szent Angéla általános iskola és gimnázium, valamint a Rózsadombi Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett templom igazgatója aranymiséjét ünnepli", arra késztetne, hogy egy másik írást kezdj el olvasni. Marad a levél, amely nemcsak az én gondolataimat tolmácsolja, hanem hívő közösségünkét is. Mégsem teheted meg, hogy a Neked szóló sorokat olvasatlanul hagyod. Az iskolából ugyan kinőttem, mégis gyakran érzem úgy, hogy a Tövis utcában ugyancsak iskolába, a lélek tanintézményébe járok. Tapasztalataink szerint itteni működésed során mindent megtettél, hogy ez a templom méltó módon szolgálja Isten dicséretét, lelkiekben is, külső megjelenésében is.

Amikor ide kerültél, bizonyára tapasztaltad, hogy sok fiatal család lakik errefelé, s azt is, nem feltétlenül ebbe a templomba járnak. Meg kellett nyerned őket, s ez nem lehetett könnyű feladat. Ráadásul nagyrészt egyedül kellett megoldanod. Mert ugyan mindent megtettél fiatalabb ferences rendtársaidért, ám a rendnek másutt volt szüksége rájuk. Ez azonban nem csüggesztett el, inkább még kitartóbb tevékenységre ösztönzött.

Soroljam föl mindazt, amit tettél, pontosabban: tető alá hoztál? A rendházat, benne az oly fontos hittantermet? A belső renoválás izgalmas hónapjait? A megújított freskókat? Az újra zengő orgonát, s a harangot, amely arra figyelmeztet, hogy rövid az idő, igyekezzünk jól kihasználni? Nem folytatom. Hidd el, öröm és némi büszkeség belépni a templomba, és esténként figyelni a torony tetején fénylő keresztet, amely azt hirdeti, visszanyertünk valamit, amit el akartak venni.

Néha aggódunk érted. Betegen is szolgálsz, s azt kérdjük magunkban, meddig lehet ezt bírni. De bírod, mert Valaki mindig támogat onnan föntről, s e kéz segítsége hatékonyabb a gyógyszereknél. Valahányszor kezet fogunk veled, mindig úgy érezzük, hogy e távoli kéz szeretetéből, segítő kegyelméből belénk is sugárzik valamennyi. Kegyelem szükséges ahhoz is, hogy valaki összetartó, hívő közösséget teremtsen és tartson fenn. Olyan közösséget, amelyben ifjú és öreg megtalálja cselekvési lehetőségét, amelyben működik a kölcsönös szeretet és szolidaritás, melyben mód nyílik ismeretek szerzésére és gyarapítására. Neked Isten segítségével sikerült ilyen közösséget kovácsolnod, és ezért is otthonunknak érezzük a templomot. Ennek a vidéknek vallásos szellemiségét mindig is a ferencesek formálták. Nagytudású vagy egészen egyszerű szerzetesek Szabó Szeréntől Várady Gyulán át Jusztusz atyáig. Mindnyájan hozzátettek valamit lelkünk épületéhez. Némelyikük a legnehezebb években is rezzenéstelenül állt a vártán.

Hidd el nekem, és kérlek, ne neheztelj, ha leírom: méltó folytatójuk és örökösük vagy, és mindnyájan reméljük, még sokáig az is maradsz. Kívánjuk, hogy aranymiséden kapj újabb erőt és kegyelmet áldozatos tevékenységed folytatásához. Mi is ezért imádkozunk.

Szeretettel: Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu