Szentírás-magyarázat

"Isten szentje"

(Évközi 21. vasárnap - Jn 6,61-70)

A kenyérszaporítás híre lázba hozta az egész tókörnyéket. A szombati - a mi időszámításunk szerint péntek esti - istentiszteleten zsúfolásig megtelt a kafarnaumi zsinagóga. A Tizenkettőn kívül ott volt a Jézushoz már szorosabban kötődő többi tanítvány is. Ez az este azonban próbára teszi őket. Hiszen Jézus azt állítja, hogy ő nagyobb Mózesnél, a legnagyobb prófétánál, nagyobb a két legszentebb dolognál: az Isten szavát tartalmazó Törvénynél, a Tóránál, és az égből hullott kenyérnél, a mannánál. Azt állítja, hogy belőle az Isten Lelke szól, az a Lélek, aki Ádám teremtésekor életet lehelt a holt anyagba, s akárcsak Ádámnak, örök életet, halhatatlanságot ad annak, aki befogadja őt.

A "kemény beszéden" sokan megütköznek. János panaszosan emlegeti evangéliuma bevezetőjében: "Tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be." A szertartás végeztével csak a Tizenkettő marad Jézus körül, akiket a Lélek Igéje új életre keltett, akik újjászülettek Isten gyermekeivé, "nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából", hanem az Atya kegyelméből (Jn 1,11-13). Az ő nevükben Péter tesz hitet a Mester mellett: "Te vagy az Isten Szentje."

A Biblia a felsőfok kifejezésére gyakran használja az "Isten birtoka" nyelvi szerkezetet. Így Isten hegyei = a legnagyobb hegyek, Isten ereje = a legnagyobb erő. Valahogy úgy, ahogy a mi fiataljaink használják maguk között az "oltári" jelzőt az "óriási" helyett. Péter vallomása így azt jelenti: Te vagy a legszentebb a földön.

A héber kódes (szent) szó az elvágni, elkülöníteni igéből származik. Szent az, ami ki van vonva a hétköznapi, profán használatból, ami Isten birtoka, megjelenésének vagy kultuszának helye, eszköze, ami a közönséges halandó számára megközelíthetetlen, érinthetetlen és félelmetes. Szent az égő csipkebokor földje, a Sínai-hegy, a frigyláda vagy a jeruzsálemi templom edényei.

Az ószövetség teológiája ezt a pogány vallásokban is ismert külsődleges tabufogalmat elmélyítette, s a teremtett világtól különböző, azt lényegileg felülmúló, transzcendens Isten felfoghatatlan belső gazdagságának jelölésére használta. A kultikus szentség fogalmából így lett a "szent" Isten neve: az ő "szent nevében reménykedünk" (Zsolt 33,21).

Isten szentsége a kiválasztás, a szövetség és a Törvény által kisugárzik az ő népére: "nyilvánvalóvá lesz rajtuk szentségem a nemzetek előtt" (Ez 28,27). Isten lényegi, ontológiai szentsége így lesz a választott nép számára példakép és mérték, erkölcsi szentség: "Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok" (Szám 19,2). Ez a szentség a zsoltáros szerint a személyes elkötelezettség, az igaz életvitel gyümölcse:

Uram, ki lakhat sátradban?

Ki tartózkodhat szent hegyeden?

Az, aki szeplőtelenül jár,

és igazságot cselekszik,

aki igazat gondol szívében,

aki nyelvével nem követ el álnokságot,

felebarátjának nem tesz rosszat...

(Zsolt 15,1-3)

Gábor angyal szerint Jézus "szent lesz, és Isten Fiának fogják hívni" (Lk 1,35). Ez a szentség több, mint a vallásos zsidók jámborsága, azonos az Atya szentségével. Vele együtt ő a Szent, az Igaz (Jel 3,7). Rajta keresztül árad a szentség a választottakra. Szent Péter hitvallása Jézus főpapi imájában nyeri el értelmét: "Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem én is őket a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban" (Jn 17,17-19).

Kuklay Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu