Homíliavázlat

Ha szeretet nincs bennem, mit sem értek

Szent Pál apostol szeretethimnuszának szavait - "ha szeretet nincs bennem, mit sem érek" (1Kor 13,2) - a mai evangélium alapján így is formálhatjuk: ha szeretet nincs bennem, mit sem értek.

Ez a szeretet ajándék Istentől, mely a nekünk adatott Szentlélek által árad a szívünkbe (Róm 5,5), ahogyan Károli Gáspár szép merészen fordítja: az Istennek szereleme kiontatott a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki nékünk adatott.

Csak akkor érthetjük Jézust, ha Lélekben egyek vagyunk vele, az ő szeretete bennünk, és vele egy nyelvet beszélünk. Ez megadatott, hiszen Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abba, Atyám (Gal 4,6). Elküldötte, hiszen Jézus búcsúbeszédében megígérte: Kérni fogom az Atyát, és másik Vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét (Jn 14,16).

Amikor Jézus azt mondja, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki, akkor - látjuk - nem félelmet akar bennünk ébreszteni vagy kételyt, hogy vajon az Atya megadja-e ezt nekünk, hanem sokkal inkább azt köti a lelkünkre, hogy önmagunktól nem vagyunk képesek hozzá jönni, benne hinni, őt érteni. Magunktól - ha Istennek szerelme nem árad a szívünkbe - szerelmének, odaadásának leggyengédebb szavait - minden okosságunk ellenére is buta gőgünkben - kemény beszédnek ítéljük, neki pedig hátat fordítunk.

Az első lépés Jézus felé, hogy őt fölismerve megvalljuk magányunkat, a szeretet rettentő hiányát, Isten szerelmének hiányát, mely nélkül a halál, a kárhozat hidege éget, és így dermedten képtelenek vagyunk a mezítelent betakarni, az éhezőnek enni adni, a beteget, a fogságban lévőt meglátogatni stb. (Mt 25,41-46). "Nincs bennem szeretet" - gyónjuk meg, ahogy a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre tette Jegyzőkönyv című elbeszélésében, egyszerre keserűen és mégis fölszabadítóan.

Ebből a vallomásból már kérés fakad. Nézd! Nélküled nincs bennünk Lélek és Élet. A lázas semmittevéstől megfáradtunk: súlyosak és keserűek lettünk. A te igádra, a te terhedre vágyom, a szeretet igájára, a szeretet terhére, mely szavaid szerint könnyű és édes. Megcsömörlöttünk minden szótól, hivalkodó hangoskodástól. A Te szavaidat szomjazzuk. Életet lehelnek belénk. Émelygünk a magunk körül forgástól. Engedd, hogy hozzád jöjjünk, neked szenteljük magunkat, mert Te vagy az "Isten szentje"! És Jézus asztalát teríti, önmagát kínálva nekünk. Csak annyit kér tőlünk, hogy mi is ezt tegyük - az ő emlékezetére. Hálásak vagyunk, dicsőség neked, Urunk, hogy tehetjük.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu