Az ország stabilitásának szándéka

Amikor Rákosi Mátyás - hatalma teljében - látogatást tett a pannonhalmi főapátságban, találkozott Szent Istvánnal. Amióta a tudományáról és derűs egyéniségéről ismert, boldog emlékezetű Csóka Lajos bencés professzor elmesélte ennek történetét, minden esztendőben legalább augusztusban eszembe jut a sokatmondó eset.

A levéltár őre, Csóka Lajos bemutatta a látogatónak a pannonhalmi alapítólevélként számontartott oklevelet is. Ennek a sokat vitatott dokumentumnak Szent Istvántól való eredetije mai vélemény szerint 1002-ből való, később részletekkel kiegészített mai példánya pedig a XII. századból. Tulajdonképpen nem "alapítólevél", mert az apátság építése még Géza fejedelem idején kezdődött, hanem inkább István király kiváltságlevele a pannonhalmi apátság számára. Mindenesetre, amikor a XII. században átírták, még az eredeti külalakját is törekedtek utánozni: szinte lerajzolták az eredeti oklevelet. Kezdetét a bevezető Krisztus-monogram után és végét díszes, hosszított betűkkel írták.

Rákosi - latinul persze nem tudván és az oklevélolvasáshoz sem értvén - megkérte Csóka Lajost, olvasna és fordítana neki a szövegből. Amikor az első sorok után odaértek a szövegben, hogy "az ország stabilitásáért" való könyörgés a szerzetesnek feladata, illetve ez az apátság fontos hivatása, Rákosi megkérdezte: ma is ez? Mire Csóka Lajos atya így válaszolt: Természetesen, hiszen akár királyság, akár népköztársaság rendjében él, Magyarország csak egy van. S hozzátette: a konventmisét ma is minden reggel Magyarországért, az ország stabilitásáért mutatják be. Szent István szándéka szerint...

Nagy csend lett. Rákosi találkozott Szent István máig élő szándékával, a történelem szellemével. De talán nekünk sem árt elcsendesednünk és elgondolkodnunk Szent István szándékán, jóllehet feltehetően többet ismerhettünk meg eddig is a történelem legmélyebb mozgatórugóiból, mint az említett népvezér. Mostanában sok szó esett az Európai Unió készülő alkotmányának szövegéről: hivatkozzék-e Istenre - a történelem Urára -, Európa kultúrájának keresztény gyökereire. Már az is szégyen, hogy Európában erről vitatkozni kell. Hát még az az igen csekély értékű, arra a humanista örökségre utaló kompromisszum, amelynek értékei ma is élők és az emberi jogok állnak középpontjukban. A vallási örökségben a kereszténység név szerint nincs említve. Ezt azzal indokolták, hogy Európában ma már többféle vallás és többféle kultúra van jelen. Pedig lehet Európában 15-20 millió muzulmán embertársunk, Európának azért keresztény gyökerei vannak, keresztény a történelme, a kultúrája, az egész múltja.

Sőt, az is tipikusan a keresztény türelem és szabadságszeretet gyümölcse, hogy a második világháború után befogadta az arab világ, Afrika és Ázsia menekültjeit. És ma sem csak múltja keresztény: a megújulás jeleit mutatja.

Csendben találkozzunk ma is Szent Istvánnal, aki az ország stabilitását imáinkra és szentmiseszándékokra bízta. Európa keresztény gyökerei után most nemzetünk keresztény gyökereire gondoljunk. Még az sem baj, hogy a mi mostani alkotmányunkban nincs utalás Istenre, a magyar kultúra keresztény gyökereire. Szent István jól megalapozta országát.

Összes törvényei, királyi rendelkezései közül az alapítólevélben foglalt szándék maradt ma is közvetlen élő, hatályos. Szent István ma is élő szándéka.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu