Liturgia

"A vágyak idomítása"

A cím nem liturgikus szövegből, hanem Weöres Sándor A teljesség felé című kötetéből való, amelyben a költő filozófiai mélységű és sűrűségű gondolatait olvashatjuk vágyaink helyes mederbe terelésének fontosságáról.

A vasárnapi kollekta (teljes szövege a cikk végén) könyörgésben az egyház valami hasonlót kér Istentől. Az ember célja a valódi boldogság. Ehhez elérkezni pedig leginkább akkor tudunk, hogyha nem görcsösen igyekszünk az útról nem lelépni, hanem a minket alapvetően irányító szeretetet és vágyakat a végcélra hangoljuk rá. Ezért kérjük először Istentől: "add meg népednek, hogy azt szeressük, amit parancsolsz". Isten "elénk ad" (praecipis) dolgokat, akár tanítás, akár parancs formájában, hogy ezzel vezessen bennünket. Ezeket korlátoknak akkor érezzük csak, ha velük ellentétes irányba akarnánk indulni. Ha szeretjük őket, akkor azon nyomban segítséggé, kapaszkodóvá válnak. A második kérés így hangzik: "add meg [...], hogy arra vágyakozzunk, amit megígérsz". Az egész Ószövetség az Isten ígéretei nyomán vándorló istennépe története. Isten Jézus által adott ígérete a boldog örök élet, magától értetődő, hogy vágyunk is erre irányul. A befejező kérésben pedig Jézus szavai csengenek fülünkbe ("ahol a kincsed, ott a szíved"): "hogy e világi tarkaságban oda legyen rögzítve a szívünk, ahol igazi az öröm".

A nyár kínálta örömök változatosságában jó útitárs lehet ez az eligazodást segítő imádság.

Füzes Ádám

A vasárnapi kollekta: Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek Téged. Add meg népednek, hogy azt szeressük, amit parancsolsz, arra vágyakozzunk, amit megígérsz, hogy e világi tarkaságban oda legyen rögzítve a szívünk, ahol igazi az öröm.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu