Fülemülékről

Július első napjaiban itt-ott még énekeltek a fülemülék, aztán - egyik a másik után - elhallgattak. Csattogó dalukra most már a jövő év áprilisáig várnunk kell. Ezekben a napokban már javában vedlenek, tollaikat váltják, készülődnek a hosszú, több ezer kilométeres vándorútra. Zsírtartalékot szednek magukra, hogy megfelelő kondícióban maradhassanak, amíg a telelőhelyeket, Afrika trópusi tájait elérik. Ha a gyűrűzéskor kézben tartott fülemüle hasoldalán megfújtam a tollakat, a vékony bőrön áttetszett a sárga zsírréteg. Egyes madárfajok, például a foltos nádiposzáta, testtömegüket a vonulás előtt akár meg is duplázhatják. A zsírtartalék aztán útközben egyre fogy, és mire átrepülnek a Szaharán, semmi sem marad belőle.

Amikor befejeződik a költési időszak, és a fülemülepárok szárnyra eresztették a fiatalokat, "szabadságon" vannak, oda mennek, arra repülnek, amerre akarnak. Elhagyják a száraz erdőszéleket, és a vizes, árkokat, patakokat kísérő, nedves talajú bokrosokat keresik fel. Augusztus elején már érik a feketebodza, a fülemülék a pókok és rovarok mellett egy-egy lepergett bogyót is felszednek.

A napokban a Népligetben járva két fülemülével találkoztam. Ellentétben a Gellért-heggyel, ahol a kertészek minden csapot elzárnak, és a kánikulától szenvedő madarak egyetlen víztócsát sem találnak, a Népligetben több helyen is üdítő fürdő, friss ivóvíz várja őket. Az egyik csillogó tócsa mellett megálltam, és figyeltem az érkező vendégeket. Először egy feketerigó jelent meg. Ivott, aztán szárnyaival is paskolva a vizet olyan jóízűen pancsolt, hogy irigyelni kezdtem. A reggeli óra ellenére nagyon meleg volt.

Alig repült el a feketerigó, széncinege szállt a vízhez, majd két barátka következett. Egyikük csak ivott, a másik viszont a tócsa közepére ugrált, és fürdeni kezdett. Még őt figyeltem, amikor fülemüle szállt a víz fölé hajló bokorágra. Rozsdavörös faroktollait néhányszor megbillentette, aztán könnyed mozdulattal a tócsa szélén termett. A barátka udvariasan odébbhúzódott, de a fülemüle nem sokat törődött vele. Előrehajolt, megmártotta magát, aztán látható élvezettel fürödni kezdett. Csak úgy röpködtek körülötte a csillogó vízcseppek. Legalább öt percig mártogatta magát, és amikor kiugrált, olyan csapzott volt, hogy alig lehetett ráismerni. Egy alacsony ágra ült, és hosszasan tollászkodott. Aztán, amikor úgy érezhette, hogy tollazata teljesen rendben van, elrepült. Később egy másik fülemülét is láttam. Fiatal, idei madár volt, felül sárgásbarna, alul sötétebb foltozással. Talán egyméternyire a tócsától egy ágra ült, és nagy fekete szemeivel a vizet nézte. Szomjas lehetett. Már-már indult volna, amikor váratlanul és nagy lendülettel egy lógó fülű vizsla rohant a vízhez. Recsegve törtetett át a bokrok között, mire szegény fülemüle mindent feledve, ész nélkül menekült. A kutya hangosan lefetyelve ivott, aztán továbbszaladt gazdája után. A tócsa újra üresen állt, de a fülemüle - pedig vártam még egy ideig - már nem jött vissza.

Kép és szöveg: Schmidt Egon

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu