Az egyházüldözés ideológiája II.

Előző cikksorozatunkra sok levelet kaptunk. A kommunizmus egyházüldözésével kapcsolatban többen feltették a kérdést: Mi az oka a kommunizmus ateizmusának és vallásellenességének? Miért üldözte e rendszer az egyházat, a vallást? Hogyan tudta követői számára igazolni tételét, mely szerint az egyházat meg kell semmisíteni? Hogyan tudta elfogadtatni követőivel - akik közt bizonyára sok jóindulatú ember volt - mindazt az embertelenséget, hazugságot, gyilkosságot, amelyet elkövetett? Megkísérlünk röviden válaszolni ezekre a kérdésekre.

Az egyház a haladás ellensége?

Marx, Engels és Lenin követőinek ideológiájára - mely szerint a vallás csak a nép ópiuma, s ezért meg kell semmisülnie - minden keresztény filozófiakönyvben vagy felnőttek számára írt hittankönyvben található válasz.

Röviden térjünk ki arra a vádra, hogy az egyház a társadalmi haladás ellensége. Csupán néhány, elsősorban hazai szempontot tudunk érinteni. Való igaz, hogy feudális gondolkodású papok, főpapok éltek a háború utáni években. Igaz, hogy a felső egyházi vezetők a társadalom legfelső rétegéhez tartoztak, s így - olykor joggal, máskor jogtalanul - szálka voltak, főleg a fellázított szegény rétegek szemében. Bizonyos, hogy az egyházi vagyon és nagybirtok sok szegény sorsú magyar embert hajtott a kommunisták soraiba, illetve tette számukra elfogadhatóvá propagandájukat. Az is igaz, hogy a kommunizmus elvei társadalmi vagy szociális téren számos humánus elemet tartalmaznak (egy humánus vonásokat is tartalmazó utópiát rajzolnak fel), amelyeket ezért sokan, még keresztények is üdvözöltek.

Ami azonban az egyház és a társadalmi haladás kérdését illeti, tudnunk kell például azt, hogy a világháború utáni években a magyar egyházi vezetők nem a földreform, a földtörvény életbelépte, illetve az egyház földbirtokainak elvétele ellen tiltakoztak, ahogyan ezt a kommunisták hirdették. Akkor sem, ha természetesen az intézményeik fenntartásához szükséges javakra s egy ilyen jellegű kártérítésre való igényüket hangsúlyozták. Ami ellen tiltakoztak: az emberi szabadságjogok folyamatos megsértései, valamint a társadalom egészét és a vallásos embereket, csoportokat, egyesületeket ért igaztalan támadások. (A földek elvételekor kiadott körlevélben a püspöki kar ezt írta: "Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az egyházat veszteségeiért.")

Ami a munkásságot illeti, XIII. Leó pápa 1891-ben adta ki Rerum novarum kezdetű enciklikáját - irányelvként az egész katolikus egyház számára -, amely a szegényeknek és sajátosan a munkásságnak a jogait védte a kapitalista rendszer kizsákmányolásával szemben. (Ezeket az irányelveket XI. Piusz megújította 1931-ben a Quadragesimo anno kezdetű enciklikában.) A körleveleket követő évtizedekben egész Európában megszülettek a munkások jogait védő keresztény szakszervezetek, egyesületek, s e folyamat elkezdődött hazánkban is. Néhány hazai püspök és sok pap, szerzetes támogatója és szervezője volt a keresztény szakszervezeteknek, egyesületeknek: a munkásság és parasztság soraiban, férfiak és nők, felnőttek és fiatalok körében. Szerzetesek sokasága dolgozott egész élete odaadásával a szociálisan rászorulók, a legszegényebbek között: nagy arányban az egészségügyben, a betegek, öregek ápolásában. Több magyar szerzetes áldozta életét a világ más részein is a szegények érdekében. 1948-ban is indult hat magyar annunciáta nővér egy brazíliai lepratelepre, a leginkább elhagyott betegeket ápolni. A kommunista rendszer viszont válogatás nélkül irtotta ki a szegény rétegek felemelkedéséért dolgozó szerzeteseket és egyesületeket, a betegekért és öregekért dolgozó apácákat, az árva gyermekeknek otthont építő atyákat.

A szalámi-taktika

Az elmúlt évtizedeket ismerőknek van némi fogalmuk arról, hogy micsoda üldözéseken mentek át az ötvenes években, a diktatúrában a hazai nagy egyházak; s velük együtt az összes egyesület és párt is, amely másként gondolkozott, mint a kommunisták. De az üldözés tudatos tervszerűsége akkor tárul fel igazán, ha a kutatók segítségével betekintést nyerünk azokba a dokumentumokba, amelyek a diktatúra összeomlása után váltak megközelíthetővé. (Noha azt is tudjuk, hogy az elmúlt rendszerre és funkcionáriusaira igazán terhelő adatok nem kis részét eltüntették, másokat meghamisítottak vagy kutathatatlanná tettek.) A Történeti Hivatal, a Párttörténeti Intézet, az Állami Egyházügyi Hivatal archívumában megmaradt és - ugyan még csak kis részben - feltárt jelentések, jegyzőkönyvek alapján megismerhetjük a párt vezetőségét, amely teljes célszerűséggel, lépésről lépésre (hazugságról hazugságra) megtervezte az egyházüldözés módszereit, s azon belül az úgynevezett "koncepciós pereket". E dokumentumok igazolják, hogy a Magyar Kommunista Párt - a Szovjetunió irányítását és példáját követve - következetesen, s a kezdeti (vagy későbbi) szabadságszólamok hangoztatása közben is tudatosan az egypártrendszerű diktatúrára s ezen belül az egyház megsemmisítésére tört. ("Erkölcsös az, ami a párt céljait szolgálja!")

A kommunista párt 1945 után még úgy mutatkozott be, mint a többpártrendszerű demokrácia és természetesen a teljes vallásszabadság védelmezője. De máris elkezdett kiirtani maga mellől minden más pártot s minden más vélemény képviselőjét.

Az egyházüldözés hasonlóan taktikusan, lépésről lépésre haladt előre. Az első időben a kommunisták (a még létező többi párttal együtt) vallásszabadságot hirdettek. Úgy mutatták, hogy csupán a "reakciós főpapok" (eleinte csak Mindszenty) ellen folytatnak harcot. 1946-ban a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT) évfordulóján szovjet ifjúsági küldöttség jelent meg, s testvérszervezetként köszöntötte az egybegyűlteket. 1947-ben a Szent Jobb-körmeneten részt vettek a kommunista vezetők, Dinnyés Lajos, Münnich Ferenc. A kommunista ideológusok csak később vallották be, hogy támadásaik lényegileg az egész "fekete reakció", az egész papság ellen irányulnak. S még később jelent meg általánosan az az elv, mely szerint minden vallás ópium, a tudománytalanság, a maradiság, a reakció szinonimája. A rendszer külföld felé azonban folyamatosan igyekezett fenntartani a vallásszabadság látszatát.

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu