Uj Ember

2003.08.17
LIX. évf. 33-34. (2872-2873.)

Köszöntjük
a mennybe felvett
Szűz Máriát!

Főoldal
Címlap
Szent István öröksége: a magyar lelkiség
Szent István-ének
Lelkiség
"Az én testem valóban étel..."
Szentírás-magyarázat
Hit és tudatosság
Homíliavázlat
Aki élni vágyik
Liturgia
Gondolatok a hét szentjeitől
Augusztus 19. Szent Bernát apát és egyháztanító
A hét liturgiája
(B év)
Lelkiség
"Isten szentje"
Szentírás-magyarázat
Ha szeretet nincs bennem, mit sem értek
Homíliavázlat
"A vágyak idomítása"
Liturgia
Gondolatok a hét szentjeitől
Augusztus 24. Szent Bertalan apostol
A hét liturgiája
(B év)
Élő egyház
Az egyház védelme, a rászorulók megsegítése, Isten dicsőségének szolgálata
Tavasz a nyárban
Az ország stabilitásának szándéka
Augusztus 20-áról
Ötvenöt éve írtuk
Élő egyház
Kinek a botránya?
Európában sem mindenki...
Uszítás
avagy kibújt a szög a zsákból
Pavel Florenszkij atya mártíriuma
A házasság dicsérete
Ünnep
Megújult Budapest legnagyobb temploma
A Szent István-bazilika renoválásának krónikája
A Szent István-bazilika rövid története
Fórum
Az indító mozzanat Czestochowában történt
Orbán Viktor 1998-as vatikáni látogatásáról
Magyarul akart szólni
Paskai László bíboros a Szentatya első magyarországi látogatásáról
Imádkozzék ezért az országért
Kosáry Domokos a Szentatya első magyarországi látogatásáról
Az egyház történetében először
Mihályi Miklós plébános
Á, Magyarország!
Kemenes László piarista egy cserkész lelkipásztor találkozóról
Fórum
Nemzeti zarándoklat Budapesten
Új képzés Déván
A szegedi egyetemi lelkészség felhívása
Levél egy aranymisére
Kedves Félix Atya!
Szétszórtan bár, de megvagyunk...
Délvidéki magyarok az aracsi pusztatemplomnál
Köszönet a lélegeztetőgépért
Ifjúság
Keresztényként a Szigeten
Megmutatni, hogy jó kereszténynek lenni
KRAKKÓI JEGYZETEK
Egy talpalatnyi hely
Alkalmazott gyerektudomány
Programajánló
Nagy őszi Virtuális Plébánia-találkozó
Kultúra
A humánum szószólója
A hetvenöt éves Juhász Ferenc köszöntése
Törökország: utolsó remények a Márvány-tenger partján...
Rákóczi- és kuruc emlékhElyek európában (XII.)
Rónay György posztumusz kitüntetése
Tíz mondat Bartókról
Péter
Fórum
A legveszélyesebb forradalmár
Czestochowa Fekete Madonnája
Fórum
Az egyházüldözés ideológiája II.
Az egyház a haladás ellensége?
Hatvan éve halt meg Glattfelder Gyula püspök
Boldogasszony oltalmában
Egy háborús augusztus emlékeiből
Vanyó László halálára
Katolikus szemmel
Bibliai alapokon...
Margaret Hartshorn amerikai életvédő a nő méltóságáról
Szent virágok, vigyázó keresztek
A Mezőgazdasági Múzeum kiállítása
Játsszunk gyilkososat!
Sláger-változat
Egy jegyzetíró füzetéből
Fórum
Szent István király falvai
A kapucinusoknak kellett magyarul prédikálni...
A bécsi magyar lelkészségről
Mozaik
Templomtűz Kölcsey falujában
Emberi gondatlanság miatt
Fülemülékről
Fórum
Váci séták, dunai tájak
A székesegyház és a Kőkapu
Élő egyház
A béke - kihívás
Amerikai püspökök a homoszexuális párokról
Fórum
"Csak az Evangéliumba öltözve..."
Piarista tervek a harmadik évezred elején
Sok mindent tanulhatunk egymástól...
Hogy kerül a csizma az asztalra?
Fórum
A küszöbön állók "szentje"
Simone Weil emlékezete
A völgyeket szerette
Szent Bernát halálának 850. évfordulójára
Simone Weil: Jegyzetfüzet
(részletek)
Fórum
A "házasság nyarán"
Hűség a hit szemével
Lelkiség
A hitetlenek is kénytelenek voltak fejet hajtani
Ötven éve történt
Fórum
"Megpróbáltatás" Itáliában
Egy különleges természeti jelenségről
Fórum
Országot járt a Szent Jobb
Visszatekintő
Fiatalok Assisi felé
Ajánló
Emlékek könyve
Fórum
Értelmiségi kérdések (1.)
Fiatalokkal beszélgetve
Kérdéses válaszok
Képzéseinkről a Tájolón
Mozaik
"...jókedvvel, bőséggel..."
Magyar alkotók bélyegeken
Díszpipacsok pompája

 

Keresztényként a Szigeten

Idén negyedik alkalommal volt jelen a Közös Pont Sátor a Sziget Fesztiválon, bemutatva a katolikus, református és evangélikus egyház ifjúsági munkáját.

A szervezők a közvetlenség és nyíltság szellemében fordultak a "szigetlakókhoz": ezt sugallta az egyszerű környezet, a beszélgetésre hívó feliratok és a teaház-jelleg. Sokszínű programot kínáltak a Közös Pont Sátorban: az "Alkoss-sarok"-ban festhettek, rajzolhattak az idelátogatók, alkalmanként képzőművészek társaságában. Előadások, éjjeli beszélgetések, meditációk egészítették ki a programokat.

A kerekasztal-beszélgetések társadalmi, spirituális témákat érintettek, a sátor vendégeként keresztény zenekarok is bemutatkoztak. Mindehhez lelki hátteret biztosítottak az állandóan jelen lévő papok, lelkészek, akik beszélgetésre, meghallgatásra, vitára várták a sátorba térőket.

A Közös Pont Sátor katolikus, református és evangélikus egyházakból érkezett fiataljait arról kérdeztük: mi a mondanivalójuk a fesztivál látogatói számára, és egyáltalán érdekli-e a "szigetlakókat", hogy keresztények is jelen vannak a szigeten, és az, hogy ők miben hisznek?

- Egy keresztény embernek végső soron bármiben szabad részt vennie, ha az összhangban van Isten szeretetével és törvényével - mondja Nobilis Márió ifjúsági lelkipásztor, az Országos Lelkipásztori Intézet főtitkára. - A legrosszabb álláspont azt mondani a Szigetre, hogy "ez nekünk nem kell", főként, mivel itt az egész társadalom keresztmetszetével találkozhatunk. Évek óta tapasztalom, hogy a Sziget egyre inkább és egyre teljesebben a magyar társadalom elég pontos lenyomatát adja. A hétköznapi és felületes életmódtól a magas kultúráig minden jelen van itt; különösen ifjúsági szempontból. Ha a Szigetre azt mondjuk, hogy ez a tartalom nekünk, keresztényeknek nem elfogadható, azzal gyakorlatilag azt állítjuk, hogy a magyar társadalom nem elfogadható számunkra. A Sziget nem valami extrém vagy egészen különleges dolog. Feltétlenül helyünk van itt nekünk, keresztényeknek is. Hiszen jelen kell lennünk ott, ahol az embertársaink vannak. Nem mondhatjuk azt, hogy mi egy másik világban élünk. Nyilvánvalóan keresztény módon kell jelen lennünk, ami nem jelenthet elzárkózást. Nagyon várják a fiatalok, hogy megszólítsák őket, illetve, hogy ők is megszólalhassanak. Azt hiszem, ez a kulcsa a dolognak. Az elsődleges tennivalónk: meghallgatni azt, aki meg akar szólalni, vagy szeretne valamit mondani önmagáról, a hitről, Istenről.

A személyes találkozásokról így vall a fiatal lelkipásztor: - Különböző pontokon kezdjük a beszélgetést. Van, aki azért jön be, mert ez egy keresztény sátor, és Istenről, az egyházról vagy a vallásos emberekről szeretne véleményt mondani. Van, aki kérdez, de van, aki csak azért jön ide, mert nálunk meghallgatják, és biztonságban érzi magát. Évről évre visszatérő vendégeink is vannak.

A népegyház kora elmúlt, nem feltételezhetjük, hogy az emberek az egyház legbelső körében akarnak élni, csak éppen nem találják az odavezető utat. Azt kell látnunk, hogy minden ember képvisel egy bizonyos álláspontot. Nos, onnan kell vele elindulni. Először csak egy lépést kell tenni. A Közös Pont Sátor bizonyos értelemben missziós modell, egy gondolkodásmód megvalósulása: menjünk el a másikhoz, és amikor már van kedve velünk jönni, akkor tegyük meg vele együtt az első lépést.

Megmutatni, hogy jó kereszténynek lenni

Schneller János evangélikus teológus szerint sok fiatal pozitívan vélekedik a Közös Pont Sátorról, hiszen itt mindenki nagyon elfogadó, és nem elutasító. - A legkülönbözőbb emberek jelennek meg a Szigeten - számol be tapasztalatairól. - Beszélgettem volt drogossal, németországi fiatalokkal, anarchista punkokkal, diszkós lányokkal, negyvenéves alkoholistával... Szerintem mindenkinek itt a helye, aki kapcsolatba akar kerülni fiatalokkal. Saját magunkon keresztül kell megláttatni velük azt, hogy mi milyenek vagyunk, és hogy jó kereszténynek lenni. Ebből a szempontból abszolút nem lényeges, hogy evangélikus vagyok-e, református vagy katolikus, a lényeg az, hogy a keresztény értékeket próbáljuk meg képviselni.

Bereczk Eszter református lelkész mindehhez hozzáteszi: - Nálunk a fiatalok nemcsak feltehetik kérdéseiket, hanem jó esetben választ is kaphatnak, hiszem, hogy a Szentlélek által Istentől. A fiatalok keresik Istent, és ezt meg is fogalmazzák. Igaz, ezt sokszor negatívumokban teszik, hiszen az egyházzal kapcsolatban is nagyon kritikusak. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy kérdeznek, és velük együtt megpróbálunk választ találni ezekre. A legfontosabb mindenekelőtt a hitelesség, azaz, ha valaki bejön a sátorba, és látja, hogy amit hirdetünk, azt meg is mutatjuk neki. Fontos, hogyan beszélünk egymással, hogyan viselkedünk vele, van-e türelmünk a kérdéseihez. A hozzáállásunk mutathatja meg, hogy mennyire vagyunk Krisztuséi.

A téves elképzeléseket igyekszünk eloszlatni Istenről, az egyházról

A Közös Pont Sátor küldetése többrétegű. Kiss Sámson Endre református teológus szerint a keresztények jelenléte a Szigeten létfontosságú.

- Amikor néhány este kimentem a sátor elé, és néztem az embereket, ahogy mennek egyik színpadtól a másikig, teljesen úgy festettek, mint a juhok pásztor nélkül, mint akiknek vezetésre lenne szükségük. Arra, hogy valaki mentse meg őket. És ezért vagyunk itt - mondja -, igaz, változó, hogy mennyit tudunk segíteni, legtöbbször a téves elképzeléseket igyekszünk eloszlatni Istenről, az egyházról, amennyire ez lehetséges. Egy biztos pontot szeretnénk adni, ahonnan aztán ki lehet indulni.

- Jézus sem válogatta meg, hogy hova megy és hova nem - teszi hozzá Tóth Éva katolikus hittantanár. - Elsősorban a zsidó néphez szólt a küldetése, de ugyanúgy szóba állt a szamáriai asszonnyal és a bűnösökkel is. Mindezt a szemére is vetették. Nagyon sok fiatalt foglalkoztatnak komoly kérdések, de azt láttam rajtuk, hogy nincs hová menniük. Számomra az egyik legszebb pillanat az volt a Szigeten, amikor a vasárnapi misén az atya felmutatta az oltáriszentséget, mert éreztem, hogy Isten még itt, a Szigeten is jelen akar lenni. Az, hogy mi itt vagyunk, nagyon sok fiatal számára esélyt jelent, hogy rajtunk keresztül Istenről halljon valamit. Fárasztó és nehéz szolgálat ez, de nagyon örömteli.

Komjáti Ágota

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu