Megújult Budapest legnagyobb temploma

A Szent István-bazilika renoválásának krónikája

Húsz évvel ezelőtt, 1983-ban kezdődött el a Szent István-bazilika nagy felújítási programja a nagykupola lemezfedésének cseréjével. Az 1983 és 1998 közötti időszak munkáinak elsődleges célja a vészelhárítás és a további károk megelőzése volt. 1995-ben indult az egyes épületrészek teljes, tervszerű és folyamatos felújításának időszaka. A megújulás a 2002-2003-as év munkáival vált igazán "látványossá". Elkészült a külső homlokzatok restaurálása, az állami levéltár elköltöztetésével lehetőség nyílt a harminc koporsós és hatezer urnatemetésre alkalmas altemplom renoválására. Restaurálták a templom valamennyi műtárgyát (a képeket, szobrokat, mozaikokat stb.). Új díszvilágítást kapott az épület. Megalkották a vagyon- és tűzvédelmi rendszert. Az oldalhajókban hat teljesen új ólomüvegablak készült. A Szent István-bazilika közvetlen környezete is nagy átalakuláson ment keresztül: immár új utak, korlátok, támfalak, kandeláberek emelik az épület szépségét. A következő esztendőre már csak az orgona felújítási munkálatainak befejezése maradt, így a százéves jubileumra véget érhet a felújítási program. Az épület azonban már idén augusztus 20-án is teljes pompájával várja a szentmisére és a Szent Jobb-körmenetre érkező hívők seregét. Ezen az ünnepen kerül sor a megújult Bazilika megáldására is.

Rébay Lajos, a felújítás műszaki vezetője elmondása szerint a Szent István-bazilika ma ugyanúgy néz ki, mint 1905-ös átadásakor, sőt "több" annál, mondhatni "105 százalékos", hiszen olyan műalkotásokkal gazdagodott, melyeket akkoriban nem terveztek, vagy amelyeket terveztek ugyan, de nem valósulhattak meg. A két nagy, oldalsó félköríves ólomüvegablak elkészítésére például nemcsak esztétikai okokból volt szükség. A korábbi egyszerű, matt katedrálüvegen olyan sok fény jött be, hogy bizonyos napszakokban alig lehetett látni az oltárt. Most Polyák Imre tervei szerint és az ő kivitelezésében a magyar Szent Koronát, illetve a pápai címert ábrázoló színes ablakok kerültek a régiek helyére. Polyák volt a kivitelezője a kiskupolák oltárterében lévő négy ablaknak is. Ezek Róth Miksa elképzelése alapján készültek el: Szent Andrást, Szent Henriket, Szent Katalint és Szent Lipótot ábrázolják.

A legnagyobb kárt a második világháborúban a templom tetőszerkezete, lemezfedése és padlása szenvedte el: az épület beázott, belső felületét megtámadta a gomba. Az ázások egészen a templomtérig értek, egy része a járószintig vizesedett. Egyes területeket ezért kellett teljesen újraborítani műmárványnyal. A főoltár feletti öt mezőben, a szentmise allegóriáját ábrázoló Benczúr Gyula-mozaikok is a boltozat beázása miatt váltak el az alaptól. A falazat kiszárításával és a kötőanyag külső injektálásával "szorították vissza" a helyére a mozaikot. A restauráláson dolgozó szakemberek felvették a kapcsolatot a ma is működő, velencei székhelyű Salviati és Jesurum céggel, ahol egykor Benczúr kartonjai alapján elkészítették e különleges értéket képviselő, festmény hatású képeket. A Bazilika oltárképeit a Szépművészeti Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Galériában újították fel.

Az épület körül visszaállították a fonatos mintázatú, vörös köves korlátokat, melyek nyomait az északkeleti oldalon fedezték fel. Az 1930-as években készült barokkos, "bábos" kerítést csak oldalt tartották meg. Új látvány az épület körül a kerttervező által megálmodott, reneszánsz stílusú díszburkolat, amely a korábbi sárga keramitkockákat váltotta fel. Visszakerültek a világháború során elpusztult öntöttvas kandeláberek is, melyeket egy eredeti példány alapján rekonstruáltak. A kiskertek rendezése, a dísznövények ültetése is folyamatban van.

A templomkülsőt, illetve a liturgikus tereket leszámítva az egész épületben jelentős szerkezeti változások történtek. Minden rendelkezésre álló teret kihasználtak, hogy korszerűsítsék az épületet. Például födémek közbeiktatásával hét új szintet építettek ki a déli nagytoronyban, ahol kincstárat, raktárat, kottatárat, próbatermet, hangtechnikai stúdiót, klímagépházat alakítottak ki. A Bazilika egyéb hasznosítható területein többek között liftek, hittantermek, irodák, raktárak, műhelyek, öltözők létesültek, valamint tizenöt vizesblokk, kazánházak, melegítőkonyhák... A vezetékeket mindenhol kiépítették, az épületszerkezeti nyílások adottak, így a még hasznosítható helyiségek bármikor bontás nélkül bekapcsolhatók a "rendszerbe". A kémények helyén felvonókat alakítottak ki, a főhomlokzat mögött két lift halad a padlástérig, a padlástérből a kilátóig pedig szintén két lift üzemel. A technikai érdekességek közé tartozik a világítástechnika, melyet számítógép vezérel. Segítségével tizenöt különböző világítási program áll rendelkezésre, például az ünnepi szertartások során, a turisták látogatása vagy a takarítás idején használt fények. Igazán "korszerű", a modern technikát a közösségi élet szolgálatába állító tervezés nyomán megújult Bazilika várja ezentúl megfiatalodott régi értékeivel az idelátogató híveket és turistákat.

Szöveg és képek: Pallós Tamás és Szigeti László

Adatok a Szent István-bazilikáról

Hossza: 86,7 méter

Szélessége: 55 méter

Beépített alapterület: 4147 négyzetméter

A templomtér alapterülete: 1895 négyzetméter

A kupoladob belső átmérője: 20 méter

A kupola magassága a kereszt csúcsáig: 96,3 méter

A kupola-körkilátó járófelületének magassága: 49,2 méter

A nagytornyok magassága: 80 méter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu