Szentírás-magyarázat

"Az én testem valóban étel..."

(Évközi 20. vasárnap - Jn 6,51-58)

Evangéliumi szakaszunk az előző vasárnapok perikopáinak (kenyérszaporítás, mennyei kenyér, "én vagyok a mennyből alászállott kenyér") összegző elmélyítését adja: az örök élet forrása Jézus testének és vérének evése és ivása.

A nyitó vers megismétli az egy héttel ezelőtt felolvasott igék záradékát, úgynevezett "Én vagyok..." kinyilatkoztató formában egyesíti a kenyérről szóló beszéd minden lényeges elemét: "az élet kenyere" (vö. 35 és 48) és "mennyből alászállott" (33 és 41). A vers harmadik része (51c) új felismeréssel gazdagítja az eddig mondottakat: a kenyér nemcsak "Isten kenyere" (33), nem csupán kenyér, amelyet az Atya ad (vö. 32), hanem kenyér, "amelyet én fogok adni". Feltűnik: a kenyérszaporítást követő beszéd során, a korábbi gondolatokat összefoglaló befejezésben, az "eucharisztikus homíliában" az ajándék ajándékozóvá válik (manna, kenyér, Isten kenyere, Jézus teste, Jézus személye mint test és vér egysége).

Erre a zsidók között szenvedélyes vita támadt. Jól értették, hogy Jézus saját testét adja eledelül, de ez a gondolat számukra teljesen abszurd elképzelésnek tűnt. Anélkül, hogy Jézus a "hogyan" részleteibe bocsátkozna, először negatív, majd pozitív megfogalmazásban kijelenti: nemcsak testének evése, hanem vérének ivása is - ami a beszédben itt teljesen új motívumként jelenik meg - elengedhetetlen feltétele az örök életnek, mivelhogy az ő teste valóban étel és vére valóban ital. Aki részesedik ebből a testből és vérből, belső és tartós kapcsolatba kerül Jézussal s általa az Atyával.

Miközben ezeket az igéket halljuk, eszünkbe juthat: az evangélista sem ehelyütt, sem a 13. fejezetben nem tudósít az eucharisztia alapításáról. Elképzelhetetlen azonban, hogy ne hallott, ne tudott volna róla, hiszen jól ismeri és használja az úrvacsora szókészletét ("enni", "rágni", "étkezni", "inni", "test", "hús", "vér"). Az I. század végén komolyan szembe kellett néznie az eucharisztia bizonyos ellégiesítő, hamis értelmezéseivel, János ezért beszél ennyire realista módon Jézus testének evéséről (rágásáról). Amikor Jézus a keresztáldozatban a világ életéért adta a testét, akkor az eucharisztiában ennek a testnek evéséről, és - miként a 53. vers hozzáfűzi - a kereszten kiomlott vérének ivásáról esik szó. Testét és vérét Jézus két értelemben ajándékozza: mint életáldozatot, amelynek során a testéből vér csordul ki, és mint "ételt és italt", amelyet hívei "esznek és isznak". Vasárnapról vasárnapra, alkalomról alkalomra a Jézus kezéből vett kenyér és bor felszíni értéke - a maga észrevétlenségében - szinte semmi, de mélysége - amely sorsfordítóvá válhat életünkben - minden: a megszabadító Jézus Krisztus. A kenyér és bor íze továbbra is megmarad, de csak azért, hogy jelezze a személyesen jelen lévő Krisztust, egész életét és halálát egyetlen pontba, egyetlen "most"-ba sűrítve.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu